Bajmóc

Szeptember közepén eltöltöttünk egy hétvégét a Nyitra partján fekvő szlovákiai Bajmócon (ottani nevén Bojnicén).

Gyönyörű várát még a 13. században a Hont-Pázmány nemzetbeli Kázmér kezdte építeni, majd Csák Máté folytatta, 1321 után pedig királyi vár lett.

Története elég kalandos: Mátyás király, Corvin János és a Szapolyaiak is birtokolták. A törökök kétszer is eredménytelenül ostromolták (1530 és 1599), Bocskainak viszont megnyitották a kapukat (1604). 1637-ben a Pálffy család tulajdonába került. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok csak hosszas körülzárás után tudták kapitulációra bírni (1704), majd a trencséni csatát követően a császáriak egyheti ostrom után visszafoglalták (1708).

A Pálffyak egyik legfőbb birtokközpontjukként végig karban tartották a várat, majd a 20. század elején pompás, 365 ablakos várkastéllyá varázsolták. (Forrás: wikipedia)

Fontos a múlt, de legalább olyan fontos a jelen: a vár gyönyörű, és jó állapotban van, nem véletlenül lett jelentős turistacélpont. 

Szállásunk viszont az igazi szocreál jegyében fogant, mind szobáinak minőségében, mind az ellátásban. Mindezt azonban ellensúlyozta a kilátás a várra, amit maivá varázsolt az éppen folyó építkezés óriásdarujának látványa.

A város alatti hatalmas, szépen karban tartott parkban egy termálfürdő található, ami csak bizonyos időszakokban látogatható, máskor csak a beutaltak használhatják.

Ottlétünk alatt végig szürke, kissé borongós idő volt, ám amikor éppen indulni készültünk haza, hirtelen kisütött a nap. Képtelen voltam megállni, hogy amíg a többiek a cukrászda felé veszik az irányt, vissza ne rohanjak a várhoz néhány "igazi" fotót készíteni. Fél órám volt csak, de természetesen ezek lettek a legjobb képek. Hiába, a fényt semmi sem pótolhatja...