Az Adria gyöngye: Dubrovnik

Nemrégen Dubrovnikban töltöttünk egy hosszú hétvégét. Régi álmom vált valóra e gyönyörű város meglátogatásával, amely éppen elég messze van ahhoz, hogy az ember meggondolja, nekivágjon-e autóval, de nem elég messze, hogy el is rettenjen tőle.

A 940 km-es út nagy részét autópályán kell megtenni, csupán az utolsó 80 km vezet kanyargós tengerparti utakon.

Az odavezető út egyik érdekessége, hogy Dubrovnik előtt mintegy 60 km-rel az utazó belép Bosznia-Hercegovinába, majd 10 km múlva már el is hagyja és újra Horvátországban folytatja útját. Horvátországot ugyanis a tenger partjánál e rövid helyen kettévágja a másik állam. Be- és kilépéskor útlevél- és vámellenőrzés következik, igaz, nem túl komoly, gyorsan megy a sor, de hogy illő módon álljunk a dologhoz, néha félreállítanak egy-egy kocsit.

Bosznia-Hercegovina

A wikipédián minden lényeges tudnivaló megtalálható Dubrovnikról, ezért azokat nem részletezem. Talán csak az hiányzik, hogy Verne híres regényének, a Sándor Mátyásnak nagy része is ebben a városban - régi nevén Raguzában - játszódik.

Dubrovnik hangulatos óvárosát egy 2 km hosszú városfal veszi körbe, amely természetesen kötelező program minden turistának bár csak belépőjeggyel látogatható. A bástyákkal szabdalt fal helyenként olyan keskeny, hogy csak libasorban lehet menni, ezért egyirányú közlekedést írtak elő.

Nagyon meleg volt, jócskán 30 fok fölött, ami éppen a városfal megmászásánál jelentette a legnagyobb kihívást. De hát persze van annyi sör, amennyivel ez is elviselhető... még ha 1.600 Ft is egy korsó!

Az óváros látnivalói mellett kihagyhatatlan a zöld paradicsom: Lokrum szigete, valamint a 400 m magasságban lévő Imperial erődöt célzó, 800 m hosszú kötélpályás lanovka (zárt kabinos libegő) is, mindössze 5 perces menetidejével. A fenti látvány természetesen kiköveteli magának a panorámafotók készítését...

Az óvároson kívüli részeken elfogadható árú, szép és tiszta apartmanok bérelhetők, amelyek tökéletesen megfelelnek egy turistának. Fölösleges a központban megszállni aranyért, mert a városban könnyű közlekedni - feltéve, hogy nem autót akar használni az ember, mert parkolóhelyet az óváros közelében nem lehet találni. Ennek tudatában mi eleve buszközlekedésre rendezkedtünk be, ami nemcsak hogy jó megoldás, de olcsó is, a napijegy kevesebb, mint egy sör ára!

Lehet, hogy csak magyarként meglepetés, de a városban  m i n d e n k i  beszélt angolul: nemcsak a buszvezető, de még a peremvárosi trafikos is!

Noel és a szénabálák

Noel unokám a héten utazás közben rácsodálkozott a szántóföldeken álldogáló szénabálákra, és kitalálta, hogy Napóka (ez vagyok én) fényképezze le őt valamikor egy ilyen bálának a tetején.

Ma reggel felkerekedett a család, hogy Noel ötletét megvalósítsa (ami nem a szülői gyengeség megnyilvánulása, egyszerűen örültünk, hogy végre hagyja magát fotózni a gyerek).

Bulgária, Napospart

Idei nyaralásunk helyszínéül Bulgáriát választottuk. Kicsit tartottunk ugyan a balkáni és a szoc. kultúra örökségétől, de mivel a felkapottabb európai tengerparti üdülések rizikósak (vagy túl drágák) voltak, végül emellett döntöttünk.

Nem bántuk meg, mert bár talán egészen enyhén szerényebbek voltak a körülmények, tengerparti úti célnál az ember nemcsak a víz közelségét fizeti meg, hanem a garantált jó időt is, ebben pedig nem volt hiány.

A Napospart egyike a legnépszerűbb bolgár nyaralóhelyeknek. Hosszan elhúzódó homokos strandjai vannak, amelyeket kissé túlságosan is ki akartak használni a bolgárok. A 8 kilométeres partszakasz borzasztóan túlzsúfolt, tele van egymás szájába épített szállodákkal, az utak olyan szűkek, hogy a busz alig tud ellavírozni bennük. Ennél fogva persze nagy a nyüzsgés, rengeteg az ember, és ahogy hallottuk, a szállodák többségében is nagy a sorban állás a lifteknél és az éttermekben. 

Mi ebből szerencsére semmit nem tapasztaltunk, mert szállodánk az üdülőövezet szélére épült, családias, barátságos környezetben.

A nagy beépítettség miatt a kikötők kivételével gyakorlatilag sehol nem lehet parti sétányt találni, ahol beülhetnénk egy vendéglőbe a tengert bámulni egy ital társaságában. Ilyenek ugyanis nincsenek.

A Napospart egybeépült a világörökség részét képező kis félszigettel, Neszebárral, amit sajnos szintén feláldoztak a turizmus oltárán. A régi, ódon, hangulatos faházak utcaszintjét mindenhol butikok, bazárok tömegei uralják. A látvány még így is kellemes, de ha a Hanza-városok gyönyörűen karbantartott és stílusidegen elemeket messze űző faházaira gondolok, akkor azért óriási a különbség. Az idegenvezető ismertetője szerint Neszebáron a legnagyobb az egy főre eső templomok száma a világon - s ez akár így is lehet, mert valóban minden utcasarkon találni egyet.

Végső soron jó szívvel tudom ajánlani Bulgáriát mindenkinek azzal, hogy döntés előtt érdemes a szokásosnál alaposabban körüljárni a szálloda-kérdést.

Neszebár