Hamar kialakult, hogy kik azok, akiket érdekelnek a posztjaim, a fotóim, s akik időnként hozzászólásokat is írnak. Állandósult egy látogatói létszám, amit persze a "véletlenül" beesők is növeltek, akik elsősorban egy adott témára kerestek rá a Google-ban, s kidobta számukra valamelyik bejegyzésemet.
Ezek elsősorban fotós szakmai cikkek, a legnépszerűbbek ezek közül a Windows Live Movie Maker (videószerkesztő), a Photoscape (fotószerkesztő), a Photoshop rétegmaszkjának használata, az aranymetszés és harmadolás viszonyáról szóló bejegyzés.
Néhány éve megalakult egy facebook-csoport a hozzám hasonlóan blogot vezető amatőr fotósok számára. Ide mindenki felteheti a legfrissebb blogbejegyzéséről szóló ismertetőjét, így felkeltheti a figyelmét azoknak is, akik egyébként korábban nem olvasták a blogot. Jó gondolat. Azt hinné az ember, hogy ez elősegíti a blogok látogatottságának növekedését... Az idő azonban azt bizonyította, hogy a csoportban való részvétel éppen az ellenkező hatást váltotta ki.
Először az tűnt fel, hogy szép lassan csökkent a blogbejegyzéseim alatti hozzászólások száma, majd később a látogatottság is. Néhány korábbi látogató szinte teljesen elmaradt.
Egy idő után rájöttem, hogy mi lehet ennek az oka.
A blog programkódjába már a kezdetekben beépítettem egy statisztikai számlálót. Sok ilyet lehet találni az interneten, én a statcounter.com nevű ingyenes webanalitikát használom. Ez nagyon sok mindent hozzáférhetővé tesz a blog (ill. bármilyen webes oldal) tulajdonosának számára. Megmutatja például a látogató IP-címét (ez alapján a visszatérő látogatókat be lehet azonosítani és "meg lehet címkézni", hogy később rögtön lássuk, ki is kereste fel az oldalt), mutatja a látogató származási országát, azt hogy milyen böngészőt használ és így tovább. Ám ami a legérdekesebb: megtudhatjuk, hogy a látogató mely oldalakat (bejegyzéseket) keresett fel a blogban és hány percig tartózkodott ott!
Vagyis mindig látom a blog olvasottságát (vagy éppen azt, ha alig esik be látogató).
Amikor az említett facebook-csoport elindult, akkor a blog látogatottsága valóban növekedett kissé. Aztán egy idő után visszaesett a korábbi szint alá, miközben a facebooke-on a bejegyzés alatt mindig szépen gyülekeztek a lájkok. Amikor egy alkalommal ellenőriztem a statisztikában a látogatók számát, kiderült, hogy a lájkolók közül egy sem járt az oldalon!
Ez egy tipikus facebook-jelenség: gyorsan odanyomunk egy tetszik-et, hogy lássa a posztoló, észrevettük, hogy írt, követjük a munkásságát, de a lájkkal egyúttal letudtuk társadalmi kötelezettségünket is, így jó érzéssel távozhatunk a helyszínről. A blog meglátogatása pedig elmarad (esetleg eljut odáig, hogy most épp nem érek rá, majd később benézek)...
Sokan imádnak lájkot gyűjteni - én nem tartozom közéjük. Akkor vagyok elégedett, ha elolvassák, amit írok és megnézik a fotókat. Nem baj, ha kevesen vannak, de valódi érdeklődök legyenek. (Bár ha nem lenne senki, akkor is folytatnám, csak úgy magamnak, emlékként.)
A facebookos tapasztalat arra vezetett, hogy nemrég beszüntettem a facebook-csoportban való aktív részvételt. Nem lépek ki, és továbbra is figyelem azt, ami ott zajlik (mert amúgy rendes társaság, nincs velük semmi bajom), de a facebook-fertőzés kontraproduktívvá és értelmetlenné silányította a részvételt.
Úgyhogy kedves Olvasó, a továbbiakban csak úgy tájékozódhatsz a blogomról, ha meglátogatod!
Szeretettel várlak!
8 megjegyzés:
Pontosan így van, ahogy írod. Nekem néha a sajátomra sincs időm, nemhogy másokéra :) Meg a kedve is elmegy az embernek a bloggolástól, mivel lassan az ilyen blogok kimennek a divatból, és teljesen átveszi a szerepet a face... nekem pl van face-es oldalam külön a bloghoz, ott 100x nagyobb a forgalom, holott ott 1-1 kép van bejegyzésekként, és a többit a blogra teszem... 100-ból 2 aki át megy, és végignézi. Én pl nem tudom meddig fogom még csinálni. Neked viszont kívánok kitartást és sok-sok bejegyzést a jövőben :)
2017. október 4. 11:34Köszi a jókívánságot! Én nem akarok facebook-oldallal foglalkozni, egyrészt a látogatók felületessége miatt, másrészt mert az nem tud helyettesíteni egy blogot. Itt néha több szöveg van, linkek, stb. Ha kicsi a látogatottsága, hát kicsi. De a lájkvadászat nem az én terepem. A saját profilom alá így is felteszek néha egy-egy fotót, de leszoktam arról, hogy családi kötődésűek mellett mást is mutogassak...
2017. október 4. 11:50Ahogy olvasom nagyon hasonlóan látjuk a dolgokat. Érdekes világ ez a Facebook, személy szerint nem is kedvelem. Igaz van rajta egy fotósoldalam, de az is csak kényszerből. Anno, úgy 5-6 éve a régi blogomat technikai okok miatt meg kellett szüntetnem, máig nem tudom mi történt vele. A help desk sem segített (nem tudtak vagy nem akartak - nem tudom). Akkor hoztam létre a FB oldalt, de sohasem pótolta számomra a blogot. Ahogy írod, sokkal személyesebb és többet tudsz vele megmutatni, közölni. Közel három éve (sok ismerős és néhány ismeretlen követő kérésére) elindítottam egy új - a jelenleg is vezetett - blogot. Közben viszont lett jó pár kedvelője a FB oldalnak, így végül nem töröltem az oldalt. Időközönként feltöltök oda is fotókat, de nem osztom tovább őket más oldalakon néhány extra lájk kedvéért. A blog egyfajta napló a számomra. Ezt már az első bejegyzésnél ill. a bemutatkozásnál is jeleztem a látogatók számára. Szívesen vezetem, írogatom és jó időközönként visszalapozni ebben a digitális emlékkönyvben :) A látogatók, olvasók száma változó. Akiknek tetszik úgyis visszatérnek és követik az oldalt. Itt sem a követők vagy a bejegyzések számának növelésére hajtok. Az utolsó mondatodra reagálva mi itt vagyunk és tényleg megnézzük a posztokat :) További sok sikert és jó blogvezetést kívánok!
2017. október 4. 16:51Köszönöm Miklós, nagyon hasonlóan látjuk a dolgokat!
2017. október 4. 20:48A facebook tényleg kezd nagyon népszerű lenni. Nem tartom rossz dolognak mert kapcsolattartás szempontjából nagyon jó, de a fotóblog az egészen más "műfaj". A blog kicsit személyesebb, szűkebb kört érdekel az ismerősök, barátok közül. Épp ezért is folytatom a blogolást és megosztom a facebookon is a bejegyzéseket, akit érdekel az rákattinthat és elolvashatja illetve megnézheti a képeket. Akit nem érdekel az nem kattint rá, esetleg lájkolja, vagy azt sem. Én nem végeztem olyan részletes vizsgálatot mint te, néha megnézem a statisztikai adatokat, most pl úgy látom, hogy az utolsó bejegyzésemre sokan a facebookról kattintottak. Ez most sokkal több látogató mint ami régebb volt. A facebookon én is benne vagyok pár fotózással kapcsolatos csoportban, de egyikben sem tevékenykedek. Szerintem a blog is pont olyan jó hely a fotóinknak mint a facebook, de az is lehet hogy jobb.:-)
2017. október 27. 21:45Szerintem a különbség kettőnk esete (és tapasztalata) között az, hogy te nem egy fotósblog-csoportba teszed fel a blogodra mutató megosztásodat, hanem a saját idővonaladra. Ott valóban minden úgy működik, ahogy leírtad. Ott már az is egy (őszinte) jelzés lehet, ha valaki lájkolja a bejegyzésedet (anélkül hogy a blogot megnézné), mert ezzel jelzi az elismerését, tetszését azért, hogy te ezt csinálod.
2017. október 30. 7:49Ám egy fotósblog-csoportban (szerintem) elvárható (lenne), hogy akit érdekel, az nézze is meg a bejegyzést (hiszen a célja a csoportnak). De akit nem érdekel és nem fog meg a téma, az ne is lájkolja, mert azt (ebben a csoportban legalábbis) álságosnak találom.
Most kavarodtam erre az oldalra - néha böngészgetem visszamenőleg is a blogodat. Jó volt olvasni, amit írtál, és ahogy te rendbe tetted magadban ezt a dolgot. Én is tapasztalom az itt leírtakat, bár a Facebook Fotoblogger csoportjában én nem tapasztaltam azt, amit írtál. Máshol azonban igen! Ráadásul az elmúlt 3 évben az fb megváltoztatta az algoritmusát, így ha csak egy linket teszel ki, akkor sokkal kevesebb az esélye, hogy megjelenjen mások oldalán, ha meg kép+szöveg+link, akkor nagyon kicsi az esélye annak,hogy rákattintanak a linkre. Az a vicces az egészben, hogy a lájkolókkal való személyes találkozáskor áradoznak a blogomról, aztán a spontán beszélgetések közben kiderül, hogy egyáltalán nem olvasták. Vicces. Ezeken mindig jót mulatok. Tehát nem csak a fb-n megy a látszat lájk, hanem a személyes kontakt közben is. A nézettség nem az fb-ről jön, hanem onnan,hogy van néhány régi cikkem, amit valamilyen látogatott oldalra belinkelnek, és onnan sokan elérnek engem is. Ez tart életben. A blogger statisztikája szerint a látogatók csaknem 364-e a google-ról jön! Így marad a blogírás - ahogy írtad - a magam és az a pár ember szórakoztatása, akit talán érdekel, amiket irkálok :D.
2020. augusztus 19. 11:20Örülök, hogy időről-időre visszatérsz. Hasonlóképpen járok el több fotós bolgjával (a tiéddel is, mint bizonyára tapasztalod) - ami érdekel, oda ellátogatok. De hát így van ez rendjén. Nem a látszatlájkok éltetik az embert, hanem a valódi érdeklődés.
2020. augusztus 27. 10:40Megjegyzés küldése