Nemrég ebben a kis somogyi településen jártunk unokáinkkal, akik nagy madárrajongók. Nem pusztán csak szeretik a madarakat, de lelkesen bújják a könyveket is, rengeteget tudnak róluk, és elismerésre méltóan sok madarat ismernek fel.
Nagy izgalommal várták hát a szervezett madárszafarit, aminek keretében egy terepjáróban ülve jártuk be a Somogy Természetvédelmi Szervezet mintegy 250 hektáros területét.
Az 1980-ban alakult civil szervezet 800 hektáron folytat gyakorlati természetvédelmi kezelést. Ennek keretében a Koroknai vízfolyás duzzasztásával vízi madarak élőhelyeinek tucatjait hozta létre, és kezeli őket rendszeresen ma is. Több információ olvasható a honlapjukon: https://stvsz.com/).
A kiindulási pont az 1872-ben épített Kund Kastély volt, ami a szervezet központja, de szállodaként is üzemel.
Túravezetőnk, Tömösváry Tibor (a Természetvédelmi Szervezet vezetője) igyekezett minél több információt átadni a területen fellelhető madarakról. Kissé rozoga, de minden akadályon magát átküzdeni képes terepjárónkkal többször is megálltunk, hogy megcsodáljuk, vagy éppen a hangjuk alapján azonosítsuk be a különböző madárfajokat.
Fotózni gyakorlatilag szinte csak a kocsiból lehetett, mert a járművet (ami naponta megfordul a területen) már megszokták a madarak, de ha kiszálltunk, az ember látványa rögtön elriasztotta őket. A Canon 70-200 mm f/4L USM nem igazán madárfotózásra való objektív (legfeljebb egy kert távolságait tudja leküzdeni), de ennél komolyabb "messzelátó" híján ezzel kellett kihasználnom az adódó lehetőségeket. Nem is tudtam minden látott madárról elfogadható fotót készíteni, s amik sikerültek, azok is csak az emlékkép minőségét ütik meg, igazi minőségi természetfotóhoz ennél jóval komolyabb előkészületek (valamint felszerelés, gyakorlat és tudás) szükségesek. Ám az élményt ezek a képek is megőrzik...
nagy kócsag
nagy kócsag a zsákmányával
bíbic
bíbic a levegőben
réti cankó
kis kárókatona
gyurgyalagok
Még túravezetőnkben is elismerést keltett 7 éves (Félix) és 9 éves (Noel) unokáink tudása, akik szinte minden madarat tévedhetetlenül ismertek fel még nagy távolságból is. Büszkék is voltunk rájuk, annak ellenére, hogy a madárhangokat még tanulniuk kell, de hát lesz még rá pár évük...
4 megjegyzés:
Nagy élmény lehetett, és a hangulatot valóban hozzák a képek. Sajna tényleg komoly felszerelés, türelmes lesben ülés és a madarak viselkedésének ismerete, no meg szerencse is kell a jó madár fotókhoz. Ez túl sok egyszerre :D
2022. május 27. 8:34Nem tudom, hogy sok-e, mindenesetre teljesen más, mint amivel eddig foglalkoztam. Időről időre belebotlik az ember a "másba", így volt már alkalmam belekóstolni pl. a sportfotózásba is, ami szintén elég kívül esik az érdeklődésemen és a gyakorlatomon, de jó pillanatok ezek, kicsit szélesítik az ember fotós látókörét.
2022. május 27. 11:26Ez mondjuk igaz. De azért nem árt hozzá egy megfelelő felszerelés is. Ma pl. épületbelsőt - padlásteret kellett fotóznom - nos, van még mit csiszolni a tudásomon.
2022. május 30. 15:57Így igaz. Felszerelés, gyakorlás, tudás meg türelem, ahogy írtad.
2022. május 31. 16:21Megjegyzés küldése