Még mindig Adamski-effekt

 

Esztergomba készültünk az unokáimmal, amikor egy fotón megláttam, hogy az ottani karácsonyi vásár utcája ezzel a kapuval csalogatja a látogatókat. Rögtön megjelent előttem ez a kép... 

Unokáimat előre felkészítettem, hogy kékóra idején, amikor ide ellátogatunk, szeretnék készíteni róluk egy fotót, amin egymás kezét fogva, nekem háttal a kapu előtt állva bámulják a vásárt. A képet a szokásosnál (1/125) egy kicsit hosszabb záridővel (1/60), a vakut második redőnyre szinkronizálva készítettem, és a feldolgozás során a nemrég megismert Adamski-effektussal próbáltam megfűszerezni, hogy a megálmodott hatást elérjem. (Ezzel a beállítással a gyerekek még mozdulatlanok maradtak, s az ISO sem emelkedett túl magasra.) 

Adamski-effekt

 

Josh Adamski nevével a facebookon találkoztam először. Különös hangulatú, kicsit szürreális, art-jellegű képeivel rögtön kitűnt a tömegből. A képek alatti #adamski_effect jelölés felhívja a figyelmet arra, hogy a fotók speciális eljárással készült effektet tartalmaznak (amelyet saját magáról nevezett el). 

Az effekt lényege általában a háttér motion blur használatával történő elmosását tartalmazza (ennél azért kicsit bonyolultabb a dolog, de a lényege mégis ez).

Szórakozásból elkezdtem néhány saját fotót adamski-effekttel átdolgozni, hogy közelebbről is megismerkedjek a témával. Az elmozdulásos elmosás iránya meghatározza a hatást. Általában az egész képen csak egyirányú az elmosás, de vannak képek, ahol a kép egyes részletei más-más irányú elmozdulást tartalmaznak, miközben a háttérből kivágott fő alak(ok) élesek. Azonban ez utóbbi sem mindig igaz, egyes képeken a fő téma is (valamilyen szinten legalábbis) elmosott. Adamski több képénél nincs feltüntetve az adamski_effect jelölés, de ezek a képek is különlegesek, ezekről is ordít egy speciálisan jellegzetes photoshopos beavatkozás.

Átdolgozott képeim persze nem érik el Adamski képeinek színvonalát, de ezzel játszadozni jó szórakozás volt.

Gyerekfotók

 

Az év folyamán többször fotóztam ismerősök gyerekeit, vagy éppen a saját unokáimat. Gondoltam, legyen itt megörökítve néhány kép közülük.

 

Őszi portrék Varga Virággal

 

A múlt héten Varga Virággal fotóztunk a Népligetben, akivel éppen három évvel ezelőtt volt az első (és eddig egyetlen) közös (utcai) fotózásunk a Duna-parton. A sorozat akkor is nagyon jól sikerült, az egyik kép még nemzetközi versenyen is helyezést kapott.

Virágról már akkor megállapítottam, hogy nagyon rutinosan mozog a kamera előtt - ez most sem volt másképp. Áldás egy ilyen tapasztalt modell a fotósnak, akinek ilyenkor elég könnyű dolga van: a helyszínek megválasztásán, a fények optimális beállításán kívül jószerivel csak kattintgatnia kell...

És hogy semmiképpen se legyünk unalmasak, Virág három évvel ezelőtt szőke haja idénre barnás-vörösre változott...

  

Pipacsok közt - Petrovics Vicával

Vicával már három ízben fotóztunk együtt 2019 óta. A mostani fotózás gondolatát egy Monor melletti pipacsföld látványa indította el bennem, amikor arra jutottam, hogy ideje lenne újra kamerát ragadnom a hosszú kihagyás(ok) után. 

Vicával gyorsan tisztáztuk, melyik az az időpont, ami mindkettőnknek jó, s végül Pünkösd hétfőn sikerült találkoznunk. A déli 12 óra nem ígérte a legjobb fényeket (ilyenkor túl erős a nap), ráadásul az előrejelzések szerint záporfenyegetéssel is szembe kellett néznünk.

Végül is szerencsénk volt. A napot időszakonként eltakarták a felhők, ami jótékony hatással volt a fényekre, és az esőt is megúsztuk - egészen egy órán keresztül, amikor végül lecsapott ránk, és be is kellett fejeznünk a fotózást.