Noel arcai

Most két hétig inaktív leszek,  gondoltam erre az időre egy kis Noel-összeállítással búcsúzom...

A négy képből álló "beköszönő" a hónap elején készült, az utolsó három fotó néhány napja, a többi pedig közöttük.

Mint mindig, most is elcsodálkozom, hogy milyen sok arca van ennek a kis embernek.

Portréfotózás - Virág

Virággal a jól bevált budapesti helyszínen, a Népligetben fotóztunk. Jobban szeretem, mint a Városligetet (ahol kevésbé érintetlen a természet, a fű sok helyen letaposott és sokkal több embert is kell kerülgetni) vagy a Margitszigetet (amely nekem jobban kiesik és a parkolás sem ingyenes).

Virág többféle öltözetet hozott magával, melyek közül végül is hármat használtunk fel. Leginkább a hosszú, fehér ruha fogott meg, amelyben olyan volt, mint egy mitológiából előlépett nimfa. Nem véletlen, hogy ezekből a fotókból született a legtöbb.

Requiem egy kiscicáért

Másfél éves volt, s tegnap éjjel örökre elköltözött a világunkból.

Egy évvel ezelőtt szegődött hozzánk, és nagyon hamar megszerettük. Potya - ezt a nevet adtuk neki. Reggel, amikor munkába indultunk, követett a kapuig, és nézte, ahogy távozunk. Este, amikor hazaérkeztünk, már jött elénk és üdvözölt. Családtaggá vált. Sohasem éreztük azt, amit egy macskáról állítanak, hogy a házat, a lakhelyét szereti, és nem a gazdáját. Már apró cicaként minket választott, ragaszkodott hozzánk, és új lakhelyünkön se kereste a régit. Mert együtt voltunk.

Félt az autótól, és reméltük, hogy bár forgalmas út mellett lakunk, ez a félelme megóvja a bajtól. Sajnos nem így lett.

Az utolsó képeket alig egy hete készítettem róla csak úgy "mellékesen", s nem is gondoltam, hogy ez lesz az utolsó alkalom...

Még egy napja sincs, hogy elment, de máris hiányzik. 

Babafotó - Noel

Unokám, Noel mindig a legörömtelibb fotóalany. Az elmúlt héten néhány órára a szülők ránk bízták a felügyeletét (kell ennél nagyobb boldogság egy nagyszülőnek?), s persze ilyenkor a fényképezőgép sem maradhatott munka nélkül.

Ezúttal alkalmam volt arra is, hogy az egyik "kimosdatás" után néhány pucér képet is csináljak róla. Az elkészült fotókat nagyon szeretem, pedig mindössze három percem volt az akcióra, nehogy megfázzon. 

Noel már nagyon szépen könyököl, tartja a testét, ami ideális pozíciót nyújt az igazi babafotózáshoz...

Olvasó ember - pályázat

A Prizma Kör Az olvasó ember címmel meghirdetett pályázatán a kiállított képek közé válogatták két fotómat.

A pályázaton 55 alkotó pályázott 176 művel, amiből 29 pályázó 55 képét választotta ki a zsűri.

Az M4-es metró - sci-fi változatban

A 4-es metró néhány állomása úgy néz ki, mintha csak egy sci-fi film díszletéül szolgálna. Egyes részei egészen futurisztikusak. Ez különösen igaz a Fővám tér, Kálvin tér, a Rákóczi tér és a Bikás park néhány elemére.

Persze lehet vitatkozni, hogy ez jó-e, szép-e, de az biztos, hogy különleges.

Az M4-es metró - dupla expozícióval

Szombaton bevetettem magam az új M4-es metró "alagútjába" és végigjártam a vonalat. Az állomások egy része kifejezetten ordít a fotózás után, nem véletlen, hogy a net tanúsága szerint az elmúlt szűk egy hónap alatt is már rengeteg kép született róluk.

Természetesen megcsináltam a saját fotóimat is a látnivalókról, de hogy legyen valami eltérő is az eddigiektől, megpróbálkoztam néhány dupla expozíciós kép készítésével.

A Canon EOS 70D ugyanis kínál ilyen lehetőséget, ráadásul úgy, hogy a fotók raw-ban is menthetők (nem úgy, mint a hdr-nél, ahol az elég gyenge minőségű eredményt is csak jpg-ben hajlandó eltárolni a gép).

Busójárás késésben

Március 1-jén, egy szép szombaton reggelen úgy döntöttünk, hogy kirándulunk valahová. Némi tanakodás után Mohácsot választottuk, ahol üzleti ügyben ugyan már többször is jártam, de busójáráskor még sosem. Nem is igazán tudtuk, hogy mire számítsunk, különösen, hogy az esemény két napos, és a fő attrakciókat másnapra, vasárnapra tervezték - amikorra viszont várni lehetett, hogy elromlik az idő...

Nem bántuk meg, hogy elmentünk. A busójárás érdekes, színes, üde népi szokás, ami mára már óhatatlanul kicsit elvárosiasult formáját mutatja. Rengeteg volt a látogató (a két nap alatt 80 ezer ember),és  a nagy tömegben bizony elég nehéz volt fotózni. Ráadásul éppen délben, a legnagyobb napsütésben... Az élményt azonban sikerült megörökíteni. A legjobban a közeli, portrészerű fotók sikerültek, nem véletlenül, hiszen ezeknél lehetett a legjobban elkülöníteni az arcokat a zavaró tömegtől.

Bár az esemény március elején volt, csak most tudtam időt szakítani a képek feldolgozására, ezért a blogra kicsit érkezik a busójárás...

Noel arcai

Mostanában alig érek rá fotózni, szinte csak akkor veszem elő a gépet, ha az unokám, Noel közelébe kerülök. Bár komoly, átgondolt fényképezésre még nem igazán került sor (egyedül a legutolsó sorozatra készültünk fel valamelyest), időről-időre azért születik néhány összeállítás a képekből, amelyeket rendszerint a facebookon teszek közzé Noel arcai címmel.

Meglepő, hogy milyen sokféle tud lenni ez a pici ember! (Az egymás mellé helyezett öt kép például egyetlen perc történéseit ábrázolják.)

Mivel ez a téma igen kedves nekem, itt is közreadok egy kis gyűjteményt.