Ábel, Báint és a bouncer

Nemrégiben egy testvérpár járt nálunk, Ábel és Bálint. Nem voltunk teljesen ismeretlenek egymásnak, de a korábbi találkozásokon inkább csak a nagyobb fiú, Bálint engedett közel magához minket. Ábel nehezebben ismerkedő, bizalmatlanabb típusnak bizonyult. Éppen ezért nagy meglepetéssel vettük tudomásul, amikor a fényképezőgép előtt váratlanul bohóckodni és pózolni kezdett. Nem szégyenlősködött, fülig ért a szája, és láthatóan élvezte a szereplést.

Fotószempontból ezért volt különösen érdekes számomra, mert ez volt az első alkalom, amikor élesben is kipróbáltam a magam készítette bouncert, aminek ötletét Nagy Krisztiántól kaptam. Aki még nem ismerné: ez egy vakura erősíthető fényterelő, ami a villanó direkt fényét szórt fénnyé alakítja. Használata során a vaku feje általában felfelé néz, s a mögötte szögben elhelyezkedő fényterelő szórja a fényt az alanyra.

Krisztián teljes megoldást kínált kivágható rajzzal, ám sajnos ez csak az általa használt vakutípusra nyújtott teljes megoldást. Kicsit körülnéztem a neten, és Dolánszky György honlapján találtam egy A4-es lapra kinyomtatható sablont a Canon Speedlite 430-hoz. Krisztián remek ötletét követve a mintát fehér dekorgumiból vágtam ki (ez 2-3 mm vastag, gumiszerű műanyag fehér lap).

A netet több készen kapható fényterelő is található (8-10 ezer Ft-tól kezdődik az áruk). Itt akadtam rá olyan változatra is, amelyen kivágott nyílások szabályozzák a fény irányát: a lyukak fölfelé is engednek a vaku fényéből, amely így a plafonról visszaverődve felülről, a bouncer maga pedig vízszintesen derít. A több irányból érkező fény jobban szétszóródik, mint a normál (teljes felületű) fényterelőről - igaz, ehhez alacsony és fehér mennyezet szükséges, vagyis akárhol nem használható. Templomi fotózásra például egyértelműen csak a teli testű bouncer alkalmas. Persze mindkét változatot elkészítettem (az ár itt nem tétel, hiszen 1 db A4-es dekorgumi nincs 100 Ft sem), de a gyerekek fotózásakor a "lyukas" változatot használtam csak. Persze ez sem adott teljes árnyékmentességet, mégis, sokkal jobb eredményt produkált, mint ha egyszerűen csak a mennyezetre villantottam volna. (Néhány képnél a fényviszonyok javításához sokat hozzátett a gyerekek jobb oldalán elhelyezkedő ablak is.)

 

Nem tudom miért, de nekem erről a túlhúzott, rajzszerű változatról a kis utcafiú, Gavroche jut eszembe a Nyomorultakból. Bár ő nyilván nem játszott volna ilyen autóval...

És végül így néz ki a végtelenül egyszerű bouncer girbe-gurba kivágásaival, egy mezei gumival a vakuhoz rögzítve (a normális gumipántos rögzítés elkészítése folyamatban van):