DSLR: Canon EOS 450D.
Az előző bejegyzésekben beszámoltam néhány tapasztalatról, amelyekkel a kompaktról a tükörreflexes gépre történő váltás során találkoztam. Folytatom a sort, ezúttal az automata fehéregyensúly kérdésével.
A fehéregyensúly
A fehéregyensúly a fényképezőgép színérzékenységével függ össze. Egy fehér felület (papír, fehér fal) például lámpavilágítás mellett sárgásnak látszik. Ezért a kamerának meg kell "mondani", hogy a fényképezett környezetben melyik színt érzékelje fehérnek, és ehhez viszonyítva a többi színt már színhelyesen tudja beállítani.. Persze minden gépben vannak előre definiált értékek, amelyek sokat segíthetnek (pl. nappali fény, árnyék, felhős ég, izzó, neoncső, stb), de a legkényelmesebb az, ha ezzel foglalkoznunk sem kell, hanem a gépre bízva az egészet, automata beállítással fényképezünk.
A G10 használata során kivétel nélkül mindig rábízhattam magam az automata fehéregyensúly-beállításra. A 6500 expóból alig volt olyan, amelynél utólag jelentősen korrigálni kellett (vagy kellett volna) a kép fehéregyensúlyát. Mindegy volt, hogy beltérben vagy külső térben fotóztam, a gép processzora nagyon jól dolgozott. Ez teljesen kényelmessé tett, s bár elég hamar raw-ban kezdtem fotózni, a fehéregyensúllyal sokat sosem törődtem, mert a színeket jónak találtam.
Éppen ezért elég csalódott voltam, amikor megláttam a 450D-vel készített első beltéri fotóimat. Természetesen ekkor is a megszokott módon, automata fehéregyensúly-beállítással dolgoztam, s az eredmény - korábbi tapasztalataimhoz képest - elég elkeserítő volt. Minden képem a vörös tartományba tolódott el.
Éppen ezért elég csalódott voltam, amikor megláttam a 450D-vel készített első beltéri fotóimat. Természetesen ekkor is a megszokott módon, automata fehéregyensúly-beállítással dolgoztam, s az eredmény - korábbi tapasztalataimhoz képest - elég elkeserítő volt. Minden képem a vörös tartományba tolódott el.
Példaként egy-egy ugyanolyan körülmények között készült kép:
Az első a kompakt G10-zel, a második a tükörreflexes 450D-vel készült. Mindkettőt 14 bites raw-ban fotóztam (a G10 is ezt a formátumot tudja), s a raw-feldolgozáshoz használt Digital Photo Professional szoftver alapbeállításaival konvertáltam jpg-vé. A kicsinyítés után élesítettem, de semmi más beavatkozást nem végeztem, úgy gondolom, a fehéregyensúly-különbség jól érzékelhető.
A 450D-n a Canon EF 50 mm f/1,8 II. objektív volt, amivel például a vaku nem dolgozik automatikusan össze. Lehet, hogy a speciális optika befolyásolta a fehéregyenesúly-állítást is? Vagy csak egyszerűbb egy fixen beépített objektívhez hangolni a processzor működését a kompakton?
Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a processzorkülönbség a ludas a feltünő eltérésben. A G10 ugyanis későbbi kiadású gép, ezért míg a 450D-ben a DIGIC III., addíg a kompaktban már a DIGIC IV. processzor dolgozik.
Kíváncsi lennék, hogy az 500D mit produkál ezen a területen (abban is már a DIGIC IV. proc. pörög). Van-e érezhető fejlődés ezen a téren egy korábbi dslr-hez képest?
Eddigi bejegyzéseimből úgy tűnhet, hogy a jól működő kis kompakt után a 450D tiszta csalódás. Pedig dehogy! Nagyszerű gép ez! A következőkben foglalkozom majd azzal is, hogy "mecsoda különbség" a tükörreflexessel fotózni!
Kíváncsi lennék, hogy az 500D mit produkál ezen a területen (abban is már a DIGIC IV. proc. pörög). Van-e érezhető fejlődés ezen a téren egy korábbi dslr-hez képest?
Eddigi bejegyzéseimből úgy tűnhet, hogy a jól működő kis kompakt után a 450D tiszta csalódás. Pedig dehogy! Nagyszerű gép ez! A következőkben foglalkozom majd azzal is, hogy "mecsoda különbség" a tükörreflexessel fotózni!
