A múlt héten ismét egy workshopon vettem részt, amelyet a Fotózz Klub rendezett Ezüst glamour néven Csuha Pál vezényletével .
Sosem fotóztam még műteremben, ezért volt számomra érdekes az esemény.
A téma Pali egyik korábbi munkájának ötletén alapult: a stúdió egyik sarkát beborították ezüst fóliával, és magát a modellt is fóliába öltöztették. Persze nem kell túl nagy ruházatra gondolni, csak egy csík a derékra, egy másik a mellre. Ám ezek a csíkok is gyakran elhasználódtak, és többször cserélni kellett őket. A fotózás végén meg csak egy monokini maradt belőlük.
A modell Verbovszki Barbara volt.
A modell Verbovszki Barbara volt.
Ez volt a második workshopom, így lassan már jogosan mondhatom, hogy velem mindig történik valami... Az előző alkalommal az állványom tört össze, most pedig a helyi rádiós kioldókat nem volt hajlandó elsütni a gépem. Kettő is volt belőlük, de egyikkel sem működött. (Nem értem a dolgot, mert nekem is van egy Phottixom, s az minden további nélkül elsüti a távoli vakut.) Így aztán kénytelen voltam a meglévő fények mellett, nagy rekesznyílással, hosszú záridőkkel fotózni - amivel viszont ISO 400-on is gyakran belefutottam a bemozdulásos életlenségbe. És hát sajnos így éppen azt nem tudtam kipróbálni, amiért mentem: a valódi műtermi világítás melletti fotózást.
Ettől függetlenül persze jó hangulatban telt a pár óra, ahogy a bejegyzés végén lévő werkfotókon is látható. De előttük (a beköszönő kép mellett) jöjjön három fotó abból a termésből, ami kioldó nélkül is sikerült (s amelyeken a fény hiányában a fólia csak kevéssé érvényesül). Az utolsót szeretem közülük a legjobban: bár a kép alsó része kicsit sötét, de a feldobott fóliadarabok érdekes hatást keltenek a hosszú záridő mellett, aminek itt végre hasznát is vettem.
Ettől függetlenül persze jó hangulatban telt a pár óra, ahogy a bejegyzés végén lévő werkfotókon is látható. De előttük (a beköszönő kép mellett) jöjjön három fotó abból a termésből, ami kioldó nélkül is sikerült (s amelyeken a fény hiányában a fólia csak kevéssé érvényesül). Az utolsót szeretem közülük a legjobban: bár a kép alsó része kicsit sötét, de a feldobott fóliadarabok érdekes hatást keltenek a hosszú záridő mellett, aminek itt végre hasznát is vettem.
A werkfotók:
4 megjegyzés:
Nekem a két középső tetszik jobban. Az utolsó is érdekes a bemozdult fóliadarabokkal de ott a modell testtartása nem a legideálisabb szerintem.
2011. augusztus 24. 20:15Kinek a pap, kinek a papné :-)
2011. augusztus 25. 7:09Köszönöm Erzsi!
:-) Volt egy beszélgetésünk a fotókörben a mai glamour/akt fotózással kapcsolatban. Egy mondatban összesűrítve a lényeget: Miért kell papírzacskót húzni a modell fejére ahhoz, hogy a kép "eladható" legyen?
2011. augusztus 26. 8:33Én úgy érzem a fotókat nézve, hogy nem találtad a helyed a workshopon, lehet hogy a nem működő vaku miatt lehet. Olyan ez mint amikor a búcsúba a kisgyerek meglátja a hatalmas vattacukrot a hurkapálcán, de a szülei nem vesznek neki. A gyerkőc meg nem tud magával mit kezdeni és próbálkozik, vergődik... de nem az igazi.
Ez csak egy intuíció, lehet tévedek, mindamellett az első kép hangulata fogott meg leginkább.
Ebben most nem értünk egyet... Minden stílusban keresik az új, az eltérő formákat és lehetőségeket. Valami mást. Persze nem muszáj. Jó úgy is, ahogy van. De ilyen alapon lyukkamera is minek? Van rendes gép. Mondom: ilyen alapon.
2011. augusztus 26. 9:46Persze, hogy kínlódtam a workshopon. A képek háromnegyede életlen lett, és ezt már ott helyben is láttam. Cseréltem az optikákat, próbáltam elkapni egy-egy mozdulatlan pillanatot, hogy kijöjjön belőle valami. Egy workshop egyébként sem a csodás fotók készítésének a helyszíne. Amikor egy csomó ember tolong egy ilyen kis helyszínen, nem könnyű átgondolt, jó fotót készíteni. De ott nem is ez a cél, hanem a gyakorlás, valaminek a megismerése, amivel eddig nem volt dolgod. Sajnos ezúttal ehhez sem kerültem sokkal közelebb...
Megjegyzés küldése