A Láthatatlan Hadsereg

Figyelem őket egy ideje. Egyre többen és többen lesznek. Csendesen lapulnak a helyükön állhatatosan és némán, tudván, hogy eljön az ő idejük. Várnak.

Van közöttük férfi és nő, fiatal és öreg, gazdag és szegény. Észrevétlenül növekvő seregük minden rangú és rendű lényt befogad. Embert, állatot, a fantázia szülöttjét.

Mások, mint mi vagyunk, de egyre jobban hasonlítanak ránk. És egyre tökéletesebbek. S közben mind közelebb és közelebb  férkőznek hozzánk. Kitartóan, fáradhatatlanul. Először csak egy bokor aljában húzódnak meg. Meglapulnak valahol az előszoba sarkában. Vagy a zongora lábánál. Aztán egyszer majd arra eszmélünk, hogy már csak megtűrt vendégek vagyunk a saját otthonunkban. Hogy átvették a helyünket.

De talán nem akkora a baj. Lehet, hogy nem zavarnak el. Megtűrnek maguk körül, és felajánlják mostani szerepüket.

És akkor mi leszünk ők.

A kerti törpék.

  

 

  

 

Tóparti látomások

A helyszín a szombathelyi csónakázótó...

2 x 2 arc

 vonzások

Várost álmodtam

A montázs nem Kányádi verse alapján készült, de eszembe jutott róla - kicsit illenek egymáshoz:

Nemzeti Vágta: SZÍNEK

Az a tapasztalatom, hogy a Nemzeti Vágtáról még a budapestiek jó részének is téves fogalma van. A legtöbben csak annyit tudnak a két napos eseménysorozatról, hogy a lovasfutamokról szól. Persze ez nem is csoda, mert a tévéműsorok tényleg erre vannak kihegyezve. Pedig az elmúlt években a rendezvény igazi majálissá (vagy inkább juniálissá) nőtte ki magát. 

Nemzeti Vágta: ARCOK

Tavaly mentem ki először a Nemzeti Vágtára. Esett az eső, mégis rengeteg ember volt. Az esernyő alól fényképeztem a kompakttal, és örömömre néhány egészen jó képet sikerült csinálnom. 

Úgy gondoltam, nem hagyom ki ezt az évet sem. Ezen a hétvégén ragyogott a nap (bár én jobban örültem volna egy kicsit felhősebb időnek). Most is elsősorban az emberek érdekeltek, nem a lovasverseny (amit amúgy sem lehetett jól látni, csak az emelvényről). 

A fényképeken látható felnőttektől engedélyt kértem a fotózásra, és valamennyien örömmel álltak a kamera elé.

 

                egy köztisztasági munkás           Simmer Sándor fafaragó mester

A kisfiú egy lakókocsi közelében, az ugrálóvárak között ődöngött. Olyan volt, mint akit kicsaptak az udvarra játszani. A kocsi ablakában egyszer csak feltűnt egy kislány, majd amikor meglátta, hogy lefényképezem, ijedten behúzta a fejét. Néhány másodperc múlva azonban ismét előcsalogatta a kíváncsiság. Majd megint eltűnt, s többé hiába vártam. Nem bukkant fel újra.