Van, amikor az ember nem elégedett a látvánnyal. Lefényképez valamit, ami majdnem jó, de aztán amikor visszanézi a képet, kiderül, hogy mégsem. Mert valami hiányzik belőle...
Így jártam a következő két képemmel...
Az elsőt a várban fotóztam. Fotózáskor megkapott a művész magányossága, és az elhagyatottságot sorjázó üres lépcsősor. Feldolgozáskor azonban túl sivárnak éreztem a képet. Nem tűnt elégnek a sarokban gubbasztó festő-rajzoló, mert bár a magányérzet jól átjön, képileg a látvány mégis kevés. Szinte már steril.
A második kép Vácott készült. Rögtön megláttam benne valamit a lépcsős, sikátoros, lepusztult városrész érzéséből, amit remekül ellenpontoz a jól szituált, alig odavaló hölgy látványa. Rögtön megtetszett, és azt is tudtam, hogy fekete-fehér lesz belőle. Amit viszont nem vettem észre a fényképezéskor, az a ruhaszárító, és a mögötte alig látható ülő nő, ami szinte agyonvágja a képet. Nem is tudtam vele mit kezdeni.
Két féligsikerült kép, egymástól időben elkülönülten készítve. Gyakorlatilag semmi közük egymáshoz. Aztán egyszer valahogy egymás mellé kerültek, és előtüremkedett az ötlet: mi lenne, ha eggyé gyúrnám őket? Hiszen ami hiányzik az elhagyatott művész képéből, az megvan a másikban. A sikátor ugyanúgy lépcsős szerkezetű, mint a művész képe, de mozgalmasabb. És ami nem odavaló benne - a ruhaszárítós, félbevágott nő - végül is helyettesíthető a művész ülő figurájával...
Így született az alábbi ... mondjuk úgy: montázs. (Ilyen esetekben nemigen szeretem ezt a szót használni, mert bár technikailag montázsról van szó, mégis valami más. Két kép egyben. 2 in 1.)
Hadd nevezzem az eredményt csak játszadozásnak vagy amolyan gondolatkísérletnek. Mert a kép talán jobb, mint bármelyik szülője, de azért mégsem az igazi. Nem tudom, mi hiányzik belőle... Lehet, hogy csak az, hogy tudom: nem igaz. Művi. Ez gyakran nem zavar, sok montázs esetében nagyon is helyén való a "másság", itt valahogy mégis bánt. Nem őszinte a szituáció - de ez miért baj, hiszen akár lehetne az is...
Nem tudom...
Érdekelne, mit gondoltok róla.
5 megjegyzés:
Ha dobsz a hölgy mögé nagyon szórt árnyékot (mint a rajzolónál), jobb lesz az összhatás. Duplikáld meg a réteget, színez be feketére, blur, átlátszóság 10-20%, majd valamelyik torzítással nyomd össze és kicsit húzd el a vetülés irányába. Utána már csak a "talpa alá" kell illesztened az árnyékot.
2010. december 1. 9:22Mindamellett nekem az első kép a sráccal tuti kép! Szerintem az magában simán megállja a helyét!
2010. december 1. 9:24Ha nem mondtad volna, hogy a harmadik kép két másikból van összegyúrva akkor én észre sem venném. Tökéletes utómunka, azt is lehet mondani, persze minden rosszindulat nélkül, hogy tökéletes csalás.
2010. december 1. 11:49Nekem az első fotó úgy ahogy van nagyon tetszik, nem találom túl sterilnek. Szerencséd volt, vagy türelemmel kivártad amíg a képmezőben csak a művész látható.
Köszönöm mindkettőtöknek!
2010. december 1. 20:30Krisztián, kösz az ötletet, meg fogom próbálni ezt az árnyékvetést (még nem biztos, hogy értem a mikéntjét, de ha nem megy, kereslek)!
Teljesen véletlen, hogy épp most botlottam bele két tutorialba, amik a tükröződést mutatják be:
2010. december 2. 7:46http://halado.cewe-fotokonyv.hu/tukrozodes/
http://bonfire.blog.hu/2010/11/30/egyszeru_tukrozodes_letrehozasa_video_tutorial
Megjegyzés küldése