Fashion & Budapest by Night - workshop

Életem első fotós workshopján vettem részt szombaton.
A Csuha Pál  vezetésével megtartott rendezvényt a klub.fotozz.hu szervezte, témája az esti modellfotózás volt. Egész pontosan az, hogyan lehet esti fényviszonyok mellett olyan vakus képet készíteni, amelyen a háttér is jól látszik (nem bukik be). Az alkalmazandó technika elméletét már olvastam Scott Kelby könyvében, de a workshop jó alkalmat kínált a gyakorlatban is kipróbálni, ráadásul hivatásos modellek segítségével.

A módszer lényege, hogy rekeszelőválasztásos üzemmódban először rámérünk a háttérre (esetünkben a kékóra-közeli felhős égboltra vagy a kivilágított Lánchídra), leolvassuk a kívánt rekeszhez tartozó időt, majd ezeket az értékeket manuális üzemmódra kapcsolva beállítjuk a gépünkön. Ezután a vakut  második redőnyre állítjuk, a fényerejét pedig manuálisan belőjük egy-két próbafelvétellel - és ha minden jól működik, már mehet is a fotózás élesben. (Palinak ehhez nem kellett mérnie semmit, mondta fejből az értékeket, s amikor ellenőriztem, kiderült, hogy stimmelnek is. Ez a tapasztalat...) Magyarul ez annyit jelent, hogy a hosszú záridő alatt a gép szépen kiexponálja nekünk a hátteret, majd a vaku, ami az expó végén villan (ezt jelenti a 2. redőny) megvilágítja a modellt is. Egy adott jelenet lefotózásánál nincs is gond ha a beállítás jó, viszont elég a zoomot egy kicsit eltekerni (vagyis más képkivágást alkalmazni), és a fényviszonyok rögtön megváltoznak, mert a  vaku fényereje mindjárt túl sok vagy túl kevés lesz. Lehet tehát újraigazítani mindent (vagy ha elég tapasztaltak vagyunk, akkor még expó előtt módosítani a beállításokon).

A workshop nagyon jó hangulatban telt, bár én egy kicsit mérgelődtem, amikor mindjárt az elején az alig használt, néhány hónapos Velbon CX-444 állványom darabokra esett a kocsiból kiemelve. Egyszerűen letört a feje. Ez a japán minőség? Szerencsére Pali segített rajtam egy kölcsön állvánnyal. Közben azért megpróbáltam az 1/10 időt kézből kitartani, egészen jó eredménnyel (no meg a Canon 17-55/2,8 stabilizátorával).

Csak néhány fotót műtöttem meg a Lánchídnál készültek közül, mert nem érzem úgy, hogy nagyon dicsekednem kellene velük. Az egyvakus megoldás sajnos elég messze van az igazán szép eredménytől. Volt a helyszínen trigger is, de nem próbálkoztam vele. Talán kellett volna. Egy kicsit szokatlan volt a helyzet is, amikor 12 fotós egyszerre próbált megfelelő helyzetbe kerülni a fényképezéshez, néha a többiek útjába kerülve, ezért átgondolt, jól beállított képet nem volt könnyű készíteni. Kattogtak a gépek, villogtak a vakuk, mindenki igyekezett elkapni a modellek tíz-tizenöt másodpercenként változó tetszetős pózait. Ugyanakkor az is cél volt hogy minél több fotóból és eltérő beállításokból próbálja az ember leszűrni a tanulságokat, bízva abban, hogy azért lesz belőlük néhány használható kép is. Mellesleg: nem irigyeltem a lányokat, nagyon kemény munkát végeztek órákon át!

A modellek: Janó Georgina (Gina), Amina Malakona és Gyöngyösi Zsófia.