Lengyelországi utunk során nem csak a tájat fényképeztem, hanem az embereket is. Próbáltam megragadni az érdekesebb életképeket és arcokat. Ezek közül néhány már szerepelt az előző bejegyzésekben, de azért maradt még pár.
A fotózás olyan, mint a zenélés vagy a sakkozás. Tudod, hogy nem te vagy a legjobb. Lehet, hogy még csak nem is vagy jó (még ha törekszel is arra, hogy az légy). Akkor is... élvezed és csinálod. Mert fotózni muszáj.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése