A Facebookon olvastam egy fotós beszélgetést arról, hogy milyen színtérbeállításokat érdemes használni a Photoshopban. Ilyenkor elsősorban az Adobe RGB és az sRGB közötti választás merül fel kérdésként.
Ez egy olyan terület, amelyről az amatőr fotósok legtöbbje elég kevés ismerettel rendelkezik (én is).
Sümegi Andrástól olvastam korábban egy fotovilag.hu-n megjelent 2008. évi cikket, amelyben ezt a kérdést elég jól körbejárja. Megpróbáltam egy kicsit a saját értelmezésemben összefoglalni, hátha másnak is hasznos lehet.
A fényképezőgépek használati
útmutatójában sokszor azt lehet olvasni, hogy „átlagos fényképekhez az sRGB
javasolt”, míg az Adobe RGB „főleg kereskedelmi célú alkalmazásokban, többek
között nyomtatásra használható". Ezzel szemben Scott Kelby határozottan
azt javasolja, hogy ha csak tehetjük, a kameránkat állítsuk át Adobe
RGB-színprofilra. Hol van hát az igazság?
A kamerát elsősorban attól
függően érdemes beállítani, hogy:
- milyen formátumban készítjük a
felvételeket és
- mire szeretnénk használni a
képeket: kereskedelmi nyomtatásra, otthoni képek nyomtatására vagy webes
használatra.
A kamera beállítása csak akkor
érdekes, ha JPG-ben fotózunk. Ha RAW-ban fényképezünk, akkor a színtér
beállításának semmi jelentősége nincs. A RAW-fájlnak ugyanis nincsenek színei!
A színek a RAW-konverterben alakulnak ki. A jobb konvertereknek meg lehet adni
a kamera színprofilját, ami nagymértékben befolyásolja, hogy milyen színeket
kapunk. A beállításnál kell megadni, hogy milyen színtérben (pl.
sRGB, Adobe RGB, ProPhoto RGB, Color Match RGB) szeretnénk megkapni a
konvertált fájlt.
Egy szín megadásához két dolog kell az RGB-színrendszer esetén. Az egyik a szín RGB kódja, ami a vörös, zöld és kék csatorna értékeit adja meg, a másik a színprofil, ami azt pontosítja, hogy milyen színeket jelentenek a számok. Ugyanaz az RGB-kód egy kicsit más színt jelenthet az Adobe RGB- és az sRGB-színrendszerben.
Az Adobe RGB nagyobb
színtartományt fed le, mint az sRGB. A gyakorlati probléma csak az, hogy az
átlagos monitorok nem képesek az sRGB-nél nagyobb színtartományt visszaadni. A
millió forintos árú TFT-monitorok között akad, amelyik a teljes Adobe RGB-teret
képes megmutatni, de a hétköznapi darabok csak az sRGB színeihez jutnak el.
Így akinek csak egy átlagos monitora van, az az Adobe RGB-színrendszerben többé-kevésbé vakon dolgozik. Színes nyomtatásban viszont már látszik a
különbség.
Ha megvizsgáljuk egy digitális
fényképezőgép saját színprofilját, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a kamera
saját színtere egy középkategóriás tükörreflexes esetében is jó 30%-kal
nagyobb, mint az Adobe RGB-é, az sRGB-nek pedig vagy a kétszerese. A kamera által kezelt összes szín kezelésére fejlesztette ki a Kodak a ProPhoto RGB-t. Ha a képeket
változtatás nélkül feltöltjük a webre vagy kinyomtatjuk őket, akkor ennek semmi
jelentősége nincs. Nem számít, hogy elvész a fotókon a színárnyalatok egy része,
hiszen a kimeneti eszköz sem tudja
megjeleníteni őket. Viszont ha Photoshoppal dolgozunk, akkor kár lenne ezekről
a színekről eleve lemondani.
A különböző színrendszerek átkonvertálhatók
egymásba. Ennek azért van jelentősége, mert a korrekciók módosíthatják, eltolhatják a színeket. Ha egy sRGB-ben készült képre ráerőszakoljuk az Adobe RGB profilt, akkor durván telített, harsány színeket kapunk. Fordítva is igaz, ha egy Adobe RGB-képre kényszerítjük rá az sRGB profilt konvertálás nélkül, akkor fakó színeket kapunk. Erre a Photoshopban az Edit/Convert to Profile menüpont való (illetve
megfelelő beállításnál a Photoshop rákérdez a konvertálásra, ha a megnyitott
kép profilja eltér a munkatérétől).
Ha weben szeretnénk megjeleníteni
a képeket (és azok nem sRGB-ben vannak), akkor érdemes átkonvertálni őket a Convert to Profile funkcióval
sRGB-re, és csak ezután nyúljunk a Save for Web & Devices funkcióhoz. (A színprofil nélküli képeket a webböngészők az adott számítógép alapértelmezett monitorprofilja szerint jelenítik meg, ami kisebb eltéréseket okozhat. Emiatt célszerű a Save for Web & Devices párbeszédpanelen az ICC profiles opciót bekapcsolni.) Nem csak azért érdemes az sRBG-t használni webre, mert az átlagos monitorok úgyis csak ezek a színeit tudják megjeleníteni, hanem azért is, mert az Adobe RGB nagyon eltér a szokásos monitorprofiloktól. Ha olyan böngészővel nézzük az oldalt, ami nem kezeli a színprofilokat, akkor az Adobe RGB-képek lehetetlenül fakónak tűnnek. Ezért aztán web = sRGB.
Lehetőségek:
1./ Az amatőr felhasználásra szánt sRGB munkafolyamat - JPG-ben
JPEG-ben fotózunk, a kamerát
sRGB-re állítjuk, és a képszerkesztő programot is ebben a beállításban hagyjuk.
Közvetlen nyomtatáshoz is jó ez, de ha digitális minilaborba visszük a
képeinket, akkor is megfelel.
2./ Adobe RGB színprofil - JPG-ben
A kamerát állítsuk Adobe RGB-re,
és JPEG-ben fotózzunk. Ehhez Photoshopot is át kell állítani: nyissuk meg az
Edit/Color Settings menüpontot, a Settings listában válasszuk ki a European
Prepress 2 (nyomdai előkészítés Európában 2) beállítást. Ez automatikusan
átállítja az RGB working space-t (vagyis a munkaszínteret) Adobe RGB (1998)-ra.
Tehát mostantól a Photoshop alapvetően Adobe RGB-rendszerben fog dolgozni. Így Adobe
RGB-ben dolgozik a kameránk, és a szerkesztést is Adobe RGB-ben végezzük.
(Ennél a beállításnál külön ügyelni kell arra, ha sRGB-ben lévő képet nyitunk
meg.)
3./ A ProPhoto RGB-munkatér
használata - RAW esetén
Ennek csak akkor van értelme, ha
RAW-ban fényképezünk. A kamera saját, belső színprofilja ugyanis nagyobb,
mint az Adobe RGB-é, de ez az információ csak a RAW-ban van meg. A
RAW-konverter kimenetét ProPhoto RGB-re kell állítani, és a Photoshop working
space-ét is. Ez a lehetőség csak igazán profi nyomatoknál jön szóba, és itt
fokozottan jelentkeznek a nagyobb munkatér hátrányai: nem látjuk a monitoron a
színeket, és 8 bites színmélységnél nagyok a kerekítési hibák. ProPhoto RGB-t
csak 16 bites képeknél használjunk! A RAW-ot is 16 bitesre kell konvertálni. (És
magától értetődő, hogy 8 bites sRGB JPG-t ProPhoto RGB-re konvertálni
teljesen értelmetlen.)
Eddig a cikk rövid összefoglalója.
A fentiekhez képest én a 4. (a
cikkben nem említett) módozatot használom: RAW-ban fotózom, a konverter
(=Lightroom) és Photoshop is sRGB-re van állítva. Így utómunka során is azt
látom, ami a végeredmény lesz. Igaz, csak amatőr felhasználásra, profi nyomatok
nem készülnek a képeimről, legfeljebb a falra kerül fel néhányuk vagy
fotókönyvbe. Ehhez meg ez a módszer is elégnek tűnik.
Kíváncsi vagyok, ti hogyan
csináljátok.
3 megjegyzés:
Óvatos ember lévén én az olyan beállításokat amelyekről nem tudom, hogy pontosan mire jók, sem a fényképezőgépben sem a számítógépes programokban nem változtatom meg. Olvastam már a színterekről a neten, de talán ez a cikk eddig a legérthetőbb.
2012. október 12. 17:23Raw+jpg-ben fotózok, hogy ne kelljen állítgatni mert biztos elfelejteném, számítógépre pedig azt a formátumot másolom fel ami épp szükséges: nagyobb javításokra szoruló képeknél és természetfotóknál a raw-ot, családi és más eseményeken, kirándulásokon a jpg-t. Tehát én is a 4. pontban leírtakat használom akárcsak te, csak azzal a különbséggel, hogy a raw képeimet a Nikon saját raw feldolgozó programjában, a Nikon Capture NX-ben utómunkázom. Ami a legkomolyabb felhasználási területe a fotóimnak az a csoportos kiállítások, évente két-három fotópályázat, valamint a lakásunk díszítése. Ezen kívül még blogolok (:-) és néha töltök fel fotót fotós oldalakra, de ezt már egyre ritkábban.
Egy időben én is használtam a Raw+jpg-t, de mivel nem tudtam megállni, és mindig hozzányúltam a képekhez (még a legkevésbé nézett családi fotóknak is), nem sok értelme maradt a jpg-nek, el is hagytam egy idő után.
2012. október 15. 7:27Most újraolvastam a cikket, és a kommenteket. Újabban én is raw+jpg beállítással fotózom, de a jpg csak nagyon kicsi, kizárólag arra szolgál, hogy egy gyors előszűrést végezzek a képek között (sajnos elég lassú számítógépem van, és a raw-fájlokat nagyon lassan nyitja meg, ezért kell a gyorsan betöltődő jpg). Ha végeztem az utómunkával, ezeket a jpg-ket aztán le is törlöm, csak munkafájloknak kellenek.
2014. február 27. 8:54Megjegyzés küldése