A nyári bob és a svenkelés

Nemrégen Miskolctapolcán jártam, ahol meglátogattuk a nyári bobpályát. Én magam nem használtam ki a lehetőséget a lecsúszásra, mert magával ragadott, hogy a sebességet fotókon próbáljam megörökíteni a svenkelés technikájával.

A svenkelésre korábban is tettem már rá néhány tétova kísérletet, s megtapasztaltam, hogy bizony nem egyszerű művelet.

Az alábbiakban megpróbálom összegezni a tapasztalataimat, hátha másoknak sikerül elkerülniük az általam elkövetett hibákat.



Az elmélet

A svenkelés (amit jobb kifejezés híján a filmes kameramozgás nevéből vett át a fotózás) olyan (viszonylag) hosszú záridejű fotózás, amely alatt a kamera követi a mozgó tárgyat, elérve ezzel azt, hogy a téma éles marad, a környezet pedig látványosan elmosódik, kihangsúlyozva ezzel a sebesség érzetét.


A gyakorlati nehézségek

Amikor az ember az első próbálkozásait teszi, akkor képtelen éles fotókat készíteni. Ez nem csoda, hiszen egy mozgó tárgyat egészen pontosan olyan sebességgel kell(ene) követnie a kamerának, amilyen sebességgel az halad. Ez pedig szinte lehetetlennek bizonyul. Ráadásul eltérő az eredmény akkor, ha a célpontunk vagy annak egyes részei külön is mozognak, ilyen például egy futó ló, aminek a lábai külön életet élnek, netán a feje is föl-le mozog. Az autó kerekei is pörögnek, de ez nem okoz a látványban gondot. Egy futó embernél azonban már nem tudunk tökéletes eredményt elérni, meg kell alkudnunk némi elmosódással.

Nem túl nagyszámú próbálkozásaim során azt tapasztaltam, hogy sokkal nehezebb rövidebb gyújtótávolságú objektívvel fotózni, mert ilyenkor természetszerűen közelebb lévő tárgyat kísérünk a kamerával, aminek a követés során rövid idő alatt hosszú utat kell bejárnia (gyorsan kell mozgatnunk). Így igen kevés időnk és esélyünk van arra, hogy éppen eltaláljuk a megfelelő sebességet (nekem legalábbis a Canon 17-55-tel sosem sikerült). Nyilván van az a gyakorlat, amivel ez is megoldható, de nekem sokkal eredményesebb volt egy távoli célpont követése a Canon 70-200-zal (elsősorban a 125-200-as, tehát erősen a teletartományban), amikor a mozgó cél messze volt és rövid távon kellett mozgatni a kamerát. Egyszerűen könnyebb volt eltalálni a mozgási sebességet. Ilyenkor az is segít, ha a követést már jóval korábbi szakaszon megkezdjük, mint ahol valóban fotózni akarunk, hogy a megfelelő sebesség eltalálására és "begyakorlására" legyen időnk. Ez persze csak akkor válik be, ha egyenes vonalú, egyenletes mozgással állunk szemben.

Bevált az a trükk is, hogy lassú sorozatra állítottam a gépet, és így egy-egy alkalommal több képet is lőttem. (Akinek a gépe bírja, és nem fél attól, hogy egyszer csak leáll és foglaltat jelez, az persze gyors sorozatot is használhat.)

Svenkelésnél célszerű kikapcsolni a stabilizátort is ha van a gépen (nekem nem volt), illetve ha kétféle is van, akkor legalább a vízszintest.


Az eredmény

A bobos képekből sok próbálkozás után is csak néhány sikerült. Vannak egészen jók (a lentiek közül talán kettő), és vannak elfogadhatóak, amelyek nem teljesen élesek ugyan, de azért még élvezhetők. És persze született egy csomó kukába való is...

(A képeken a bob előtt keresztbehúzódó csíkokat a pályán lévő kerítések okozzák.)

A gép beállításai:
záridő: 1/20 (ennyi bőven elégnek bizonyult, nem kellett lassabb záridőt alkalmazni)
rekesz: 8
ISO: 100