Budapest színes-feketében

Már van egy hónapja is, hogy Cserés Viviennel portréztunk a Margitszigeten. A fotózás előtt "bemelegítésképpen" készítettem néhány képet a környékről, amelyek közül néhányat ki is dolgoztam. A téma valahogy fekete-fehérben adta magát, nem úgy, mint a napfogyatkozás napján a Margit-hídról készült beköszöntő kép itt a szöveg mellett, amiről nem hiányozhatnak a színek.

Gondolkoztam egy darabig, hogy megmutassam-e őket egyáltalán, hiszen sokszor megénekelt látnivalók ezek, nem igazán különleges formában megörökítve. Végül aztán csak betuszkoltam őket ebbe a posztba...

Noel

Elég régen jelentkeztem már, aminek oka az állandóan vissza-visszatérő influenza lélekromboló hatása. Az embernek semmihez sincs kedve: se fotózni, se más értelmes tevékenységet folytatni, csak néz ki a fejéből és örül, ha levegőt kap. A való(ságos) élet ugyan ilyenkor sem áll meg, a legszükségesebb (és legtermészetesebb) emberi kapcsolatok kerekét továbbra is forgatja a szükségszerűség, a virtuális tér azonban összeszűkül: passzív nézelődésre és legfeljebb egy-egy lájkra futja.

Persze a fényképezőgép exponálógombját betegen is nyomkodja az ember itt-ott, de az eredmény csak létrehozója nyomorúságos létét tükrözi, és nem alkalmas mutogatásra.

Ám minden rontás elmúlik egyszer, a tavasz virágokat lehel a tél megfagyott csontvázára, s új testbe burkolózik a lélek.