A kertünkben van egy gyönyörű liliomfa, más néven magnólia. Éppen most virágzik. Még csak bimbós, de így is nagyon szép. Ez a növény csak egyszer borul virágba egy évben, néhány rövid nap alatt eldobja szirmait, aztán nem látjuk többé szépségét jövő ilyenkorig.
Nem vagyok virágfotós, megfelelő objektívem sincs erre a célra (persze virágot bármivel lehet fotózni, az igazán szép képekhez azonban egy igazi makróobi kell), de azért nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy itt virágzik az orrom előtt ez a gyönyörű növény, én pedig meg se próbálom megörökíteni.
Nosza, hát nekiláttam. Csináltam egy sorozatot csak úgy kézből, miközben kipróbáltam pár dolgot. Például exponálás közben rázoomoltam a virágra, ami kétségkívül szokatlan látványt eredményezett (különösen, hogy éppen egy méh szállt a szirmokra), de a virág szépségéből semmit sem adott vissza. Próbálkoztam a dupla expóval (szintén nem túl meggyőző eredménnyel) és azzal is, hogy a kerti slagból "esőt" permeteztem a növényre. Ez utóbbi egészen látványosra sikerült, de a számítógépen visszanézve meg kellett állapítanom, hogy így sem az igazi. Két kéz nem bizonyult elégnek arra, hogy a gépet is tartsam és az esőcsináló szerepét is megfelelően betöltsem. Be kellett látnom, hogy a lustaság nem kifizetődő: a korrekt eredményhez állvány és távkioldó kell!
Összeszedtem hát magam, és újra nekiláttam. Állvánnyal már könnyebben ment, de így is sikerült néhányszor lelocsolnom a gépet. Nem is olyan könnyű esőt imitálni úgy, hogy közben fúj a szél... Szerencsére nagyobb elázás nélkül megúsztam a próbálkozásokat.
Sosem fényképeztem még esőt, hogy megfigyelhettem volna a záridő hatását a vízcseppek megjelenésére. Az exifeket visszanézve azt tapasztaltam, hogy 1/250 időnél a cseppek csíkot húznak a levegőben (lásd az utolsó előtti kép), ám ha rövidebb záridővel dolgozom, akkor egyszer csak "megállnak", és egészen más látványt produkálnak (ami nyilván az eső intenzitásától is függ). A zárókép 1/800 idővel készült, ami amolyan köztes állapotot mutat.
Most várom, hogy a bimbók kinyíljanak, és újra megpróbálkozhassak az esőcsinálással.
Nosza, hát nekiláttam. Csináltam egy sorozatot csak úgy kézből, miközben kipróbáltam pár dolgot. Például exponálás közben rázoomoltam a virágra, ami kétségkívül szokatlan látványt eredményezett (különösen, hogy éppen egy méh szállt a szirmokra), de a virág szépségéből semmit sem adott vissza. Próbálkoztam a dupla expóval (szintén nem túl meggyőző eredménnyel) és azzal is, hogy a kerti slagból "esőt" permeteztem a növényre. Ez utóbbi egészen látványosra sikerült, de a számítógépen visszanézve meg kellett állapítanom, hogy így sem az igazi. Két kéz nem bizonyult elégnek arra, hogy a gépet is tartsam és az esőcsináló szerepét is megfelelően betöltsem. Be kellett látnom, hogy a lustaság nem kifizetődő: a korrekt eredményhez állvány és távkioldó kell!
Összeszedtem hát magam, és újra nekiláttam. Állvánnyal már könnyebben ment, de így is sikerült néhányszor lelocsolnom a gépet. Nem is olyan könnyű esőt imitálni úgy, hogy közben fúj a szél... Szerencsére nagyobb elázás nélkül megúsztam a próbálkozásokat.
Sosem fényképeztem még esőt, hogy megfigyelhettem volna a záridő hatását a vízcseppek megjelenésére. Az exifeket visszanézve azt tapasztaltam, hogy 1/250 időnél a cseppek csíkot húznak a levegőben (lásd az utolsó előtti kép), ám ha rövidebb záridővel dolgozom, akkor egyszer csak "megállnak", és egészen más látványt produkálnak (ami nyilván az eső intenzitásától is függ). A zárókép 1/800 idővel készült, ami amolyan köztes állapotot mutat.
Most várom, hogy a bimbók kinyíljanak, és újra megpróbálkozhassak az esőcsinálással.
2 megjegyzés:
Szépek, látom jó volt kísérletezgetni. Én azt hiszem húsvét után "bontakozok" ki, mert ez az ünnep az asszonyoknak nem egy leányálom...:-)
2015. április 6. 22:39Nem is irigylem az ilyen ünnepeken az asszonyokat... Én annyit tehettem, hogy legalább nem voltam láb alatt :)
2015. április 7. 7:52Megjegyzés küldése