Ez a kép nem Photoshopos csalás - így jött ki a gépből!

Ez a bejegyzés nem a fotósoknak szól, hanem azoknak a fényképezőgéppel rendelkező embereknek, akik a fenti mondathoz hasonlót már kimondtak vagy leírtak egyszer. S mivel egy rövid címben nem lehet mindig teljesen egyértelműen fogalmazni, ezért pontosítani szeretném: ez a bejegyzés azoknak szól, akik úgy gondolják, hogy a kép, ami a digitális fényképezőgépből kijön, maga a valóság, ellentétben azokkal, amelyeket utólag Photoshoppal megdolgoztak - vagyis ócska digitális csalással átalakítottak valami mássá.

Sokszor olvasok a fenti mondathoz hasonlókat. Írójuk rendszerint büszkén vallja, hogy fotójához nem nyúlt hozzá se Photoshoppal, se más fotószerkesztő programmal, tehát a képe azt mutatja, amit a szemünk is lát. Ez a valóság!

Rossz hírem van: ez ostobaság! Aki ilyet állít, annak halvány fogalma sincs arról, hogyan működik egy digitális fényképezőgép. 

Megpróbálom minden tudományoskodás nélkül, nagyon leegyszerűsítve elmagyarázni, hogy miért nincs igaza a fenti állításnak.

A digitális fényképezőgép az objektív által látott analóg képet digitális jelekké formálja át. Majd a gép szoftvere a jeleket digitális fotóvá alakítja. Színeket és fehéregyensúlyt állít, világosságot, kontrasztot határoz meg, vagyis beállítja a képünk minden egyes paraméterét. Végül  még egy drasztikus beavatkozást végez: összetömöríti a képünket! Ezzel például a színmélységet lecsökkenti (kevesebb színt használ), így bizonyos részleteket elmos. Teszi mindezt azért, hogy kisebb fizikai méretű legyen a fájl, s így jóval kevesebb helyet foglaljon el a kártyán és a számítógépen. Ami a gépből ennek a procedúrának az eredményeképpen kijön, az egy veszteséges, 8 bites, tömörített jpg-fotó.

Nincs ebben semmi rossz, sőt, mindez kifejezetten jó dolog! Ám azt semmiképpen se mondhatjuk, hogy a gép szoftvere által automatikusan megbuherált kép nincsen átalakítva, nem nyúlt hozzá senki. Persze, senki, csak a gép szoftvere, ráadásul általunk meglehetősen ellenőrizhetetlen módon.

Aki tehát azzal dicsekeszik, hogy a fotója eredeti, átalakítás nélküli kép, az nem tudja, miről beszél...

A fenti automatikus átalakítás helyett létezik egy másik módja is annak, hogy képünkkel a valóság látványát jól megközelítsük. Mégpedig úgy, hogy ezeket az átalakításokat mi magunk végezzük el, méghozzá egy olyan programmal, amely nagyságrendekkel többet tud annál, mint ami a fényképezőgépünkben egyáltalán működni tud. Ilyen például a Photoshop.

Aki a címbéli kijelentésben hisz, az nyilván semmit sem tud a raw-formátumok létezéséről és azok lényegéről.

A jobb fényképezőgépek ugyanis képesek ún. nyersformátumban is rögzíteni a képeket. Ezt a nyersképet hívják raw-nak, amit a szemléletesség kedvéért digitális negatívnak is szoktak nevezni. Valójában a raw nem is igazi kép, hanem egy adatfájl. Így természetesen nincs megbuherálva, nincs átalakítva, viszont tartalmaz minden olyan adatot, amit a gép az analóg jelből kiolvasott. A fotósok egy része ezt a raw-fájlt tölti be egy fotóprogramba - leggyakrabban a Lightroomba vagy a Photoshopba -, és abban végzi el a szükséges átalakításokat. Ugyanazon paramétereknek a beállítását, mint amiket a fényképezőgépben lévő szoftverek is tennének a jpg-képek megalkotásánál: expozíciót, világosságot, kontrasztot, fehéregyensúlyt, színek beállítását és olyan speciális feladatokat is, mint a zajszűrés, a kromatikus aberráció vagy az objektív torzításának kiküszöbölése. Amikor a fotós mindezzel készen van, akkor készíti el a szoftverrel a kép tömörítését, vagyis a jpg-re történő átalakítást. A végeredmény tehát ebben az esetben is egy kisebb méretű, (bizonyos részleteket már nem tartalmazó) tömörített jpg-fotó, de nem a fényképezőgép szoftverének automatikája dönti el, hogy milyen képet kapunk, hanem mi magunk.

Ha olyan ember végzi el ezt a munkát, akinek jó szeme van és ért a fotóprogramhoz, akkor sok esetben nagyságrendekkel jobb és valósághűbb végeredményt tud készíteni, mint amit a gép szoftvere. (Persze el is tudja rontani, rendszerint azzal, hogy túllő a célon, de ez nem lehet érv a Photoshop ellen. Hiszen a láncfűrésszel is levághatjuk a lábunkat, mégse gondoljuk, hogy az ördögtől való. Csak éppen olyan ember kezébe kell adni, aki használni is tudja.)

Szemléltetésképpen íme egy példa a jpg-ben fotózott, és raw-fájlból utólagosan "photoshopolt" kép különbségére!

Természetesen szándékosan választottam olyan képet, amelynél a raw-feldolgozás előnye jól látszik. A fenti esetben a gép nem tudott megbirkózni a nagy dinamikakülönbséggel (a nagyon világos és a nagyon sötét részek különbségével), amit a szemünk (és feldolgozószoftvere: az agy) sokkal jobban tolerál, mint a fényképezőgép. Ilyen közeli témánál persze használhattam volna vakut, ami derítette volna a gyereket, és a jpg-kép is sokkal jobb lenne, de egy távoli téma dinamikakülönbségét már a vaku sem oldja meg, ott bizony csak a raw-kidolgozás segíthet.

Persze a dinamikaátfogás javítása csak egy része annak, amivel a raw-feldolgozás többet tud. Hosszan lehetne sorolni a példákat, hogy mi mindenre jó még. Ennél is fontosabb azonban azt megérteni, hogy digitális felvételeknél az utómunka nem kerülhető meg! Akkor is létezik, ha azt a fényképezőgép csinálja meg helyettünk, és nem is tudunk róla, hogy megtörtént. Ha viszont értünk hozzá, akkor mi magunk is megcsinálhatjuk egy fejlett, sokat tudó szoftver használatával.

Tisztázzuk: nem szégyen, ha valaki nem akar ezzel foglalkozni, és rábízza magát a gépére! De nem mondhatjuk azt, hogy amit a gép csinál, az a valóság, a Photoshoppal kidolgozott kép pedig csalás! Másodsorban pedig ne legyünk olyan nagyon büszkék arra, hogy mi ehhez nem értünk, mert bár ez nem baj (nem kell mindenhez érteni), de azért nem is érdem!