14. NORVÉGIA - 9. nap

Tükröződések fotózása egy közeli tónál és egy nem túl megerőltető túra a Gutulia Nemzeti Park skanzen-jellegű régi farmépületeihez - nagyjából ennyi a mai program. 

Sólyomszemünk, Miklós néhányszor felhívja a figyelmünket az éppen arra vonuló rénszarvascsordákra (természetesen mindig ő fedezi fel őket elsőként), amelyek úgy vonulnak át az utakon, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Kíváncsian bámulnak ránk, miként mi rájuk, csak ők éppen nem fotóznak le minket.

Az egyik parkban egy helyiérdekű mókust is sikerül végigkergetünk gépeinkkel. Végül egy etetőn állapodik meg - itt a vadon élő állatok békében osztoznak meg a területen az emberekkel.

13. NORVÉGIA - 8. nap

Nyírfákkal és fenyőkkel borított tarka hegyoldalak között autózunk, mint oly sokszor az elmúlt napokban. Egészen sajátos, különleges látvány a sárgászöld lomboktól foltos örökzöld, mintha tarka kendővel fedte volna be a tájat az ősz.

A Rondane Nemzeti Park felé tartunk, arra a helyre, amelynek köszönhetően most itt vagyok. Solymosi Réka norvégiai fotói közül ennek a vidéknek a képeit láttam először, és - talán éppen ezért - ezek tették rám a legnagyobb hatást. Most is a gyönyörű, színes fotókat látom lelki szemeim előtt, miközben mikrobuszunk szorgosan falja az út kilométereit.

12. NORVÉGIA - 7. nap

A pézsmatulok ott van a bokor alatt - erősködik a parkolóban az autós, akitől útbaigazítást kérünk. Előveszi fényképezőgépét, és a kijelzőn mutatja felvételét a bikáról, ahogy a távolban, a domb alján heverészik. Jenő messzelátót ragad, és néhány másodperces keresgélés után megtalálja az állatot. Nehezen akarjuk elhinni, hogy ilyen szerencsénk van, alig szálltunk ki a kocsiból és máris rátaláltunk a hőn vágyott pézsmatulokra. Gépemen már a 70-200 van, a megjelölt irányba fordítva megkeresem a bikát. Ilyen távolságból csak egy egér ugyan, de hátán fehérlő bundájával még így is kirí a környezetéből. 

Most már csak meg kell találnunk az átkelőt a folyón.

11. NORVÉGIA - 6. nap

Jenő mérgelődik. A Briksdal-gleccser néhány éve még egybefüggő fal volt, összeért a tóval. A tegnapi látvány meg se közelíti a régit, ez így mit sem ér! Mégiscsak kéne látnunk egy igazi, érintetlen gleccsert is!

Megfaggatja a kemping recepciósát, merre találhatnánk egy szebbet, jobbat, olyat, ahol egybefüggő a gleccserjég fala. A derék norvég segít: itt van egy, nem is olyan messze, 200 km az egész!

Jenő szavazásra bocsátja a kérdést: autózzunk-e 400 km-t oda-vissza egy újabb gleccser kedvéért? Egyedül a legyengült Péternek nincs kedve a hosszú úthoz, a társaság többi tagja megszavazza a programváltozást.  Cserébe lemondunk az egyik betervezett fjellvidékről, olyat úgyis láttunk már és még fogunk is.

10. NORVÉGIA - 5. nap

Jenő és a három béna kacsa: ez a délelőtti csapatösszetétel. Péter gyomorrontásra panaszkodik, így a táborban marad, Laci pedig makrózni szeretne a kemping környékén.  Így végül csak négyen indulunk a fjordkerülő útra.

Nincs előre eltervezett program: megyünk, amerre látunk - ez a terv. Nem lehet rossz irányba tévedni: mindenhol a víz és a hegyek kínálják magukat.

9. NORVÉGIA - 4. nap

Éles kanyarok lélegzetelállító szerpentinje kígyózik a völgy felett, mintha a körben álló hegyóriásokat akarná gúzsba kötni. Gulliver és a liliputi törpék története jut az eszembe. 

Ez itt a Trollstigen, vagyis a Trollok útja. 

Felfelé autózva azon morfondírozom, hogy ezt a végtelen Möbius-szalagot talán csak azért építették ide, hogy aki felér rajta a kilátóig, az jutalmul föntről is megnézhesse. 11 kanyar vezet a 900 méter körüli csúcsra, ahol kiépített bástyákból nyílik kilátás a völgyre és a környező hegyekre.

Nem sietünk. Útközben megállunk egy félórára a Stigfossen kőhídnál, amely a hasonló nevű vízesés fölött ível át.

8. NORVÉGIA - 3. nap

A busz mellett állok, és nézem a többieket, ahogy egymás mögött araszolva, hangyarajként masíroznak fel a hegyre. Ez nem olyan emelkedő, mint a tegnapi - meredekebb annál. Igaz, csak 2-300 méter hosszú. Köves, mint a Trollok templomához vezető út, de legalább nem kell vízben lépkedni felfelé.

Úgy érzem magam, mint a Marsot meghódító asztronauta, aki a bázisról figyeli, ahogy a társai elindulnak az idegen bolygón a nagy kalandra. Az öt apró ember egyre távolabb kerül, testüket lassan felszívja a messzeség. 

Egyedül maradok a vörös sivatagban.

7. NORVÉGIA - 2. nap

Ahol az ezerkarú tenger ujjai belemarkolnak a hegyekbe és uralmuk alá hajtják a völgyeket, ott születnek a fjordok. Mi most az öblök vendégeként utazunk, egyik oldalunkon víz, hegyek a másikon. A fjordokat egy keskeny csík, az aszfalt fényes szalagja köti csokorba, amely autónk kerekére csavarodva kíséri a partot.

Kóstolgat minket az eső. 

6. NORVÉGIA - 1. nap

Norvégia 5 millió lakosa háromszor akkora területen osztozik, mint Magyarország - meséli Jenő, a túravezetőnk, miközben elhagyjuk a repülőteret a 9 üléses Opel Vivaro mikrobusszal. Trondheim Norvégia 3. legnagyobb települése, 150 ezren lakják és ebből 30 ezer a diák: ez egy iskolaváros – folytatja Jenő, és sorolja a történelmi adatokat. Teszünk egy rövid kört a városban, mielőtt továbbmennénk.

Az egyik legfontosabb idegenforgalmi látványosság az 1070-ben elkezdett gótikus katedrális. Körbeautózzuk az impozáns épületet, miközben az ablaktörlő csendesen maszatol a szélvédőn. Esik.

Itt érdemes megállni – szólal meg Jenő -, egy negyedóra alatt, amíg leparkolok, gyorsan megnézitek. 

5. NORVÉGIA - az utazás

Oslo repülőterén lassan vánszorog az idő. 8 óra tétlen várakozás vizsgáztatja türelmünket, a következő járat csak ezt követően repít el majd minket Trondheimbe. Reggel ott találkozunk túravezetőnkkel, Horváth Jenővel és az utolsóként csatlakozott, számunkra még ismeretlen résztvevővel, Péterrel. 

Éva, Laci és Miklós társaságában (akiket még Budapesten ismertettem össze egymással Ferihegyen) bevackolódunk méretes csomaghegyeink közé egy nyugodtnak tűnő, kellemes sarokba. Elmúlt éjfél.