TiSza: Utcai táncfotók (2)

2017. augusztus 29., kedd

A kékóra (egy szó, amit jobban szeretek egybeírni, mivel a szóösszetétel már egybeforrt, önálló szakkifejezéssé vált) azt a naplemente utáni rövid időszakot jelöli, amely alatt az égbolt egyre mélyülő és sötétedő kék színben pompázik (és még nem éjfekete). Ilyenkor már égnek a városi fények, és hatásos, szép városfotókat lehet készíteni.

Az volt a tervünk, hogy az utcai táncfotózás nappali időszakaszának végeztével az Erzsébet-híd és a Lánchíd közötti pesti sétányon folytatjuk a fotózást. Már bejártam ezt a partszakaszt néhány nappal korábban, és akkor csalódottan tapasztaltam, hogy pályafelújítás miatt nem járnak a villamosok. Pedig úgy terveztem, hogy a hosszú záridő alatt a háttérben a sárga villamos fényei húznak majd csíkot, ezzel is feldobva a képet. Hasonló fotót (modell nélkül) készítettem már egyszer a karácsonyi fényvillamossal, ezúttal azonban az utcai táncfotózást akartuk folytatni a kékóra különleges körülményei között.

Kénytelen-kelletlen lemondtam hát a villamos fényeiről, és nagy volt az örömöm, amikor a helyszínre visszatérve a teljesen helyreállított sínek fogadtak. Járt a villamos! Már csak a turisták irdatlanul nagy tömegét kellett valahogy kiiktatnunk a képekből... (augusztus 20-a előtt egy nappal voltunk, és valósággal hömpölygött az emberáradat a sétányon). Szép kilátást könnyű volt találni: balra az Erzsébet-híd és a Citadella, jobbra a Lánchíd és a budai vár uralta a képet. Ám minden ötödik méteren egy-egy lombos fa akadályozta az elhelyezkedést, s a korlátnak támaszkodó embereket se volt könnyű kiszerkeszteni a látványból... Végül azért találtunk megfelelő pozíciókat, és sikerült néhány használható fotót is készíteni.

Néhány szó a fotózás technikájáról

A kékórás portérfotózás technikai tudnivalóival életem első workshopján ismerkedtem meg. Nem túl bonyolult: állványról hosszú záridővel kell kiexponálni a hátteret, miközben a modellt második redőnyre szinkronizált vaku világítja meg.

Városfotónál a záridőt 100-as ISO mellett, 11-es rekesznél szoktam beállítani az optimális expozícióhoz, ami általában 10-30 mp-et jelent. Modellfotózásnál azonban ez a záridő túl hosszú. A modell biztosan bemozdul ennyi idő alatt, ami meglátszik a képen, vaku ide vagy oda. Ezért ezúttal 2 mp-es záridőt választottam 400-as ISO mellett - s még ez is éppen a határon volt, így is néhány képet ki kellett dobni bemozdulásos életlenség miatt. Mónika kitalálta, hogy feláll a korlát betonlapjára, ami sokkal látványosabb képet eredményezett ugyan, ám mindössze néhány centi állt csak rendelkezésére a lábak megtámasztására, amin nem volt könnyű egyensúlyozni... A 2 mp viszont elég rövid volt arra, hogy a sétáló emberek ne nagyon másszanak bele a képbe.

A fotózásra mindössze fél óránk volt (mert míg télen valóban egy órán keresztül, nyáron viszont csak fél óráig tart a kékóra), és ez idő alatt ki kellett mindig várni azt is, amíg villamos érkezik. Néhány fotóból az is kiderült, hogy szebb látványt nyújt, ha balról érkezik a villamos (mert közelebb suhan el a modellhez).

Jót mosolyogtunk, amikor a vaku nem csak a modellt, hanem az egyik képen a villamos feliratát is kimerevítette: Indítsd ÖTÖSSEL a tanévet! (Akár még promókép is lehetne.)