Régen hoztam már fotókat az unokákról, s most rendhagyó módon fekete-fehérben teszem meg.
A színes képek valahogy jobban illenek a gyerekek lelkivilágához (meg ahhoz, amit gondolunk róluk, pedig hát az ő életük sem csak felhőtlen boldogság), mégis időnként késztetésem van, hogy fekete-fehérbe is átültessem őket.
Kétségtelenül más hangulatuk van így a fotóknak, s a színek hiánya jobban előtérbe helyezi az arckifejezéseket.
Kétségtelenül más hangulatuk van így a fotóknak, s a színek hiánya jobban előtérbe helyezi az arckifejezéseket.
2 megjegyzés:
Remek portrék, szép unokák. Kell ennél több a boldogsághoz? :-)
2017. november 17. 17:23Igazad van, ennyi már majdnem elég... Esetleg egy kis egészség :)
2017. november 17. 18:29Megjegyzés küldése