Nemzeti Vágta: SZÍNEK

Az a tapasztalatom, hogy a Nemzeti Vágtáról még a budapestiek jó részének is téves fogalma van. A legtöbben csak annyit tudnak a két napos eseménysorozatról, hogy a lovasfutamokról szól. Persze ez nem is csoda, mert a tévéműsorok tényleg erre vannak kihegyezve. Pedig az elmúlt években a rendezvény igazi majálissá (vagy inkább juniálissá) nőtte ki magát. 

Nemzeti Vágta: ARCOK

Tavaly mentem ki először a Nemzeti Vágtára. Esett az eső, mégis rengeteg ember volt. Az esernyő alól fényképeztem a kompakttal, és örömömre néhány egészen jó képet sikerült csinálnom. 

Úgy gondoltam, nem hagyom ki ezt az évet sem. Ezen a hétvégén ragyogott a nap (bár én jobban örültem volna egy kicsit felhősebb időnek). Most is elsősorban az emberek érdekeltek, nem a lovasverseny (amit amúgy sem lehetett jól látni, csak az emelvényről). 

A fényképeken látható felnőttektől engedélyt kértem a fotózásra, és valamennyien örömmel álltak a kamera elé.

 

                egy köztisztasági munkás           Simmer Sándor fafaragó mester

A kisfiú egy lakókocsi közelében, az ugrálóvárak között ődöngött. Olyan volt, mint akit kicsaptak az udvarra játszani. A kocsi ablakában egyszer csak feltűnt egy kislány, majd amikor meglátta, hogy lefényképezem, ijedten behúzta a fejét. Néhány másodperc múlva azonban ismét előcsalogatta a kíváncsiság. Majd megint eltűnt, s többé hiába vártam. Nem bukkant fel újra. 

Eger-Vasas vízilabda döntő - képriport

Soha nem próbálkoztam még sportfotózással, nem is volt hozzá felszerelésem. Tulajdonképpen most sincs. A szerdai vízilabda döntőn Egerben azonban nem tudtam megtartóztatni magam. Két nagy fényerejű (f/1,8) fix optikával, az 50-essel és egy 85-össel kísérletezgettem, ISO 400 mellett.

Ingázók

Vannak olyan képek, amelyek a fotós oldalakon kiverik a biztosítékot. Dől, zajos és életlen - ezt írtam a balra látható kép alá annak idején. Mindezek ellenére (vagy éppen azért), számomra jól kifejezi az héven-metrón-vonaton-buszon ingázók napi monotonitását. Találtam erről a témáról két másik fotót is, amelyeket akkor nem tettem közzé. Ugyanolyan rendhagyók...

Sírvers

Tánc

Szombaton a barátaink Keleti Andrea és Kovács Zoltán stúdiójában egy táncbemutatón vettek részt. Megkértek, hogy videózzak az eseményen, amit persze meg is tettem, de nem tudtam otthon hagyni a fényképezőgépet sem, így aztán próba közben született néhány kép is (nem feltétlenül róluk).

Rém egyszerű Photoshop: a horizont kiegyenesítése

Fotós oldalak kommentjeit olvasgatva gyakran látom, hogy a Photoshopot használók egy részének nehézséget jelent a ferde horizont kiegyenesítése (azaz hogy miként lehet a kicsit megbillent fényképezőgéppel készített képeket pontosan "visszabillenteni"). Ezért aztán erős késztetés alakult ki bennem, hogy részletesen leírjak egy rém egyszerű módszert.

Akciós ajánlatunkból

Ezt a fotót már többször elővettem, és próbáltam kihozni belőle valamit, de sosem sikerült. Először kivágtam a földön ülő alakot, majd a reklámok harsány színeit emeltem ki, de úgy sem volt az igazi. 

Most újra nekiveselkedtem. Az eddigi változatokból kihagytam az álló alakot. De most arra gondoltam, hogy benne hagyom: a két ember közötti kapcsolat talán hozzáad valami feszültséget a jelenethez.

Nem tudom. Most éppen tetszik, de lehet, hogy néhány hét múlva már megint nem.

Tájak és városok - Egri percek

Ma Egerben volt dolgom. Sokszor jártam már itt (cégünk egyik képviselője, akit gyakran felkeresek, Egerben lakik), de fotózni valahogy még sosem volt alkalmam. Most sem volt több időm fél óránál a találkozó előtt, de azért nem volt nehéz témát találni. Alapvetően nem a szokásos turista-látványosságokat kerestem (aztán a Bazilika mégis nagyon szembejött velem). 

A sétáló utca végén botlottam bele  ebbe a kis kínaiba (bocsánat, ha tévedek és koreai/vietnami/japán/stb), aki ezen a furcsa kétkerekűn büszkélkedő kincseit árulta.