2014 - összegzés

Divat lett összegzést készíteni az éves blogtermésből. Tavaly egy slideshowt csináltam a fotóimból, az idén viszont egy másik utat választottam: a havi kedvenc képek bemutatását. 

Persze ez sem sokkal egyszerűbb, mert vannak hónapok, amikor a "termés" nem túl fényes (és ilyenkor legszívesebben semmit sem mutatnék), máskor pedig több jó fotó is kikerül az ember keze közül.

De hát fegyelem is van a világon, ugyebár. Jöjjenek hát a 2014. év hónapjai - visszafelé haladva:

Hajnaltól alkonyatig

Tegnap Bábolna környékén jártam. Fél nyolckor a nap sugarai még éppen csak kezdtek áttörni a köd szürke, komor falán. A szélerőművek óriásként magasodó alakjai mögött az ég alja hamarosan látványos vörös és sárga fényben úszott, kicsit sci-fibe illő képet produkálva. Szidtam is magam, amiért szokásomtól eltérően nem hoztam magammal a felszerelésemet, ezért csak a kis kompakttal tudtam megörökíteni a látványt.

Amikor késő délután újra erre a tájékra keveredtem, akkor meg a napnyugtát sikerült elcsípnem az autópálya széléről (igaz nem olyan jó pozícióból, mint reggel).

Gödöllő karácsonyi díszben

Szombaton délután kiruccantam szülővárosomba, Gödöllőre, hogy a főtér ünnepi köntösét kékórás felvételeken megörökítsem. 

Sok hibát elkövettem már fotózásaim során - most is sikerült egyet... Délelőtt egy hirdetéshez készítettem fotókat, és (életemben először) átállítottam a gépet jpg-re (mindig raw-ban fotózom egyébként). Gyorsabb így, gondoltam, nem kell sokat vacakolni a képekkel, egy hirdetéshez ez is elég (néhány sosem használt fotós kiegészítőtől akartam megszabadulni). A fotózás után pedig elfelejtettem visszaállítani a gépet, és így mentem ki Gödöllőre.

Már csak a hazaúton vágott az agyamba a malőr, de már nem volt mit tenni.

Emma

Nemrég egy családi eseményen három régi ismerős, Laura, Lili és Emma került a kamerám elé. A lányok először nehezen álltak kötélnek, szinte úgy kellett kikönyörögnöm néhány percet, amikor is végre félrevonulhattunk egy rokonoktól mentes, kevésbé zsúfolt kis helységbe. Legnehezebben a középső lányt, Lilit lehetett meggyőzni, de amikor látta, hogy a többieket fotózom, neki is megjött a kedve.

Amikor végeztünk, visszamentünk a társasághoz. Egy óra múlva Emma egyszer csak megfogta a kezem, és közölte, hogy újra fotózni akar. Nagyon elszántan vetette bele magát a fényképezésbe. Úgy tette-vette magát, mint egy igazi kis modell. Minden instrukciót igyekezett követni a maga kétéves módján (egy tollat például nem sikerült kiimádkoznom a kezéből), nem véletlen, hogy ekkor születtek róla a legjobb képek.

Hátam mögött a Nap

A héten hivatalos ügyben Zalaszentgróton jártam. Ha hosszabb útra megyek, mindig elviszem magammal a teljes felszerelést, most se tettem másképp (azért ez csak több, mint 500 km oda-vissza). Zala egyébként tele van gyönyörűséges tájrészlettel, csak idő, elszántság és megfelelő fények kellenek hozzá.

Nem úgy indult a nap, hogy lesz a fotózásból valami. Szürke, esős, lehangoló idő volt egész odaúton. Ám amikorra befejeztem a megbeszélést, elállt az eső, kisütött a nap, az eget pedig gyönyörű felhők díszítették. Nem is rohantam rögtön haza, kisebb kerülőt téve inkább elkanyarodtam Kehida belterülete felé.

Szivárványos kisvárosom

Tegnap Zalában jártam (amiről talán egy külön bejegyzés is születik majd). Késő délután érkeztem haza Kistarcsára, s a kocsiban ülve arra lettem figyelmes, hogy az égbolt elsötétül, a hátam mögül viszont olyan erővel nyomul be a nap a felhővel leárnyékolt "alagútba", hogy a szembejövők mindegyike kétségbeesetten takarta el arcát az éles fény elől. Egészen különleges fényviszonyok voltak. 

Már éppen azon kezdtem tűnődni, hogy a város melyik részét lenne érdemes fotózni ezekkel a sajátos fényekkel, amikor egy teljes szivárványkört pillantottam meg magam előtt. Kitettem az indexet, és már fordultam is a kórház parkolója felé. Gyorsan lefényképeztem a ritka látványt, majd visszaszálltam a kocsiba és elsiettem a temető felé. Arra számítottam, hogy mire odaérek, már vége lesz a szivárványcsodának, de szerencsém volt. Még néhány percig fenn ragyogott a teljes kör, így sikerült a kórház parkolójánál egy kicsit tartalmasabb előtérrel is megörökítenem.

Balatoni délután

Még nem ért ide a tél, de a Balaton környéke már nyugodt és csendes. Kihalt a part, az utcán sem látni embereket.

Ám amint egy kicsit kellemesebbre vált az idő, a sétány hirtelen felélénkül. Sétáló párok andalognak a part menti platánok alatt, s az állhatatos horgászok mellett feltűnnek a madarakat etetők.

A tihanyi apátság halvány sziluettje a távolból figyeli a hirtelen támadt nyüzsgést.

A hidegen csillogó víz már téli álmára készül.

A Facebook és a modellek

A Facebookon vannak olyan csoportok, amelyeket elvileg fotósok és modellek látogatnak. Ilyenek, mint pl. a Magyar modellek és fotósok, Kinti portré fotó, Korrekt TFCD fotózások (a helyesírási problémákkal most ne foglalkozzunk). Az elmúlt hetekben két ízben hirdettem meg TFCD-fotózást azzal, hogy modellt keresek, kétszer pedig én jelentkeztem más felhívására.

A négy alkalomból csak egyszer valósult meg a fotózás, pedig jelentkező mindig volt bőven. Abban az egyben is volt némi gikszer, de jól sült el a dolog, mert végül a nagyon dekoratív sminkes lány állt a kamera elé, és egészen jó kis sorozatot sikerült összehoznunk. 

Gödölli ősz

Pénteki kirándulásom nem ért véget az Úrréti tónál - ha már eredetileg azért indultam, hogy a parkok őszi színeit fényképezzem, hát meglátogattam azokat is. 

A Királyi Kastély csak néhány lépésre van az Alsóparktól, így természetesen azt sem hagyhattam ki. 

Fotós sétámat az Erzsébet-park gyönyörű fasorában fejeztem be, ami már elbúcsúztatta az őszt: a fák kopasz koronái már csak távolról emlékeztettek igazi pompájukra. Kevés időm maradt, mert az alkony hamar felfalta a nappalt, s a szürkület véget vetett az őszi színek látványának.