Az M4-es metró - sci-fi változatban

A 4-es metró néhány állomása úgy néz ki, mintha csak egy sci-fi film díszletéül szolgálna. Egyes részei egészen futurisztikusak. Ez különösen igaz a Fővám tér, Kálvin tér, a Rákóczi tér és a Bikás park néhány elemére.

Persze lehet vitatkozni, hogy ez jó-e, szép-e, de az biztos, hogy különleges.

Az M4-es metró - dupla expozícióval

Szombaton bevetettem magam az új M4-es metró "alagútjába" és végigjártam a vonalat. Az állomások egy része kifejezetten ordít a fotózás után, nem véletlen, hogy a net tanúsága szerint az elmúlt szűk egy hónap alatt is már rengeteg kép született róluk.

Természetesen megcsináltam a saját fotóimat is a látnivalókról, de hogy legyen valami eltérő is az eddigiektől, megpróbálkoztam néhány dupla expozíciós kép készítésével.

A Canon EOS 70D ugyanis kínál ilyen lehetőséget, ráadásul úgy, hogy a fotók raw-ban is menthetők (nem úgy, mint a hdr-nél, ahol az elég gyenge minőségű eredményt is csak jpg-ben hajlandó eltárolni a gép).

Busójárás késésben

Március 1-jén, egy szép szombaton reggelen úgy döntöttünk, hogy kirándulunk valahová. Némi tanakodás után Mohácsot választottuk, ahol üzleti ügyben ugyan már többször is jártam, de busójáráskor még sosem. Nem is igazán tudtuk, hogy mire számítsunk, különösen, hogy az esemény két napos, és a fő attrakciókat másnapra, vasárnapra tervezték - amikorra viszont várni lehetett, hogy elromlik az idő...

Nem bántuk meg, hogy elmentünk. A busójárás érdekes, színes, üde népi szokás, ami mára már óhatatlanul kicsit elvárosiasult formáját mutatja. Rengeteg volt a látogató (a két nap alatt 80 ezer ember),és  a nagy tömegben bizony elég nehéz volt fotózni. Ráadásul éppen délben, a legnagyobb napsütésben... Az élményt azonban sikerült megörökíteni. A legjobban a közeli, portrészerű fotók sikerültek, nem véletlenül, hiszen ezeknél lehetett a legjobban elkülöníteni az arcokat a zavaró tömegtől.

Bár az esemény március elején volt, csak most tudtam időt szakítani a képek feldolgozására, ezért a blogra kicsit érkezik a busójárás...

Noel arcai

Mostanában alig érek rá fotózni, szinte csak akkor veszem elő a gépet, ha az unokám, Noel közelébe kerülök. Bár komoly, átgondolt fényképezésre még nem igazán került sor (egyedül a legutolsó sorozatra készültünk fel valamelyest), időről-időre azért születik néhány összeállítás a képekből, amelyeket rendszerint a facebookon teszek közzé Noel arcai címmel.

Meglepő, hogy milyen sokféle tud lenni ez a pici ember! (Az egymás mellé helyezett öt kép például egyetlen perc történéseit ábrázolják.)

Mivel ez a téma igen kedves nekem, itt is közreadok egy kis gyűjteményt. 

A Digitális Fotómagazin pályázata - Montázs

A Digitális Fotómagazin legutóbbi pályázatának témája a montázs volt. Ezúttal is beküldtem öt képet, amelyek közül az egyik bekerült a kiválasztottak közé.

A montázs alapképe a gödöllői Erzsébet parkban készült egy téli napon (a parkban a nap helyén Erzsébet királyné szobra áll). Az alak a kisebbik fiam, aki Kos szigetén nézett szembe így a lenyugvó nappal a tengerparton.

A kép címe: Ha eljő a nap.

A nyári bob és a svenkelés

Nemrégen Miskolctapolcán jártam, ahol meglátogattuk a nyári bobpályát. Én magam nem használtam ki a lehetőséget a lecsúszásra, mert magával ragadott, hogy a sebességet fotókon próbáljam megörökíteni a svenkelés technikájával.

A svenkelésre korábban is tettem már rá néhány tétova kísérletet, s megtapasztaltam, hogy bizony nem egyszerű művelet.

Az alábbiakban megpróbálom összegezni a tapasztalataimat, hátha másoknak sikerül elkerülniük az általam elkövetett hibákat.

A Digitális Fotómagazin pályázata - A téli város

Több ízben is beválogatták már a képeimet a Digitális Fotómagazinba a havonta kiírásra kerülő pályázat keretében, amelyekre mindig egy adott témában lehetett fotókat beküldeni.

A legutóbbi kiírás témája A téli város volt, amelyre ezúttal is feltöltöttem az újság honlapjára (a maximálisan lehetséges) öt képet. Eddig csak egyszer fordult elő, hogy az ötből mindjárt két képem is bekerült a kiválasztott 10-12 fotó közé (és persze jó néhányszor egy sem). Egyetlen kép bekerülése is nagy öröm, hát még egyszerre kettőé! És most ismét megtörtént: megint két fotómat közölték az újságban.

Böllérfesztivál - arcok

A Kistarcsai Böllérfesztivál egyes pillanataiban, amikor nem zajlott éppen "akció" (hiszen például a disznópörzsölés folyamata is elég sokáig tartott, amit nem kellett minden pillanatban fotózni), rátekertem a 70-200-at a gépre, és arcokat fényképeztem. A nézőket, a részvevőket, akit éppen érdekesnek találtam. A disznóölés és -darabolás után pedig a sátrak között kószálva próbáltam lencsevégre kapni az embereket. Egyszer csak feltűnt egy négy-ötfős csoport, amelyet egy fekete ruhás, fekete kalapos férfi vezetett. Sorra járták a sátrakat, és pálinkát kínálva áldomást ittak a résztvevő csapatok képviselőivel. Mint később megtudtam, a férfi Kistarcsa polgármestere, Solymosi Sándor volt.

Böllérfesztivál - az erdélyi Góbé Komák

Kistarcsán már többször rendeztek böllérfesztivált, de most először szántam rá magam, hogy szombaton korán felkelve megnézzem, hogyan ölnek le egy csomó disznót a különböző résztvevő csapatok.

Az esemény egy kerítéssel elválasztott területen belül zajlott, ahová elvileg nem mehettek be a nézők.  Hamar rá kellett jönnöm, hogy a kordonon kívülről esélyem sincs normális képeket készíteni, ezért egy alkalmas pillanatban becsusszantam a résztvevők számára fenntartott kapun keresztül. Tartottam tőle, hogy egyszer csak kitessékelnek, mint nem kívánatos egyént, de szerencsére nem törődött velem senki.