Noel arcai

Noelből sosem elég :)

Törökországi minimál

Nemrégen Törökországban töltöttünk 10 napot. Sajnos rögtön az első nap elkapott valami nyavalya, ami miatt minimálisra csökkentettük a kirándulások számát. Ezért aztán a fotózások témája is elég szegényesre sikeredett: a szállodán és a közeli Alanyán kívül nem sok egyéb kínálkozott - a turistalátványosságokat pedig nem akarnám végiglapozni itt...

Noel arcai

Most két hétig inaktív leszek,  gondoltam erre az időre egy kis Noel-összeállítással búcsúzom...

A négy képből álló "beköszönő" a hónap elején készült, az utolsó három fotó néhány napja, a többi pedig közöttük.

Mint mindig, most is elcsodálkozom, hogy milyen sok arca van ennek a kis embernek.

Portréfotózás - Virág

Virággal a jól bevált budapesti helyszínen, a Népligetben fotóztunk. Jobban szeretem, mint a Városligetet (ahol kevésbé érintetlen a természet, a fű sok helyen letaposott és sokkal több embert is kell kerülgetni) vagy a Margitszigetet (amely nekem jobban kiesik és a parkolás sem ingyenes).

Virág többféle öltözetet hozott magával, melyek közül végül is hármat használtunk fel. Leginkább a hosszú, fehér ruha fogott meg, amelyben olyan volt, mint egy mitológiából előlépett nimfa. Nem véletlen, hogy ezekből a fotókból született a legtöbb.

Requiem egy kiscicáért

Másfél éves volt, s tegnap éjjel örökre elköltözött a világunkból.

Egy évvel ezelőtt szegődött hozzánk, és nagyon hamar megszerettük. Potya - ezt a nevet adtuk neki. Reggel, amikor munkába indultunk, követett a kapuig, és nézte, ahogy távozunk. Este, amikor hazaérkeztünk, már jött elénk és üdvözölt. Családtaggá vált. Sohasem éreztük azt, amit egy macskáról állítanak, hogy a házat, a lakhelyét szereti, és nem a gazdáját. Már apró cicaként minket választott, ragaszkodott hozzánk, és új lakhelyünkön se kereste a régit. Mert együtt voltunk.

Félt az autótól, és reméltük, hogy bár forgalmas út mellett lakunk, ez a félelme megóvja a bajtól. Sajnos nem így lett.

Az utolsó képeket alig egy hete készítettem róla csak úgy "mellékesen", s nem is gondoltam, hogy ez lesz az utolsó alkalom...

Még egy napja sincs, hogy elment, de máris hiányzik. 

Babafotó - Noel

Unokám, Noel mindig a legörömtelibb fotóalany. Az elmúlt héten néhány órára a szülők ránk bízták a felügyeletét (kell ennél nagyobb boldogság egy nagyszülőnek?), s persze ilyenkor a fényképezőgép sem maradhatott munka nélkül.

Ezúttal alkalmam volt arra is, hogy az egyik "kimosdatás" után néhány pucér képet is csináljak róla. Az elkészült fotókat nagyon szeretem, pedig mindössze három percem volt az akcióra, nehogy megfázzon. 

Noel már nagyon szépen könyököl, tartja a testét, ami ideális pozíciót nyújt az igazi babafotózáshoz...

Olvasó ember - pályázat

A Prizma Kör Az olvasó ember címmel meghirdetett pályázatán a kiállított képek közé válogatták két fotómat.

A pályázaton 55 alkotó pályázott 176 művel, amiből 29 pályázó 55 képét választotta ki a zsűri.

Az M4-es metró - sci-fi változatban

A 4-es metró néhány állomása úgy néz ki, mintha csak egy sci-fi film díszletéül szolgálna. Egyes részei egészen futurisztikusak. Ez különösen igaz a Fővám tér, Kálvin tér, a Rákóczi tér és a Bikás park néhány elemére.

Persze lehet vitatkozni, hogy ez jó-e, szép-e, de az biztos, hogy különleges.

Az M4-es metró - dupla expozícióval

Szombaton bevetettem magam az új M4-es metró "alagútjába" és végigjártam a vonalat. Az állomások egy része kifejezetten ordít a fotózás után, nem véletlen, hogy a net tanúsága szerint az elmúlt szűk egy hónap alatt is már rengeteg kép született róluk.

Természetesen megcsináltam a saját fotóimat is a látnivalókról, de hogy legyen valami eltérő is az eddigiektől, megpróbálkoztam néhány dupla expozíciós kép készítésével.

A Canon EOS 70D ugyanis kínál ilyen lehetőséget, ráadásul úgy, hogy a fotók raw-ban is menthetők (nem úgy, mint a hdr-nél, ahol az elég gyenge minőségű eredményt is csak jpg-ben hajlandó eltárolni a gép).