Hernádvécse, Boldogkő, Vizsoly

Az elmúlt év életem legrosszabb időszaka volt. Hónapokon át húzódó 24 órás otthoni betegszolgálat, nagyon közeli rokonok halálai és betegségek kötöttek gúzsba minket, és nemcsak a lehetőségeinket kurtították meg, de a kedvünket is elvették szinte mindentől. Fotós projektjeim jó része kútba esett, s a családi események rögzítésén kívül nem is nagyon maradt más. Még a szokásos évi összefoglalótól is elment a kedvem...

Alig vártuk, hogy vége legyen az évnek, gondoltuk, majd 2024 jobb lesz. Ám minden úgy folytatódott, ahogy az előző év végződött. Betegségek, műtétre való várakozás, fotózás pedig semmi...

Némi felüdülést jelentett nemrég az a pár nap, amit Hernádvécsén töltöttünk a Vécsecityre keresztelt hotelben, ami egy 1790-ben épített kastélyból került kialakításra a 2010-es évek elején. Az eredeti kastélyhoz több szárnyat hozzáépítettek, amik különböző stílusú berendezést kaptak (Zöld Ház, Vörös Torony stb). A legkülönlegesebb talán a hatalmas, zárt térben elterülő "city", ami egy sajátos várost foglal magában terekkel, kis házikókkal, előkertekkel és színpaddal.

Kirándulásaink érintették Boldogkővárat (beköszönő kép), aminek "gyilokjárójáról" többszáz fotót láttam már, jobbat és rosszabbat is, de természetesen nem lehetett kihagyni a kötelező kattintást. Hogy hol helyezkedik el a kép a többi között, azt leginkább az évszak, a napszak és az időjárás határozza meg...

Kötelező megálló útközben Vizsoly, ahol az 1590-ben nyomtatott Károli-féle biblia egy példánya látható az Árpád-kori templom falain belül. Szerencsénk volt, mert mint megtudtuk, csak előzetes bejelentkezés alapján fogadják a vendégeket, ám nekünk mégis sikerült bejutnunk. Mint kiderült, még a bibliánál is nagyobb értékű látványosság (ha egyáltalán lehet ilyen osztályozást tenni) a templom falain belül megmaradt, színeiben kicsit kifakult, de az országban mégis egyedülálló Árpád-kori freskóegyüttes.

Az eredeti kastélyrész, amihez a többi szárnyat hozzáépítették

A city egy részlete

Boldogkővár híres fotótémája: a "gyilokjáró"

A vizsolyi biblia, háttérben az Árpad-kori, legrégebbi templomrészlettel,

és a freskók egy részével

 

Budapart

 

A Rákóczi-híd budai lábánál építették fel a 143 m magas MOL Campus hatalmas tornyát, amely annak idején nagy vitákat váltott ki az építészek között (kell-nem kell ilyen magasház Bp-re). A torony mindenesetre impozáns, a környékén pedig 3000 lakás, 13 irodaház épül-épült, 30 ezer ember számára. 

A torony és környéke szép, de ha belegondolok, hogy egy Gödöllő nagyságú városnyi ember jár-kel majd ott naponta, akkor a hely kicsit szűkösnek tűnik.

Eltöltöttem a környéken másfél órát, és jártam-keltemben fotóztam a (még mindig épülő) lakótelepet, az irodaházakat, a Campus üvegablakaiban tükröződő látványt (amit a bent dolgozók üvegablakon átszűrődő képe is gazdagított). A környék látványát uraló torony ablakait éppen egy csapat alpinista tisztította. 

A terület közvetlenül a Duna-parton terül el, így Sho Beach néven egy kisebb strand (és rendezvényközpont) is helyet kapott.

A Mol Campus külső falán a "Lógósok"

2022. júliusában még így állt az építkezés (a Kopaszi gátról fotózva):

Budapest

 

Ahogyan tavaly nyáron is, ezúttal is tettem egy sétát Budapesten. Most a Margit híd környékén kószáltam. Életképek, hangulatok, színek, formák, absztraktok - ezek voltak érdeklődésen fő témái.

A beköszönő két szociofotó csak úgy szembejött.

Fotópályázatok: Portrait 2023 - Photoclub202

 

Amióta a nemzetközi versenyeken elért eredményeim alapján 2020-ban megkaptam az AFIAP minősítést, nem pályáztam nemzetközi versenyen. Ám még ma is sorra kapom a felhívásokat (rajta vagyok a levelezőlistán) a különböző versenyeken való részvételekre. Az idén úgy döntöttem, hogy ismét megpróbálkozom a megmérettetéssel, és beneveztem a Photoclub202 körversenyére. Csupa olyan fotóval próbálkoztam, amelyek még nem szerepeltek semmilyen versenyen, már csak azért sem, mert az előző 1-2 évben születtek.

Nagy örömömre mind a négy meghirdetett kategóriában sikerült helyezést kapnom, amelyeken végül is 5 fotómat fogadták el. Ami még értékesebbé teszi a dolgot, mindezeken felül a The Corridor című képem Salon Praise kitüntetést kapott.

Az elért helyezések:

Portrait kategóriában - a Face c. kép (modell: Varga Virág)

Free Color kategóriában - a Three Of Us c. kép (szereplői: Pálinkás-Molnár Mónika és Pálinkás Zsolt)

People And Street kaetóriában - A Waiting és a Separated c. képek

Free Monochrom kategóriában - a The Corridor c. kép.

Portréfotózás - Mercii Babcsannal

 

A várbéli Tóth Árpád sétány kedvelt fotós helyszín így áprilisban. Mostanában virágoznak ugyanis a hosszú sétány cseresznyefái, amelyek impozáns látványt nyújtanak az odalátogatóknak. 

Mercii Babcsan a facebookon keresett fotóst ehhez a háttérhez, így kerültünk kapcsolatba egymással. Elsősorban közeli portrékat terveztünk, mert a sétány annyira tele van ilyenkor turistákkal, hogy egész alakos képet, háttérben a virágzó fasorral szinte lehetetlen csinálni úgy, hogy bele ne sétáljon egy arra császkáló kósza csoport. (Mindezek ellenére láttam már másoktól remek fotókat, ahol megoldották ezt a problémát - nekünk nem sikerült.)

Maradtak tehát a közeliek. Igen ám, de a fák ágai többnyire a fej fölötti szinten helyezkednek el, ezért külön keresgélni kellett a lelógó ágakat - vagy a modell maga húzta le látható magasságba az ágat főként a fotón nem látható kezével. Persze alsó nézetből is lehet ilyenkor fotózni, amikor is a lombkorona a modell feje fölött látható, de hamar kiderült, hogy ez a nézet Mercii arcához nem igazán előnyös.

Sétánk vége felé kissé elkalandoztunk a vár közeli házai közé, és a rend kedvéért ott is készítettünk pár képet.

A sminket ezúttal is, mint oly sokszor Sminkes Gabi készítette.

Március 15.

 

Március 15-én már hagyományosan elindulok fotózni valamelyik budapesti rendezvényre. Az idén a legtöbb megemlékezés délután volt, (a várbélieken kívül, ahova nem akartam felmenni) délelőtt jóformán csak a hivatalos, Nemzeti Múzeum előtti programokat rendezték, ezért emellett döntöttem.

Elég rossz időt jósoltak, sok esővel, de ebben szerencsére nem volt részem, mondhatnám: megúsztam.

Reggel 9-kor már a múzeum előtt kóboroltam, a hivatalos ünneplés csak 10-kor kezdődött. Elég ügyetlenül rendezték be a múzeum előtti placcot, két oldalától kezdve a teljes múzeum előtti tér le volt zárva egészen a kerítésig, oda nem lehetett bemenni, ezért mindent csak a kordonokon túlról (oldalról) vagy a kerítés mögül lehetett nézni. 

 

Engem persze nem igazán maga a műsor érdekelt, ilyenkor szinte mindig az embereket fotózom. Azokból pedig van sokféle...

Először is ott vannak az árusok. 9-kor természetesen már mind a helyén volt. Mindig engedélyt kérek a fotózásra, ha tudok, és rendszerint meg is kapom. Van ilyenkor sokféle válasz, a "persze, nyugodtan"-tól kezdve a "tőlem"-féle vállvonogatásig. Ritka eset, de előfordul, hogy valaki tiltakozik. Ám van olyan is, aki ilyenkor kihasználja a lehetőséget, hogy elbeszélgessen áldozatával. A kokárdát áruló úriember például 10 percre lefoglalt, hogy a világról alkotott nézeteit megossza velem.

 

amikor a lufiktól ki se látszik az árus

Persze nem lehet mindenkitől engedélyt kérni, tömegben (ami fél 10-től már kezdett kialakulni) pedig lehetetlen. Ilyenkor (jobb híján) szabadon kezelem a lehetőségeket. (De a lenti képek közül is van néhány, ami engedéllyel készült.)

 

A tömegben felbukkannak olyanok, akikre előzetesen nem számít az ember. Például ilyen volt a hosszú, piros ruhában fel-feltűnő ember, hátán Jézus képével, aki leszólította a járókelőket. Kedvesen elbeszélgetett az emberekkel (németül!), és brossurákat osztogatott. Bázisa (egy magyarul beszélő társával együtt) a kerítés mellett volt, amelyet magyar és lengyel zászlóval valamint kis angyalkákkal közrefogott Jézus szobor jelzett,

A résztvevők közül számomra a legérdekesebbek mindig a gyerekek, akik (a legtöbbször) kokárdát viselve, magyar zászlót lengetve ártatlan érdeklődéssel vagy éppen fáradtan szemlélik a forgatagot. Szinte mindig a szülők nyakában...

Feltűnnek a média hivatalos képviselői. Bár ők a legtöbbször az egyszerű ember által tiltott, kordonon belüli részen tartózkodnak, vannak, akiket a tömegben is fel lehetett fedezni.

 

Az éber operatőr, aki fél szemmel gyanakodva nézi a minden lében kanál fotóst

A hivatalos műsor kezdete előtt egy külön elkerített részen gyülekeztek a fúvósok. A műsorhoz a múzeum lépcsőire álltak fel - következésképpen alig lehetett belőlük látni valamit. Ez a szervezés nem a jelenlévő tömegnek kedvezett hanem a médiának.

 

dolgozik az operatőr

A legnagyobb érdeklődés persze a huszárokat kísérte, akik nagy tömeg kíséretében a Parlament elől masíroztak a Nemzeti Múzeum elé.

 

Voltak olyan egyenruhások is, akik nem a huszárokkal érkeztek, s akik ráadásul szívesen, kérés nélkül pózoltak a kamera előtt, amikor meglátták, hogy a kerítésen túlról fotózom őket.

A rendőrségi biztosítás persze hozzátartozik az eseményhez. Jelenlétük alig volt észrevehető, néhány kocsi és néhány fő jelezte csak, hogy éber őrei a helyzetnek.