Rém egyszerű Photoshop: a horizont kiegyenesítése

Fotós oldalak kommentjeit olvasgatva gyakran látom, hogy a Photoshopot használók egy részének nehézséget jelent a ferde horizont kiegyenesítése (azaz hogy miként lehet a kicsit megbillent fényképezőgéppel készített képeket pontosan "visszabillenteni"). Ezért aztán erős késztetés alakult ki bennem, hogy részletesen leírjak egy rém egyszerű módszert.

Teszem ezt annak ellenére, hogy tudom: az a néhány fotós, aki néha-néha beleolvas a blogomba, többnyire gyakorlott Photoshop-használó. Természetesen az alábbi sorok nem nekik szólnak. De azért talán idetéved néha más is...

Mielőtt magába a munkafolyamatba belemerülnénk, előbb vegyük számba a Photoshopban ehhez szükséges eszközöket, hogy később már ne kelljen azzal foglalkozni, hol is találjuk őket. Nincs sok belőlük, mindössze kettő:

A legfontosabb a Ruler Tool (nevezhetjük vonalzónak).

Akinek egy oszlopban vannak az eszközei, az majdnem legalul találja meg, természetesen ugyanennél az ikonnál. I-betűvel is előcsalogatható az eszközcsoport, amelyből fölülről a harmadikra lesz szükségünk.

A következő dolog az Image/Rotate Canvas/Arbitrary menüpont tartalma. 

A MUNKAFOLYAMAT

1. Keressünk a képen egy olyan egyenest, aminek vizszintesnek kellene lennie (lenti példánkban a háztető ereszének vonala). Húzzunk rajta végig egy vonalat a Ruler Toollal. Ehhez előtte akár ki is nagyíthatjuk a kép megfelelő részét. Nem kell a teljes vonalat végighúzni, elég egy kis darabot bejelölni:

Persze igyekezzünk a képen láthatónál szebben, pontosabban illeszkedve meghúzni a volnalat, én azért nem az eresz felső vagy alsó szélén húztam végig az egyenest, hogy itt, a képen jobban látható legyen :-)

2. Hívjuk elő az Image/Rotate Canvas/Arbitrary menüpontot. Itt a szövegdoboz már mutatja is a dőlés szögét (Angle). Nincs más dolgunk, mint elfogadni a felajánlott értéket:

3. A Photoshop máris kiegyenesítette a képünket. A vonalzó egyenesét eltüntethetjük a képernyő felső részén megjelenő Clear-gomb megnyomásával. Ezután le kell vágni a kieső képszéleket (vagy kitölteni klónozással), és készen is vagyunk.

Megjegyzés: a Photoshop CS5 verziójában a 2. lépést meg lehet spórolni. A Ruler Tool előhívásakor a Clear mellett megjelenik ugyanis egy Straighten-gomb is, amivel a képforgatás automatuikusan megtörténik.

Dióhéjban ennyi a történet.

Fontos megjegyezni, hogy ugyanezzel a módszerrel lehet kiigazítani a függőleges vonalakat is! A Photoshop ugyanis megteszi nekünk azt a szívességet, hogy magától kitalálja: vizszintes vagy függőleges vonalat akarunk-e elforgatni.

NÉHÁNY BUKTATÓ

Mint láttuk, a munkafolyamat maga nagyon egyszerű, ám van néhány dolog, amire érdemes odafigyelni. Előszőr is arra, hogy mi az, amit a képen vizszintesnek kell látnunk.

A fenti példában szereplő háztető ereszét csak akkor láthatjuk vizszintesnek, ha pontosan szemben állunk az épülettel. De abban a pilanatban, ahogy az épület egyik sarkához közelebb kerülünk, mint a másikhoz, az eresz egyik vége közelebb, míg a másik messzebb kerül tőlünk, ezért nem láthatjuk vizszintesnek. Az ilyen jellegű "dőlést" nem korrigáljuk.

Hasonló jellegzetes hiba szokott lenni a vizszintes megítélésben a tavak, folyók, vizek "túlsó partjának" vonala.  Egy szemközti folyó- vagy tópart a valóságban igen gyakran "elferdül". Vagy azért, mert nem pontosan merőlegesen nézünk a túlsó part felé (elég egy kicsit elfordítani a testünket, és a vízszintes máris "dőlni kezd"), vagy egyszerűen azért, mert a partvonalnak van egy természetes íve, kanyarulata. Magyarul egyáltalán nem is egyenes. Azt pedig, ami nem egyenes (hacsak nincs nagyon messze tőlünk), nem is láthatjuk vizszintesnek. Sokszor találkoztam olyan hozzászólással egy-egy kép kapcsán, amely az ilyen "ferdeséget" kifogásolta, mondván: dől a kép. Az ilyen esetek megítélésében sokat segíthet nekünk a vízben látható tükörkép. Ha húzunk egy egyenest valamelyik vízparti tárgytól annak tükörképéig, akkor az egyenesnek pontosan függőlegesnek kell lennie! (Persze ügyelni kell arra, hogy a tárgy - pl. fa - ugyanazon pontjait kössük össze.) Íme egy kis illusztráció egy olyan képpel, amelynél a tópartot illetően igazából semmilyen "vizszintes" fogódzót nem találunk. Meg kell hát keresnünk a függőlegest:

Ez sem egyszerű dolog. Ahány vonalat húzunk, annyiféle eredmény jöhet ki - mert a tükörképen nehéz megkeresni pontosan ugyanazt a pontot. Ilyenkor meg kell elégedni egy közelítően jó eredménnyel. Hiszen ha még így sem tudunk pontos függőlegest képezni, a szemünk még ennyire sem lesz képes rá - vagyis ezen nem fog múlni a kép dőlésének megítélése.

Ha már a függőlegesnél járunk, essék néhány szó erről is. Orbán Domonkos (lancaster) írta egy képfórumon zajló "dől-nem dől" vitában: a vizszintes lehet akármilyen, a függőleges azonban mindig függőleges. Nagyon megjegyeztem, mert nagyon igaz. Láthattuk az előzőekben, hogy a vizszintes eresz lehet akármilyen, attól függően, hol állunk az épülethez képest. De ami függőleges, annak ettől függetlenül (hehehe) függőlegesnek kell lennie!

Persze ehhez is tartozik azért némi kiegészítés. Vagy inkább csak okoskodás, aminek sok gyakorlati jelentősége nem lesz. Inkább csak a teljesség kedvéért... Ezért ha meguntad vagy csak a gyakorlati tudnivaló érdekelt, a hiábavaló locsogás már kevésbé, itt akár be is fejezheted az olvasást :-). 

Különbséget lehet tenni a különböző perspektívák között. Mert másképp látja a szemünk és az  optika.

A perspektívikus látásmódot természetesnek fogadjuk el. Kinek jutna eszébe a sínek között állva készült képnél, hogy az elvileg párhuzamos, tőlünk távolodó sínpár összetartását kiegyenesítse? Egyébként is tudjuk, hogy párhuzamosok a végtelenben találkoznak :-) A gép torzítását azonban néha szeretjük kiigazítani, pl. ha dőlnek az épület falai. Ha egy kicsit is fölfelé fényképezünk (pl. egy magas épületet), akkor ez a torzulás jelentősen nagyobb, mint amit a szemünk természetes perspektívaként megszokott. Nem egyszer azonban ehhez sem nyúlunk hozzá. Van, aki kifejezetten szereti a nagylátószögű objektívek különleges látásmódját. De ilyenkor is van olyan része az épületnek, ahol a függőleges tényleg függőleges! Mert ha minden dől, akkor vagy baj van, vagy szándékosan művészkedünk egy kicsit.

Azt hiszem erről a témáról elég is ennyi. A következő részben a gömbvillám dobókocka alakúságának sztochasztikus szimulációját ismerhetjük meg az eredetvizsgálatok szintézisében megnyilvánuló sumér ékírás jellegzetességeinek figyelembe vételével kialakított Photoshop eszközök révén. Vagy a kollektív tudatváltozás metaforikus fáziskéséseit befolyásoló szűkkvintes eolban, mint nagymásodos lokriszi sorban rejlő halszálkajelleg texturálisan használható rajzolatait foglalom össze.... Még nem tudom... de biztosan érdemes lesz elolvasni!