Keresztelő - tanulságokkal és kérdésekkel

Életem első olyan keresztelőjén vettem részt, amelyen fényképeztem is. Persze nem mint hivatalos fotós - olyan nem is volt. Vendég voltam csupán, de megkértem a szülőket, hogy hadd fotózzak, amihez szerencsére örömmel hozzájárultak.

Elsősorban azt szerettem volna kipróbálni, milyen is az, amikor élesben (még ha nem is megrendelésre) kell egy ilyen fontos eseményt megörökíteni. Lehetőleg úgy, hogy nem maradjak le semmiről, legyen emlék minden fontos momentumról, beleértve az olyan természetes kötelezettségeket is, mint a meghívottak megörökítése. Arról is szerettem volna tapasztalatot szerezni, hogy milyen technikát követelnek a templomban uralkodó fényviszonyok (bár nyilván mindegyik templom más és más), hogyan lehet (és kell) alkalmazkodni a gyenge megvilágítás melletti, viszonylag gyorsan lezajló esemény körülményeihez.

A fotózáshoz először is engedélyt kértem a paptól, aki csaknem kinevetett, mondván, hogy annyit fényképezek, amennyit csak akarok. Hálából megtartóztattam magam, és hogy minél kevesebbet zavarkodjak, vakut nagyon ritkán, csak a távoli és a csoportképeknél használtam (na jó, igazából ezt eredetileg is így terveztem, már csak azért is, mert a rokonok ezt kérték). Elsősorban a 17-55-re számítottam f/2,8-on, de a fényviszonyok miatt sokszor ez sem volt elég, és ilyenkor nagyon hasznosnak bizonyult a 85 mm-es, amit leginkább 2,2 rekesszel használtam. Ezért aztán külön figyelembe vettem a komponáláskor, hogy az eredmény kis mélységélességű lesz. Még így is 1/30-1/50 záridővel fotóztam, amiről úgy gondoltam, hogy még a bemozdulás határát jelentheti. Mindezt ISO 800-on. Kicsit féltem, hogy zajosak lesznek a képek (még nem nagyon kellett ilyen magas érzékenységen fotóznom), de a zajosodás végül egészen kezelhető mértékű lett. Mint utólag kiderült, az éleséggel nagyon a határon mozogtam, több kép is elszállt a bemozdulás miatt. Ez bizony egy megrendelésre készülő munkánál már nem megengedhető... (Nem mintha erre nagyon utaznék, de a technikai megoldás érdekel.) A fényerő végére értem (az 1,8-at egy ilyen eseménynél már nagyon tágnak találnám, ami nagyon leszűkítené a lehetőségeket) a Canon 450D pedig 1600 ISO-nál már nagyon zajos. Mégiscsak legyen vaku?... De a rokonok  kifejezetten kérték, hogy a baba szemébe ne vakuzzak. Érthető. De mi a megoldás? Érdekelne a tapasztaltabbak véleménye!

Amire egyáltalán nem számítottam, az a szűk tér. A keresztelőt ugyanis a szentélyben tartották, ahol a pap mögött rögtön ott meredezett a fal, előtte alig egy méterre pedig már a szülők és keresztszülők ültek a gyerekeikkel. Ez nagyon családiassá és kellemes hangulatúvá tette az eseményt, csak éppen alig tudtam megfelelő távolságot és nézőpontot találni a fényképezéshez. Valami vagy valaki mindig belelógott a képbe, illetve esetenként úgy találtam, hogy túl közel vagyok a témához (a 85 mm-essel különösen). Bizony eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne az a régi 50mm f/1,8...! Így hát készült jó pár egészen közeli (és természetesen kis mélységélességű)  kép.

A keresztelő után a szülők lakásában folytattam a "lövöldözést", s bár a fényviszonyok ott sokkal megengedőbbek voltak, leginkább valamiféle makacsságból ott sem vakuztam. Jó pár képet el is vesztettem miatta... Mert hiába a stabilizátor a 17-55-ben, amivel még az 1/25 idő is kitartható, ha odafigyel az ember, azt nem vettem számításba, hogy ha a fényképezőgép stabil is, a fotózás alanya nem az. Mozog az istenadta - ha gyerek, akkor meg különösen.

Mindezek ellenére nem vagyok elégedetlen, született jónéhány elfogadható kép. Az eseményről tulajdonképpen minden megörökítésre került. A termésből sajnos csak kevés képet mutathatok meg, mert túl sok embertől kéne engedélyt kérnem a közléshez. (Az atya fotózásra adott engedélyét ugyanakkor kissé tág értelmezésben kezelem...) De azért  álljon itt néhány kép ízelítőként a keresztelőn és a szülőknél készült termésből, tanulságképpen az exif-adatokkal: