Keresztelő - tanulságokkal és kérdésekkel

2011. január 27., csütörtök

Életem első olyan keresztelőjén vettem részt, amelyen fényképeztem is. Persze nem mint hivatalos fotós - olyan nem is volt. Vendég voltam csupán, de megkértem a szülőket, hogy hadd fotózzak, amihez szerencsére örömmel hozzájárultak.

Elsősorban azt szerettem volna kipróbálni, milyen is az, amikor élesben (még ha nem is megrendelésre) kell egy ilyen fontos eseményt megörökíteni. Lehetőleg úgy, hogy nem maradjak le semmiről, legyen emlék minden fontos momentumról, beleértve az olyan természetes kötelezettségeket is, mint a meghívottak megörökítése. Arról is szerettem volna tapasztalatot szerezni, hogy milyen technikát követelnek a templomban uralkodó fényviszonyok (bár nyilván mindegyik templom más és más), hogyan lehet (és kell) alkalmazkodni a gyenge megvilágítás melletti, viszonylag gyorsan lezajló esemény körülményeihez.

A fotózáshoz először is engedélyt kértem a paptól, aki csaknem kinevetett, mondván, hogy annyit fényképezek, amennyit csak akarok. Hálából megtartóztattam magam, és hogy minél kevesebbet zavarkodjak, vakut nagyon ritkán, csak a távoli és a csoportképeknél használtam (na jó, igazából ezt eredetileg is így terveztem, már csak azért is, mert a rokonok ezt kérték). Elsősorban a 17-55-re számítottam f/2,8-on, de a fényviszonyok miatt sokszor ez sem volt elég, és ilyenkor nagyon hasznosnak bizonyult a 85 mm-es, amit leginkább 2,2 rekesszel használtam. Ezért aztán külön figyelembe vettem a komponáláskor, hogy az eredmény kis mélységélességű lesz. Még így is 1/30-1/50 záridővel fotóztam, amiről úgy gondoltam, hogy még a bemozdulás határát jelentheti. Mindezt ISO 800-on. Kicsit féltem, hogy zajosak lesznek a képek (még nem nagyon kellett ilyen magas érzékenységen fotóznom), de a zajosodás végül egészen kezelhető mértékű lett. Mint utólag kiderült, az éleséggel nagyon a határon mozogtam, több kép is elszállt a bemozdulás miatt. Ez bizony egy megrendelésre készülő munkánál már nem megengedhető... (Nem mintha erre nagyon utaznék, de a technikai megoldás érdekel.) A fényerő végére értem (az 1,8-at egy ilyen eseménynél már nagyon tágnak találnám, ami nagyon leszűkítené a lehetőségeket) a Canon 450D pedig 1600 ISO-nál már nagyon zajos. Mégiscsak legyen vaku?... De a rokonok  kifejezetten kérték, hogy a baba szemébe ne vakuzzak. Érthető. De mi a megoldás? Érdekelne a tapasztaltabbak véleménye!

Amire egyáltalán nem számítottam, az a szűk tér. A keresztelőt ugyanis a szentélyben tartották, ahol a pap mögött rögtön ott meredezett a fal, előtte alig egy méterre pedig már a szülők és keresztszülők ültek a gyerekeikkel. Ez nagyon családiassá és kellemes hangulatúvá tette az eseményt, csak éppen alig tudtam megfelelő távolságot és nézőpontot találni a fényképezéshez. Valami vagy valaki mindig belelógott a képbe, illetve esetenként úgy találtam, hogy túl közel vagyok a témához (a 85 mm-essel különösen). Bizony eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne az a régi 50mm f/1,8...! Így hát készült jó pár egészen közeli (és természetesen kis mélységélességű)  kép.

A keresztelő után a szülők lakásában folytattam a "lövöldözést", s bár a fényviszonyok ott sokkal megengedőbbek voltak, leginkább valamiféle makacsságból ott sem vakuztam. Jó pár képet el is vesztettem miatta... Mert hiába a stabilizátor a 17-55-ben, amivel még az 1/25 idő is kitartható, ha odafigyel az ember, azt nem vettem számításba, hogy ha a fényképezőgép stabil is, a fotózás alanya nem az. Mozog az istenadta - ha gyerek, akkor meg különösen.

Mindezek ellenére nem vagyok elégedetlen, született jónéhány elfogadható kép. Az eseményről tulajdonképpen minden megörökítésre került. A termésből sajnos csak kevés képet mutathatok meg, mert túl sok embertől kéne engedélyt kérnem a közléshez. (Az atya fotózásra adott engedélyét ugyanakkor kissé tág értelmezésben kezelem...) De azért  álljon itt néhány kép ízelítőként a keresztelőn és a szülőknél készült termésből, tanulságképpen az exif-adatokkal:


 



6 megjegyzés:

Kecskeméti Fotókör írta...

Szép, hogy megpróbáltál vaku nélkül dolgozni... De templomi körülmények között -főleg fizetős munkánál- nem szabad kockáztatni! Kérték, hogy ne vakuzz a gyerkőc szemébe. Mondani kell a szülőknek, hogy semmi probléma, de akkor szóljanak a papnak, a gyereknek, hogy a fontos pillanatokban pár másodpercre legyenek szívesek megmerevedni, hogy ne mozduljon be a kép! :-) Persze ezt most kisarkosítottam, ezt nem teheti meg egyikünk sem...
Fény az viszont kell! Ráadásul akkora, hogy a minden fontos beleférjen a mélységélességbe!
Én nagyon nem szeretem a direkt vakuzást, ezért két dolgot szoktam tenni: mégis direktbe vakuzok, de a vakura ráhúzok egy diffúzor textil zsákot, vagy amit jobban szeretek az a vakumra tervezett derítőlapom.
Ha a kedves szülő kéri, hogy ne vakuzzak a gyerekre, rögtön mondom - hogy csak "tompított" fényt fogok használni. Bevallom őszintén ez valamilyen szinten igaz csak, mert ugyanannyi fény fog a "témára" menni - csak kicsit másként! Így a szülő örülni fog, hogy nem sütögetem a gyerek retináját és lesznek jó képek.

Ha esetleg nem láttad volna a blogomban a bouncer-t:
http://blenditak.blogspot.com/search/label/bouncer

2011. január 28. 8:38
TiSza írta...

Ezt a bouncert összebuherálom magamnak, jó ötlet, köszönöm. Nekem egy mini (keménypapír) softboxom van, ami tépőzáras szalaggal rögzíthető a vakura, biztos, hogy az is elég lett volna (szerintem annak még lágyabb fénye lehet, mint a bouncernek). Portréhoz szoktam elővenni, de most eszembe se jutott elvinni magammal, igazából biztos voltam benne, hogy 800 ISO-n elég lesz a fény. Hát tévedtem.
Persze azért készítettem vakus képeket is, de azokat mind a 17-55-tel és távolabbról, ezért aztán tényleg minden fontos pillanat rögzítve lett. De legközelebb (ha lesz olyan) már felkészültebb leszek - hiába no, meg kell szerezni a tapasztalatot. De hiszen ez is volt a cél...

2011. január 28. 10:10
Kecskeméti Fotókör írta...

Öcsémnek van olyan mini "szoftboxa" hogy a vakura kell húzni és felfújni mint egy úszógumit. Biztosan jól derít az is, de elég viccesen néz ki a fényképezőgépén! Valamennyire azért oda kell arra is figyelni fizetős alkalmaknál, hogy az ember "profinak" tűnjön, mégha nincs is sok tapasztalata. Ha odaállít az ember egy "komoly" géppel, de ráhúz egy úszógumit, könnyen hitelét veszti a munkája. Szóval a látszat néha csal... Ha valamit használsz az ne lötyögjön, ne álljon össze-vissza, könnyen és gyorsan lehessen használni, profinak hasson! Amikor felrakom a bouncert elsőre néznek nagyot, hogy mi a roszseb az a Tom&Jerry rajzfilmből ismert babakendő a vakun, de az első képek után rögtön látom az arcokon, hogy "Húúú erre nem is gondoltam! Profi a srác!" :-)

2011. január 28. 14:47
TiSza írta...

A softboxom használatával nem lenne problémám, mert elég normálisan néz ki, kb. így:
https://picasaweb.google.com/tiszafoto/Egyeb#5567267181471883842
- össze is lehet hajtani, mindenesetre külön probléma elvinni, mert a kis fotóstáskába már nem fér bele. De azt hiszem, ez már minden segédeszközzel így lenne...

2011. január 28. 17:03
orbán domonkos írta...

Jé, ez Török József atya, eddig nem ismertem fel! :)

2011. május 14. 17:36
TiSza írta...

Több kép is van róla, amiken rendesen felismerhető, de hát itt nem dokumentálhattam az egész eseményt, nem is ez volt a célom.
Egyébként az atya borzasztóan jó fej, nagyon közvetlen és nagyon emberi, rám nagyon jó benyomást tett.

2011. május 14. 17:42

Megjegyzés küldése

 

2009 ·TiSza by TNB