
Kacag a képembe a nap. Még a vezetés sem olyan monoton az autópályán, mint máskor. A sarjadó zöldnek csak itt-ott lelni némi nyomát, s helyenként még mindig a kint felejtett kukorica panaszos-sárga szára zörög, de azért nem kétséges: végre tavasz van.
Bábolna felé váratlanul szürke függöny mögé rejtőzik a táj. Mint egy szégyenlős menyasszony. Szomorú ködpamacsok...