Egy héttel ezelőtt a Népligetben láttunk hozzá a fényképezéshez, amikor olyan dolog történt velem, ami eddig még sohasem: észrevettem, hogy mindkét aksim csaknem teljesen lemerült!
Amikor hazaérek egy fényképezés után, szinte még le sem vetkőzöm, már rohanok is a lemerült akkumulátort töltőre tenni. Ez olyan rituálé, ami mindent megelőz. Ami a gépben van, az nem érdekes, lehet akármilyen töltöttségű, mert tudom, hogy a táskámban lapuló teljesen feltöltött tartalék akkumulátor bőven kibír egy 2-3 órás fotózást (háromszor ennyit is). Éppen ezért fotózás előtt sosem ellenőrzöm az akkukat (csak a vakuét). Minek, amikor KELL lennie egy teljesen feltöltött tartaléknak?
Hát most nem volt. Nem tudom, hogyan felejtettem el az előző alkalommal feltölteni, de megtörtént.
Már a fotózás elején láttam, hogy 12 %-on állok, gondoltam nem vacakolok, betetszem a másik aksit. És akkor jött a hideg zuhany: a tartalék mindössze 6%-ot mutatott. Hát mit mondjak, kivert a víz. Nem tudtam hirtelen, hogy mit tegyek. Üljünk kocsiba és rohanjunk haza, feltölteni az egyiket? Az legalább 2-3 óra! Az én időmet egye fene, de más idejével nem szeretek játszani (éppen ezért mindig inkább 20 perccel előbb érkezem, de sosem kettővel később - inkább várok). Végül úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, nekivágok a fotózásnak ezekkel az aksikkal...
Ilyen gonddal még nem készítettem fotókat. Végig az motoszkált bennem, hogy talán ez a kép lesz az utolsó. Nem volt jó érzés... Egy portréfotózásnál a kis mélységélesség miatt igen sok kép megy a kukába, egyszerűen azért, mert életlen lesz. (Eleinte azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen béna, de profik beszélgetéseit olvasva a neten azt szűrtem le, hogy ezzel mások is így vannak - ez a téma önmagában is megérne egy bejegyzést.) Próbáltam nagyon odafigyelni az élességállításra (tudván, hogy szinte biztosan hiába), hogy legyenek használható képeim... Végül kissé sietős tempóban, a két aksit csontig merítve sikerült Csenge összes öltözetét végigzongoráznunk.
Az ég elég felhős volt, így szép fényeink sajnos nem voltak - viszont a jó derítettség miatt nem kellett bántó árnyékokkal küszködnöm. Csak az idővel... "Only time will tell" ahogy a dal mondja.
7 megjegyzés:
Nagyon jól megoldottad a helyzetet és a képeik is nagyon jók!
2014. június 10. 8:48Én egyszer memóriakártya nélkül indultam fotózni. Ürítés után mindig visszateszem a gépbe, ez egyszer elmaradt. Bánhatok pár képet, de az élmény megmaradt :)
Tibor, azt hiszem, az egyetlen lehetséges megoldást választottad. Vagy talán a legkevésbé cikit. Én egyszer jártam így, igaz, nem embert fotóztam.:)
2014. június 10. 9:05A képek szokás szerint nagyon tetszenek!
A te sztorid még rázósabb... nem irigyellek a pillanatért, amikor rájöttél, hogy füstbe ment minden kép! Az én történetem legalább jól végződött. De a tanulság mindkettőnknek megmaradt.
2014. június 10. 9:06Köszönöm cerezo. Igen, ha embert fotózol, akkor azért másnak is felelősséggel tartozol a munkádért, de azért az sem kellemes, ha lemaradsz valamiről, amit pedig szerettél volna megörökíteni.
2014. június 10. 9:08Ügyesen vizsgáztál, kihoztad az adódott helyzetből a maximumot.:-) Szépek lettek a fotók, az utómunka is tetszik.
2014. június 10. 21:15Én még nem jártam úgy, hogy lemerült akkuval vagy memóriakártya nélkül induljak útnak, de ami késik nem múlik.:-)
Fotótáborokban teszteltem az akkumulátoraimat és kiderült, hogy egy teljesen feltöltött akkuval egész nap fotózhatok (reggel 7-8-tól este 6-7-ig tavaszi és őszi időszakban, mert akkor vannak a táborok, ez 300-350 képet jelent naponta) és este még végignézhetem a "termést" és még akkor sincs teljesen lemerülve. Tartalék akku így is mindig van a táskámban teljesen feltöltött állapotban. Memóriakártya is van kb négy napi intenzív fotózásra. Persze akármilyen nagy a tartalék egyszer minden kiürülhet, lemerülhet.
Teljesen igazad van: mindig több kártyával indulok útnak, bárhová is megyek, egyszerűen mindig benne vannak a táskában. Az akkumulátorok egyébként ma már nagyon jók, az enyémek is kibírnak 800-1000 képet. Remélem, többször nem járok így: ezután ellenőrizni fogom a "feltöltött" aksikat is.
2014. június 11. 7:21Helyes munka- és időbeszotással minden nehézséget át lehet hidalni, mert helyes munka- és időbeszotással minden nehézséget át lehet hidalni, bizony!
2014. július 6. 5:54Fiad
Megjegyzés küldése