BÚÉK!

Boldog Új Évet mindenkinek!

2014 - összegzés

Divat lett összegzést készíteni az éves blogtermésből. Tavaly egy slideshowt csináltam a fotóimból, az idén viszont egy másik utat választottam: a havi kedvenc képek bemutatását. 

Persze ez sem sokkal egyszerűbb, mert vannak hónapok, amikor a "termés" nem túl fényes (és ilyenkor legszívesebben semmit sem mutatnék), máskor pedig több jó fotó is kikerül az ember keze közül.

De hát fegyelem is van a világon, ugyebár. Jöjjenek hát a 2014. év hónapjai - visszafelé haladva:

Hajnaltól alkonyatig

Tegnap Bábolna környékén jártam. Fél nyolckor a nap sugarai még éppen csak kezdtek áttörni a köd szürke, komor falán. A szélerőművek óriásként magasodó alakjai mögött az ég alja hamarosan látványos vörös és sárga fényben úszott, kicsit sci-fibe illő képet produkálva. Szidtam is magam, amiért szokásomtól eltérően nem hoztam magammal a felszerelésemet, ezért csak a kis kompakttal tudtam megörökíteni a látványt.

Amikor késő délután újra erre a tájékra keveredtem, akkor meg a napnyugtát sikerült elcsípnem az autópálya széléről (igaz nem olyan jó pozícióból, mint reggel).

Gödöllő karácsonyi díszben

Szombaton délután kiruccantam szülővárosomba, Gödöllőre, hogy a főtér ünnepi köntösét kékórás felvételeken megörökítsem. 

Sok hibát elkövettem már fotózásaim során - most is sikerült egyet... Délelőtt egy hirdetéshez készítettem fotókat, és (életemben először) átállítottam a gépet jpg-re (mindig raw-ban fotózom egyébként). Gyorsabb így, gondoltam, nem kell sokat vacakolni a képekkel, egy hirdetéshez ez is elég (néhány sosem használt fotós kiegészítőtől akartam megszabadulni). A fotózás után pedig elfelejtettem visszaállítani a gépet, és így mentem ki Gödöllőre.

Már csak a hazaúton vágott az agyamba a malőr, de már nem volt mit tenni.

Emma

Nemrég egy családi eseményen három régi ismerős, Laura, Lili és Emma került a kamerám elé. A lányok először nehezen álltak kötélnek, szinte úgy kellett kikönyörögnöm néhány percet, amikor is végre félrevonulhattunk egy rokonoktól mentes, kevésbé zsúfolt kis helységbe. Legnehezebben a középső lányt, Lilit lehetett meggyőzni, de amikor látta, hogy a többieket fotózom, neki is megjött a kedve.

Amikor végeztünk, visszamentünk a társasághoz. Egy óra múlva Emma egyszer csak megfogta a kezem, és közölte, hogy újra fotózni akar. Nagyon elszántan vetette bele magát a fényképezésbe. Úgy tette-vette magát, mint egy igazi kis modell. Minden instrukciót igyekezett követni a maga kétéves módján (egy tollat például nem sikerült kiimádkoznom a kezéből), nem véletlen, hogy ekkor születtek róla a legjobb képek.