Nemrég még bimbós magnóliát fényképeztem, és alig vártam, hogy kitárják szirmukat a virágok egészen. Ám még mielőtt ez megtörtént volna, nekiláttam a fotózásnak ismét. A hétvégét ugyanis nem itthon töltöttem, s attól tartottam, hogy mire visszaérek, a gyönyörű szirmoknak már hírük-hamvuk se lesz. Így aztán már a múlt hét közepén munkába állítottam a felszerelést újra. Állványt, gépet, locsolócsövet, mindent.
Kár volt úgy sietni. Hazatértünkkor láttuk, hogy szépen tartja magát a növény, de mivel akkor már két virágfotózáson is túl voltam, a harmadikhoz bizony nem maradt sok kedvem.
Ám hogy mégis maradjon valami lenyomata a teljében virágzó növénynek is, az utolsó kis családi képen megmutatom a virágzó fát - Noel unokámmal együtt.
6 megjegyzés:
Nagyon szép! Jók a színek, és az unokád még tüneményesebb!
2015. április 17. 19:54Köszönöm Katalin!
2015. április 18. 7:51Igen, az unokám minden virágnál gyönyörűbb :)
Ez a gyerek egy tünemény és a virágok és gyönyörűek.
2015. április 20. 18:24Köszönöm :)
2015. április 21. 15:50Kedves Tibor! Gyönyörűek a virág fotóid. A kicsi egy angyal. Gratulálok!
2015. május 19. 15:29Köszönöm. Virágfotózásban hozzád képest csak tanuló vagyok :)
2015. május 19. 15:50Megjegyzés küldése