Első unokámat, Noelt, születése óta agyonfotózom, ami normális reakció egy hobbifotós nagypapától. Kisebbik unokám, Félix (akit második gyerekként csak Duókának hívunk), viszont elég mostoha ezen a téren (is), mint a kisöcsik általában. Nemrég viszont úgy gondoltam, hogy már ő is "megérett" egy komolyabb fényképezésre.
Annál is inkább, mivel két éve, nagyjából ugyanebben a korban Noelről is készítettem egy sorozatot, eljött hát az idő, hogy elhanyagolt Duókánkról is készüljön néhány kép.
Annál is inkább, mivel két éve, nagyjából ugyanebben a korban Noelről is készítettem egy sorozatot, eljött hát az idő, hogy elhanyagolt Duókánkról is készüljön néhány kép.
Mivel nincs stúdióm, így a szoba egyik sarkát rendeztük be a magunk kezdetleges módján: egy összecsukott járókát döntöttünk a szekrénynek, erre került a "háttér", ami nem volt más, mint egy takaró, elé pedig egy másik plédet helyeztünk. Ezeket próbáltuk cserélgetni több-kevesebb sikerrel. A világítást két rádióirányítású vaku szolgáltatta.
A legtöbb kép a terveknek megfelelően Félixről készült, de azért Noel is hajlandó volt néhány fotó erejéig a gép elé ülni.
Minden kép Canon EF 35mm f/2 objektívvel készült, amelyet két éve kifejezetten Noel fotózására vettem (APS-C vázon - mint az én 70D-m - gyakorlatilag egy 50 mm-es látószögű alapnak felel meg), és ami erre a célra már eddig is remekül bevált.
Minden kép Canon EF 35mm f/2 objektívvel készült, amelyet két éve kifejezetten Noel fotózására vettem (APS-C vázon - mint az én 70D-m - gyakorlatilag egy 50 mm-es látószögű alapnak felel meg), és ami erre a célra már eddig is remekül bevált.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése