Repcés portrék Nikivel

 

Gödöllői barátaink lányai (akiket magunk között egyszerűen csak Három Gráciaként szoktunk emlegetni) fontos szerepet játszanak az életünkben. És természetesen nem kerülhetik el a sorsukat sem: időről-időre ráveszem őket egy-egy fotózásra. 

Tavaly Diankával és Mónikával készítettünk repcés képeket, most a középső Gráciának, keresztlányunknak, Nikinek írtam egy üzenetet, hogy virágzik a repce, ha gondolja, fotózhatnánk. Az üzenet (a múlt) hétfőn ment el, kedden pedig már fényképeztünk is.

Délután 4 órakor még (sajnos) hét ágról sütött a nap. Ilyenkor mindig a napnak háttal állítom a modellt, hogy ne vakítsa el a fényözön, mert akkor csak hunyorgós képek születnek.  Ha nincs asszisztenciám, aki tartaná a derítőlapot (és általában nincs), akkor vakuval kell derítenem az árnyékban lévő arcot. Persze a hátulról jövő erős fények is megvannak a kellemetlen mellékhatásai, amik rendszerint a karok szélén, arcélen jelentkező kiégésben mutatkoznak meg. A beálláskor erre is külön oda kell figyelni... Ezúttal is jó szolgálatot tett a háromfokos kis konyhai létra, amiről fotózva a repce tölti ki a modell teljes hátterét a képen, és nincsenek nem kívánt háttérelemek. Bevetettük néhány kép erejéig Sminkes Gabitól egy tavalyi fotózáshoz kölcsön kapott  (és még mindig nálam dekkoló) színes ernyőt is.

Niki második babáját várja, aminek már látható jelei vannak. Nem akartuk erre kihegyezni a fotózást (ahhoz még nem elég látványos), de takargatni sem szándékoztuk: végül is a képek egyben kordokumentumok is. Alig egy órát töltöttünk a repcésben, hogy ne legyen  megerőltető a kismamának, bár Niki semmi jelét nem mutatta a fáradtságnak, végig remekül "állta a sarat".