A Rákóczi-híd budai lábánál építették fel a 143 m magas MOL Campus hatalmas tornyát, amely annak idején nagy vitákat váltott ki az építészek között (kell-nem kell ilyen magasház Bp-re). A torony mindenesetre impozáns, a környékén pedig 3000 lakás, 13 irodaház épül-épült, 30 ezer ember számára.
A torony és környéke szép, de ha belegondolok, hogy egy Gödöllő nagyságú városnyi ember jár-kel majd ott naponta, akkor a hely kicsit szűkösnek tűnik.
Eltöltöttem a környéken másfél órát, és jártam-keltemben fotóztam a (még mindig épülő) lakótelepet, az irodaházakat, a Campus üvegablakaiban tükröződő látványt (amit a bent dolgozók üvegablakon átszűrődő képe is gazdagított). A környék látványát uraló torony ablakait éppen egy csapat alpinista tisztította.
A terület közvetlenül a Duna-parton terül el, így Sho Beach néven egy kisebb strand (és rendezvényközpont) is helyet kapott.
A Mol Campus külső falán a "Lógósok"
2022. júliusában még így állt az építkezés (a Kopaszi gátról fotózva):
Ahogyan tavaly nyáron is, ezúttal is tettem egy sétát Budapesten. Most a Margit híd környékén kószáltam. Életképek, hangulatok, színek, formák, absztraktok - ezek voltak érdeklődésen fő témái.
Amióta a nemzetközi versenyeken elért eredményeim alapján 2020-ban megkaptam az AFIAP minősítést, nem pályáztam nemzetközi versenyen. Ám még ma is sorra kapom a felhívásokat (rajta vagyok a levelezőlistán) a különböző versenyeken való részvételekre. Az idén úgy döntöttem, hogy ismét megpróbálkozom a megmérettetéssel, és beneveztem a Photoclub202 körversenyére. Csupa olyan fotóval próbálkoztam, amelyek még nem szerepeltek semmilyen versenyen, már csak azért sem, mert az előző 1-2 évben születtek.
Nagy örömömre mind a négy meghirdetett kategóriában sikerült helyezést kapnom, amelyeken végül is 5 fotómat fogadták el. Ami még értékesebbé teszi a dolgot, mindezeken felül a The Corridor című képem Salon Praise kitüntetést kapott.
Az elért helyezések:
Portrait kategóriában - a Face c. kép (modell: Varga Virág)
Free Color kategóriában - a Three Of Us c. kép (szereplői: Pálinkás-Molnár Mónika és Pálinkás Zsolt)
People And Street kaetóriában - A Waiting és a Separated c. képek
Free Monochrom kategóriában - a The Corridor c. kép.
A várbéli Tóth Árpád sétány kedvelt fotós helyszín így áprilisban. Mostanában virágoznak ugyanis a hosszú sétány cseresznyefái, amelyek impozáns látványt nyújtanak az odalátogatóknak.
Mercii Babcsan a facebookon keresett fotóst ehhez a háttérhez, így kerültünk kapcsolatba egymással. Elsősorban közeli portrékat terveztünk, mert a sétány annyira tele van ilyenkor turistákkal, hogy egész alakos képet, háttérben a virágzó fasorral szinte lehetetlen csinálni úgy, hogy bele ne sétáljon egy arra császkáló kósza csoport. (Mindezek ellenére láttam már másoktól remek fotókat, ahol megoldották ezt a problémát - nekünk nem sikerült.)
Maradtak tehát a közeliek. Igen ám, de a fák ágai többnyire a fej fölötti szinten helyezkednek el, ezért külön keresgélni kellett a lelógó ágakat - vagy a modell maga húzta le látható magasságba az ágat főként a fotón nem látható kezével. Persze alsó nézetből is lehet ilyenkor fotózni, amikor is a lombkorona a modell feje fölött látható, de hamar kiderült, hogy ez a nézet Mercii arcához nem igazán előnyös.
Sétánk vége felé kissé elkalandoztunk a vár közeli házai közé, és a rend kedvéért ott is készítettünk pár képet.
A sminket ezúttal is, mint oly sokszor Sminkes Gabi készítette.
Március 15-én már hagyományosan elindulok fotózni valamelyik budapesti rendezvényre. Az idén a legtöbb megemlékezés délután volt, (a várbélieken kívül, ahova nem akartam felmenni) délelőtt jóformán csak a hivatalos, Nemzeti Múzeum előtti programokat rendezték, ezért emellett döntöttem.
Elég rossz időt jósoltak, sok esővel, de ebben szerencsére nem volt részem, mondhatnám: megúsztam.
Reggel 9-kor már a múzeum előtt kóboroltam, a hivatalos ünneplés csak 10-kor kezdődött. Elég ügyetlenül rendezték be a múzeum előtti placcot, két oldalától kezdve a teljes múzeum előtti tér le volt zárva egészen a kerítésig, oda nem lehetett bemenni, ezért mindent csak a kordonokon túlról (oldalról) vagy a kerítés mögül lehetett nézni.
Engem persze nem igazán maga a műsor érdekelt, ilyenkor szinte mindig az embereket fotózom. Azokból pedig van sokféle...
Először is ott vannak az árusok. 9-kor természetesen már mind a helyén volt. Mindig engedélyt kérek a fotózásra, ha tudok, és rendszerint meg is kapom. Van ilyenkor sokféle válasz, a "persze, nyugodtan"-tól kezdve a "tőlem"-féle vállvonogatásig. Ritka eset, de előfordul, hogy valaki tiltakozik. Ám van olyan is, aki ilyenkor kihasználja a lehetőséget, hogy elbeszélgessen áldozatával. A kokárdát áruló úriember például 10 percre lefoglalt, hogy a világról alkotott nézeteit megossza velem.
amikor a lufiktól ki se látszik az árus
Persze nem lehet mindenkitől engedélyt kérni, tömegben (ami fél 10-től már kezdett kialakulni) pedig lehetetlen. Ilyenkor (jobb híján) szabadon kezelem a lehetőségeket. (De a lenti képek közül is van néhány, ami engedéllyel készült.)
A tömegben felbukkannak olyanok, akikre előzetesen nem számít az ember. Például ilyen volt a hosszú, piros ruhában fel-feltűnő ember, hátán Jézus képével, aki leszólította a járókelőket. Kedvesen elbeszélgetett az emberekkel (németül!), és brossurákat osztogatott. Bázisa (egy magyarul beszélő társával együtt) a kerítés mellett volt, amelyet magyar és lengyel zászlóval valamint kis angyalkákkal közrefogott Jézus szobor jelzett,
A résztvevők közül számomra a legérdekesebbek mindig a gyerekek, akik (a legtöbbször) kokárdát viselve, magyar zászlót lengetve ártatlan érdeklődéssel vagy éppen fáradtan szemlélik a forgatagot. Szinte mindig a szülők nyakában...
Feltűnnek a média hivatalos képviselői. Bár ők a legtöbbször az egyszerű ember által tiltott, kordonon belüli részen tartózkodnak, vannak, akiket a tömegben is fel lehetett fedezni.
Az éber operatőr, aki fél szemmel gyanakodva nézi a minden lében kanál fotóst
A hivatalos műsor kezdete előtt egy külön elkerített részen gyülekeztek a fúvósok. A műsorhoz a múzeum lépcsőire álltak fel - következésképpen alig lehetett belőlük látni valamit. Ez a szervezés nem a jelenlévő tömegnek kedvezett hanem a médiának.
dolgozik az operatőr
A legnagyobb érdeklődés persze a huszárokat kísérte, akik nagy tömeg kíséretében a Parlament elől masíroztak a Nemzeti Múzeum elé.
Voltak olyan egyenruhások is, akik nem a huszárokkal érkeztek, s akik ráadásul szívesen, kérés nélkül pózoltak a kamera előtt, amikor meglátták, hogy a kerítésen túlról fotózom őket.
A rendőrségi biztosítás persze hozzátartozik az eseményhez. Jelenlétük alig volt észrevehető, néhány kocsi és néhány fő jelezte csak, hogy éber őrei a helyzetnek.
A fotózás olyan, mint a zenélés vagy a sakkozás. Tudod, hogy nem te vagy a legjobb. Lehet, hogy még csak nem is vagy jó (még ha törekszel is arra, hogy az légy). Akkor is... élvezed és csinálod. Mert fotózni muszáj.
