Nyárbúcsúztató még mindig...

Találtam még néhány képet a gödöllői nyárbúcsúztató partiról, amelyekkel eljátszottam egy kicsit...

Nyárbúcsúztató - elkapott pillanatok

Három baráti házaspár, nyolc gyerek(ből most éppen csak hét) és  házastársaik - összesen 17 fő: ennyien gyűltünk össze Gödöllőn a szokásos nyárbúcsúztató kerti partin. Ilyenkor többnyire partifotók, családi képek születnek és természetesen most sem volt ez másképp, de az elkapott pillanatokból "portrésított" fotók közül azért kiválogattam néhányat - mert olyan jó emlékezni rá!       

Photoshop - maszkolás (rétegmaszk)

A rétegmaszk a Photoshop egyik leghasznosabb eszköze, ennek ellenére nagyon sok fotós nem ismeri és nem tudja használni. Erre először akkor döbbentem rá, amikor néhány hónapja az egyik egészen kiváló fotós ismerősöm - aki pedig remekül "megfotosopolt", csodálatos képeket készít -, a facebookon arról érdeklődött, hogyan kell "maszkolni". A múlt héten pedig az egyik profi fotós csoport tagjainak egy részéről derült ki, hogy nem tudják és ezért nem is szokták használni ezt az eszközt. Ez végül arra indított, hogy készítsek egy rövid és lehetőleg könnyen érthető ismertetőt a maszkolás technikájáról. (A rétegmaszkról - létezik ugyanis vektormaszk is, de itt most nem arról lesz szó.)

Kálvin téri pillanatok

A Kálvin téren járva néhány hajléktalan mellett sétáltunk el. Miközben a barátom pénzt adott nekik, én fényképeztem.

Az arcok és mozdulatok magukért beszélnek, többet mondanak minden szónál...

Szántóföldi színesek

Már régóta szeretnék színes szántóföldi portrékat készíteni - repce, napraforgó, gabonatáblákon -, de eddig valahogy sosem jött össze. 

Két héttel ezelőtt Zita, a menyem (aki már szerepelt a blogban a 2011-es filmplakátok egyik szereplőjeként), felajánlotta, hogy modellt áll egy napraforgóföldön. Némi keresgélés után egy Pécel melletti területet választottunk ki, ahonnan egy szomszédos gabonatáblába is átrándultunk néhány kép erejéig.

A fotózás éppen az irdatlanul nagy forróság idejére esett, ezért hogy kikerüljük a kezelhetetlen fényeket (és a hőgutát), reggel 7 körül kezdtük a fotózást. Így is volt fényünk elég. Visszafelé még megálltunk egy parkban is néhány kép erejéig.

A fotózás aktív résztvevője volt Dávid fiam is (a férj), derűvel, derítőlappal, ötletekkel felszerelkezve. Mindkettőjüknek köszönet érte!

Mallorca

30 éve jártunk utoljára Mallorcán, amiről nagyon kellemes emlékeket őrzünk. A sziget természeti szépségei sem utolsók, de a legcsodálatosabbak az emberek voltak. 

Az egyik üzletben, ahol feltűnt szokatlan nyelvünk, megkérdezte az eladó, honnan jöttünk. Amikor meghallotta a választ, egészen felélénkült. Lelkesen sorolni kezdte az Aranycsapat tagjait. Mindent tudott róluk (én meg kicsit szégyenkeztem, hogy tizedannyi ismerettel sem rendelkezem), s ettől kezdve szinte barátként kezelt minket. Akkor tudatosult bennem, hogy Puskás Öcsit (aki a Real Madrid játékosa is volt) istenként tisztelik Spanyolországban.

Egy másik alkalommal flamenco táncot néztük egy kis bár kerthelyiségében. A szünetben szóba elegyedtem a két ördöngös kezű gitárossal (és megvásárolatm a kazettájukat), amely során ismét felszínre került a nemzetiségünk. Másnap, amikor újra betérünk a bárba, a zenészek bejelentették, hogy magyar barátaik tiszteletére eljátsszák a Monti csárdást (amiről persze kevesen tudják, hogy egy olasz zeneszerző műve).

Ilyen és ehhez hasonló esetek sokasága miatt szerettük meg a spanyolokat. Mondhatjuk, hogy nem nagy  dolgok ezek, csak a vendéglátásban kötelező szívélyesség részei, de amikor Európa egyes részein elkeserítő tapasztalatokat szerez az ember, akkor megbecsüli azt, ahol szeretettel bánnak vele.

(Kellemesnek, de azért nem ennyire szeretetteljesnek találtuk a görögök hozzáállását. A legelkeserítőbb tapasztalataink az olaszokkal voltak, akik olyanok, mint a magyarok: ott csapják be a vendéget, ahol tudják - elnézést mindazoktól, akikre ez nem jellemző.)

Az idén tehát örömmel látogattunk el Mallorcára megint. Egy ilyen gyönyörű helyről emlékképek százai készülnek, helyettük azonban inkább csak néhány plakátszerű összeállítást  idézek (kezdve a budapesti repülőtérrel), ezt is inkább csak azért, hogy ne múljon el nyomtalanul ez a kellemes utazás. (Készültek a Canon G10 kompakt géppel.)

A bp-i repülőtér hajnali 4-5 körül

Ez a kép fogadott a repülőtéren Palma de Mallorcán

Egy busz ablakán tükröződő kép a mallorcai repülőtéren

Tűz Mallorcán

Az elmúlt hét napot Mallorcán töltöttük, ahol a tőlünk 3-4 km-re lévő szálloda kigyulladt. Komoly erdőtűz kerekedett belőle, még az itthoni híradók is beszámoltak róla. 

A tüzet a tengerpartról "élvezhettük" végig, s csak reménykedni tudtunk, hogy nem terjed tovább. A helyi erők helikopterek és repülők tucatjaival estek a lángoknak, amit estére szerencsére sikerült is eloltaniuk.

Budapesti impressziók

Szombat délelőtt mászkáltam egy kicsit a Dunaparton. Rájöttem, hogy bár egyenként szinte minden pontján jártam már, de egyhuzamban még sosem sétáltam el az Erzsébet hídtól a Lánchídig. Pedig igazi turistalátványosság: kellemes környezet, barátságos vendéglők, gyönyörű kilátás. 

Persze hanyagoltam az igazi látványtémák direkt fotózását (pedig szép idő volt és még felhők is voltak a kék égen), inkább a hangulatból próbáltam megragadni valamit.

Amikor az orgona virágzik

Németh Erikával ősszel készítettük első közös fotóinkat a Budai Várban. Erika ezúttal tavaszi virágos képeket szeretett volna csinálni. Bár először repcés fotózást terveztünk, mivel messze kellett volna utazni egy igazán szép, virágzó repcetáblához, végül másik ötlete, az orgonás képek mellett maradtunk.