Noel arcai

Mostanában alig érek rá fotózni, szinte csak akkor veszem elő a gépet, ha az unokám, Noel közelébe kerülök. Bár komoly, átgondolt fényképezésre még nem igazán került sor (egyedül a legutolsó sorozatra készültünk fel valamelyest), időről-időre azért születik néhány összeállítás a képekből, amelyeket rendszerint a facebookon teszek közzé Noel arcai címmel.

Meglepő, hogy milyen sokféle tud lenni ez a pici ember! (Az egymás mellé helyezett öt kép például egyetlen perc történéseit ábrázolják.)

Mivel ez a téma igen kedves nekem, itt is közreadok egy kis gyűjteményt. 

A Digitális Fotómagazin pályázata - Montázs

A Digitális Fotómagazin legutóbbi pályázatának témája a montázs volt. Ezúttal is beküldtem öt képet, amelyek közül az egyik bekerült a kiválasztottak közé.

A montázs alapképe a gödöllői Erzsébet parkban készült egy téli napon (a parkban a nap helyén Erzsébet királyné szobra áll). Az alak a kisebbik fiam, aki Kos szigetén nézett szembe így a lenyugvó nappal a tengerparton.

A kép címe: Ha eljő a nap.

A nyári bob és a svenkelés

Nemrégen Miskolctapolcán jártam, ahol meglátogattuk a nyári bobpályát. Én magam nem használtam ki a lehetőséget a lecsúszásra, mert magával ragadott, hogy a sebességet fotókon próbáljam megörökíteni a svenkelés technikájával.

A svenkelésre korábban is tettem már rá néhány tétova kísérletet, s megtapasztaltam, hogy bizony nem egyszerű művelet.

Az alábbiakban megpróbálom összegezni a tapasztalataimat, hátha másoknak sikerül elkerülniük az általam elkövetett hibákat.

A Digitális Fotómagazin pályázata - A téli város

Több ízben is beválogatták már a képeimet a Digitális Fotómagazinba a havonta kiírásra kerülő pályázat keretében, amelyekre mindig egy adott témában lehetett fotókat beküldeni.

A legutóbbi kiírás témája A téli város volt, amelyre ezúttal is feltöltöttem az újság honlapjára (a maximálisan lehetséges) öt képet. Eddig csak egyszer fordult elő, hogy az ötből mindjárt két képem is bekerült a kiválasztott 10-12 fotó közé (és persze jó néhányszor egy sem). Egyetlen kép bekerülése is nagy öröm, hát még egyszerre kettőé! És most ismét megtörtént: megint két fotómat közölték az újságban.

Böllérfesztivál - arcok

A Kistarcsai Böllérfesztivál egyes pillanataiban, amikor nem zajlott éppen "akció" (hiszen például a disznópörzsölés folyamata is elég sokáig tartott, amit nem kellett minden pillanatban fotózni), rátekertem a 70-200-at a gépre, és arcokat fényképeztem. A nézőket, a részvevőket, akit éppen érdekesnek találtam. A disznóölés és -darabolás után pedig a sátrak között kószálva próbáltam lencsevégre kapni az embereket. Egyszer csak feltűnt egy négy-ötfős csoport, amelyet egy fekete ruhás, fekete kalapos férfi vezetett. Sorra járták a sátrakat, és pálinkát kínálva áldomást ittak a résztvevő csapatok képviselőivel. Mint később megtudtam, a férfi Kistarcsa polgármestere, Solymosi Sándor volt.

Böllérfesztivál - az erdélyi Góbé Komák

Kistarcsán már többször rendeztek böllérfesztivált, de most először szántam rá magam, hogy szombaton korán felkelve megnézzem, hogyan ölnek le egy csomó disznót a különböző résztvevő csapatok.

Az esemény egy kerítéssel elválasztott területen belül zajlott, ahová elvileg nem mehettek be a nézők.  Hamar rá kellett jönnöm, hogy a kordonon kívülről esélyem sincs normális képeket készíteni, ezért egy alkalmas pillanatban becsusszantam a résztvevők számára fenntartott kapun keresztül. Tartottam tőle, hogy egyszer csak kitessékelnek, mint nem kívánatos egyént, de szerencsére nem törődött velem senki.

Macska a házban

Tavaly májusban szegődött hozzánk egy helyes, apró, vörös cirmos cica, Potya. Azóta felnőtt kandúrrá vált, s pénteken túlesett élete első igazi nagy megrázkódtatásán, az ivartalanításon. Sokáig berzenkedtem ellene (férfiszolidaritás is van a világon - mondogattam), de egy idő után be kellett látnom, hogy muszáj túlesni rajta. Azon túl, hogy többször erősen megtépázva került ki a nála lényegesen erősebb, szomszéd kandúrral vívott csatából (egyszer kis híján a fél szeme is ráment), a szakirodalom érvei is meggyőztek.

Siófoki havasok

Január utolsó napjaiban megérkezett az első igazi hóesés. Budapest alig kapott belőle, de Siófokra friss lepel hullott. Ilyenkor egészen más a város: elhagyatott és álmos ugyan, mint télen mindig, de mégsem olyan reménytelenül szürke, mint volt előtte oly sok hétig.

Noel

Egy decemberi bejegyzésben hírét adtam unokám, Noel
megérkezésének. Azóta eltelt egy kis idő, ami alatt természetesen volt alkalmam néhány fotót is készíteni róla.