Repcekereső

Szombatra egy portréfotózást szerveztünk Trautmann Laurával, aki ezúttal már harmadszor állna a kamerám elé. Évek óta szeretnék fotókat készíteni virágzó repcében, de eddig még sosem találtam megfelelő táblát a környéken, úgy tűnt, mintha ezt a növényt nem is ismernék errefelé. Az idén viszont megváltozott a világ: lakóhelyem környezete szinte tobzódik a sárgálló repceföldekben, egyik tábla a másikat éri. Így hát késő délután elindultam, hogy a holnapi fotózáshoz megkeressem a legmegfelelőbb helyszínt.

Lelkesedésemben a sehova se vezető földutakra is bemerészkedtem, és sokszor bizony fogalmam se volt, hogy merre járok. Nem tudtam, hogy vajon eljutok-e valamilyen lakott helyre egyáltalán, vagy a földutak hegy-völgyi labirintusában pusztulok el nyomorultul. Mintha csak repcével kirakott sakktáblában bolyongtam volna, mindenfelé repcefürtök tömege sárgállott, a látványt csak hébe-hóba szakította meg egy-egy gabonatábla.

Elvirágzó magnóliák

Nemrég még bimbós magnóliát fényképeztem, és alig vártam, hogy kitárják szirmukat a virágok egészen. Ám még mielőtt ez megtörtént volna, nekiláttam a fotózásnak ismét. A hétvégét ugyanis nem itthon töltöttem, s attól tartottam, hogy mire visszaérek, a gyönyörű szirmoknak már hírük-hamvuk se lesz. Így aztán már a múlt hét közepén munkába állítottam a felszerelést újra. Állványt, gépet, locsolócsövet, mindent. 

Kár volt úgy sietni. Hazatértünkkor láttuk, hogy szépen tartja magát a növény, de mivel akkor már két virágfotózáson is túl voltam, a harmadikhoz bizony nem maradt sok kedvem. 

Ám hogy mégis maradjon valami lenyomata a teljében virágzó növénynek is, az utolsó kis családi képen megmutatom a virágzó fát - Noel unokámmal együtt.

Mozgás - Forma fotópályázat

A Prizma Kör minden évben rendez néhány fotópályázatot, amelyekre néha én is küldök képeket.

Ezúttal a mozgás és a forma témáját megörökítő fotókkal lehetett pályázni. 62 alkotó 538 képéből választotta ki a zsűri a helyezett 60 képet, amelyek közé mindkét kategóriába bekerült 1-1 fotóm. A Száguldás c. képet egy éve készítettem Miskolctapolcán, A ház c. fotó már elég régi, még 2009-ben készült Siófokon.

Húsvéti magnóliák

A kertünkben van egy gyönyörű liliomfa, más néven magnólia. Éppen most virágzik. Még csak bimbós, de így is nagyon szép. Ez a növény csak egyszer borul virágba egy évben, néhány rövid nap alatt eldobja szirmait, aztán nem látjuk többé szépségét jövő ilyenkorig.

Nem vagyok virágfotós, megfelelő objektívem sincs erre a célra (persze virágot bármivel lehet fotózni, az igazán szép képekhez azonban egy igazi makróobi kell), de azért nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy itt virágzik az orrom előtt ez a gyönyörű növény, én pedig meg se próbálom megörökíteni.

Budapest színes-feketében

Már van egy hónapja is, hogy Cserés Viviennel portréztunk a Margitszigeten. A fotózás előtt "bemelegítésképpen" készítettem néhány képet a környékről, amelyek közül néhányat ki is dolgoztam. A téma valahogy fekete-fehérben adta magát, nem úgy, mint a napfogyatkozás napján a Margit-hídról készült beköszöntő kép itt a szöveg mellett, amiről nem hiányozhatnak a színek.

Gondolkoztam egy darabig, hogy megmutassam-e őket egyáltalán, hiszen sokszor megénekelt látnivalók ezek, nem igazán különleges formában megörökítve. Végül aztán csak betuszkoltam őket ebbe a posztba...

Noel

Elég régen jelentkeztem már, aminek oka az állandóan vissza-visszatérő influenza lélekromboló hatása. Az embernek semmihez sincs kedve: se fotózni, se más értelmes tevékenységet folytatni, csak néz ki a fejéből és örül, ha levegőt kap. A való(ságos) élet ugyan ilyenkor sem áll meg, a legszükségesebb (és legtermészetesebb) emberi kapcsolatok kerekét továbbra is forgatja a szükségszerűség, a virtuális tér azonban összeszűkül: passzív nézelődésre és legfeljebb egy-egy lájkra futja.

Persze a fényképezőgép exponálógombját betegen is nyomkodja az ember itt-ott, de az eredmény csak létrehozója nyomorúságos létét tükrözi, és nem alkalmas mutogatásra.

Ám minden rontás elmúlik egyszer, a tavasz virágokat lehel a tél megfagyott csontvázára, s új testbe burkolózik a lélek.

Portréfotózás - Cserés Vivien

Vivivel már tavaly lebeszéltük a fotózást, de megegyeztünk, hogy megvárjuk a havat. Az "igazi" tél azonban csak nem jött. Mikor aztán végre leesett a hó, akkor hétvégére rögtön meg is céloztuk a Margitszigetet. A hó viszont nem várt ránk, két nap alatt elolvadt. Mi azonban már nem változtattunk a terveinken - elmentünk fotózni.

Vivit elkísérte kedvese, Balázs, s természetesen kettejükről is készült néhány kép.

Erzsébet híd - Szarvas

Tegnap Békés megyében jártam, s hazafelé útba ejtettem Szarvast, a Dél-Alföld egyik kis gyöngyszemét, ahol a folyó mindig tartogat valami fotózni valót.

A Hármas-Körös holtágán átvezető városi hídról remek kilátás nyílik mindkét irányba. Az egyik oldalról a híres tűhullató mocsári ciprusok láthatók, amelyeknek kúp alakú léggyökerei akár 1,5 méter magasra is megnőhetnek, a másikról pedig a milleniumi emlékmű szúrja ki a szemünket, a vízből kimagasodó 15 m-es oszlopával, rajta a királyi koronával (Mihály Gábor 2000-ben átadott munkája).

Mindezeket jól ismertem már, a szememnek viszont új látvány volt a ciprusok mögött kicsit messzebb meghúzódó fahíd, ami - mint megtudtam - az Erzsébet nevet viseli. Erzsébet híd tehát nem csak Budapesten található, hanem Szarvason is.

Hajnali fények

Tegnap ismét vidékre utaztam, s a hajnali órák éppen az M7-esen értek. Gyönyörű színekben pompázott az ég alja, s a székesfehérvári pihenőnél megálltam, hogy megörökítsem a látványt. Ilyenkor persze mindig az a gond, hogy bár szép az ég, de éppen nincs a közelben olyan előtér, ami jól mutatna a fotón.