Ecce homo - egy montázs születése

Amikor kitettem a képet az oldalra, nem volt időm írni hozzá, csak idebiggyesztettem és kész. Pedig néhány szóban a születéséről is említést akartam tenni... 

A kép alapját az oszlopokkal határolt tér adja, ami a kis fával és a mögötte lévő vízzel együtt a magyarországi Velencén készült, egész pontosan a Velence Resort & Spa hotel külső strandján. A kép atmoszféráját nézve ez elég furcsán hangzik - pedig ez valóban egy strand részlete, a háttérben a tó befagyott vizével. A kép bal alsó sarkában van egy sötét folt, ami nem más, mint az éppen ott fürdőzők köpenye és törülközője :-) - az oszlopsor mindkét oldalán ugyanis egy-egy medence van.

Amikor ott jártam, rögtön megtetszett a komor, ókori hangulatot idéző oszlopsor, hátérben az elég csenevész kis  fával. A fürdő egyik belső medencéjéből ugyanis ez a kép tárult elénk:

A látvány persze elég steril és semmit mondó, még akkor is, ha hozzáképzelem a texturát (ami a legtöbb montázsnál manapság már szinte elengedhetetlen kellék). A földön kuporgó alak gondolata elég hamar adta magát (a fotóját később már kifejezetten ehhez a montázshoz készítettem), így a tartalom és a hozzá tartozó cím is gyorsan megvolt. Már csak egy megfelelő kompozíciós elrendezésre, és néhány apró kiegészítő kellékre volt szükség: egy holdra és egy napra. A nap a kész képen nem tűnik fel, inkább csak hangulati elem a fa mögött látható körív formájában.

A képnek van egy természetes tükörszimmetriája (szimmetriatengelye a fa), ezt némileg feloldandó a kuporgó alakot és a holdat a bal alsó és jobb felső sarok átlójának ellentétes oldalán helyeztem el. Mint utólag ráébredtem, ez a "boldog átló", aminek használata azonban egyáltalán nem volt tudatos: a szemem egyszerűen ezt kívánta. Pedig elméletileg a másik átló jobban kifejezné az ember szánalmas helyzetét, mégis... inkább így hagytam. Az emberalak nincs  aranymetszésben a képen, a meglévő térszerkezetben inkább a fa melletti a pozíciót találtam megfelelőnek, amelyhez ráadásul vezeti a szemet a lefolyók rácsának vonala (talán ezért is kívánkozott erre az oldalra az emberalak).

A képelemek elhelyezése után egy kicsit besötétítettem az eget Color Efex Pro segítségével a Graduated Filters alkalmazásával (megjegyzem: remek kis program, ami a Photoshop alá telepíthető).  Majd következett a játék az alábbi texturával:

A színes texturát két rétegben helyeztem a kép fölé:
5 % Color Burn (ami elsősorban a széleket sötétíti)
16 % Multiply (ami az egész képet komorabbá teszi).

Majd ezután két deszaturált (fekete-fehér) textura-réteg következett:
35 % Overlay (amitől az egész textura "élni kezd")
17 % Pin Light (kifejezetten az ég sötétítésére).

A kész kép szemcsézettségét és erős kontrasztját a Topaz Adjust  program Vibrance nevű filterének használatával értem el (a Topáz nem olyan sokoldalú, mint az előbbi program, inkább kicsit extrém hatások létrehozására jó). Mivel a képet fekete-fehérben álmodtam meg, ezért következett egy ff-konverzió, és ezzel el is készült a montázs.

Érdekeségképpen felteszek egy képet az oszlopsor jobb oldalán lévő medencéről, amit szintén megdolgoztam kissé, mert megtetszett a medencét határoló betonfalak és tükörképük sejtelmessége. Ez a kép persze még nincs kész... és így még nem jó. Megakadtam vele. Akár az is lehet, hogy torzó marad...

Esetleg jöhetnek az ötletek :-)

Frissítés (2011.05.28.): Nagy örömmel jelentem, hogy mindkét kép (az utóbbi kicsit jobban átdolgozva) bekerült a The Worldwide Photography Gala Awards  Best Shot 2011 (A legjobb felvétel, 2011) pályázatának válogatásába. A fenti "torzó" végül ilyen lett: