Tájak és városok - Hollókő

Hollókő Nógrád megye - és az ország - egyik legkülönlegesebb települése. Az egyetlen falunk, amely a világörökség része, és ha szavazni lehetne róla, én bizony a legbájosabb település címét is odaadnám. Annak ellenére, hogy zsákfalu (vagyis nem lehet keresztülmenni rajta: az odavezető és kivezető út ugyanaz), mindig rengeteg a látogató. Nem is csoda: alig 100 km-re van a fővárostól, s egyedi szépségű házai és utcácskái mellett még egy várral is büszkélkedhet, amely ráadásul a legépebben megmaradt végvárunk egyike. Az Ófaluban félszáz védett, műemléki épület található, mindegyik a palóc népi építészet gyönyörű példája. Ráadásul annak ellenére, hogy a falu olyan, mint egy múzeum, a házak nagy részét még lakják is. Hat múzeum azért valóban van a településen (Posta-, Falu-, Baba-, Erdészeti Múzeum, valamint Szövő- és Tájház). A falu jelképe a zsindelyes, fatornyos kis római katolikus templom, amelynek tornya egyetlen szög felhasználása nélkül készült.

A Három Grácia Lengyelországban

Lengyelországi fotózásomat jelentősen meghatározta, hogy a kiránduláson barátainkkal: a Három Gráciával és szüleikkel együtt vettünk részt. Ez pedig kihagyhatatlan lehetőséget jelentett arra, hogy a lányokat vég nélkül fotózhassam. Nem tudtak elmenekülni ugyanis :-) 

Arcok és emberek - Krakkó

Lengyelországi utunk során nem csak a tájat fényképeztem, hanem az embereket is. Próbáltam megragadni az érdekesebb életképeket és arcokat. Ezek közül néhány már szerepelt az előző bejegyzésekben, de azért maradt még pár.

Tájak és városok - Zakopane

Az előző bejegyzésben meséltem lengyelországi utunkról, amelynek azonban csak a második állomásáról készült fotókat mutattam be: a krakkói képeket.  Pedig  Zakopane volt az első állomáshely, amelyről méltatlan lenne teljesen megfeledkezni.

A téli üdülőhely nagyon kívánatos látnivaló így nyár végén is, tele is volt turistákkal annak ellenére, hogy Krakkóval ellentétben itt nem fogadott kegyeibe minket az időjárás istene. Hideg volt, köd és sötét.. Ennek ellenére, mint mindenki, akit erre vetett jó sorsa, természetesen mi is felmentünk a hegyre a függővasúttal (amit itt Gubalowkának hívnak), és megcsodáltuk a környező hegyek panorámáját. Sokat sétáltunk a főutcán is, ami tele van élettel, különösen estefelé, és természetesen megkóstoltuk a híres füstölt juhsajtot (na jó, én nem, de a többiek mind). Megcsodáltuk a fekvő ember formájú hegyet, amelynek "szájából" jól láthatóan egy kereszt emelkedik az ég felé - ha éppen nem burkolják sűrű felhők.

A város lenyűgözi a látogatót nyüzsgésével, egyedi faházaival, sokszínűségével és sok-sok apró részlettel, amelyeket igyekeztem a fotókon is megörökíteni.