Családi fotózás Gyömrőn

2015. május 7., csütörtök

Május 1-jén az öttagú Hegedűs családot fotóztam Gyömrőn. A fényképezésnek ez a területe kevéssé ismert számomra, saját hétköznapi családfotózásaimat aligha lehet komoly gyakorlatnak tekinteni. Korábbi portrézásaim persze adtak némi támpontot, de öt embert mozgatni egészen más feladat, mint egyet.

A képek egy részéhez jó hátteret adott a Polgármesteri Hivatal épületének sárga fala, itt kezdtük a fotózást, amit aztán később a zöldben folytattunk.

A fotózás során sikerült néhány olyan pillanatot is elkapnom, amelyek spontán megnyilvánulásait jobban szeretem, mint a megtervezett beállításokat.

Valamennyiünknek újdonság volt az ilyen jellegű fényképezkedés, ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - nagyon jó hangulatban telt a másfél óra.






 


 








4 megjegyzés:

Kozma Erzsébet írta...

Látszik a képeken, hogy jó volt a hangulat, de az is lehet, hogy egy általában vidám családról van szó. Remek fotókat készítettél, ahogy már megszokhattuk tőled, sok év távlatában nagyon értékesek is lesznek.

2015. május 8. 22:46
TiSza írta...

A család jó kedvvel és várakozással nézett a fotózás elé, én is élveztem. Augusztusban folytatjuk...

2015. május 10. 10:08
Hungarian Horntail írta...

Ooohh Gyömrő a szívem csücske. Különös sorsfordulatok révén több évig éltem ott, és bár Budapesten is otthon érzem magam, ha választhatnék, mégis Gyömrőn telepednék le, amihez valószínűleg köze van a csupaszív embereknek, akiket ott megismertem s akiket megtiszteltetés ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak neveznem. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy ott egyszerű (nem összekeverendő a könnyűvel) az élet. Az ember önmaga lehet, nem kell alakoskodni, tetszelegni. Jól vagy úgy, ahogy vagy. Ezt az életérzést látom ezeken a kedves fotókon is. Köszönöm, hogy megmutattad - és ahogy megmutattad!

2015. június 1. 13:51
TiSza írta...

Örülök, hogy ilyen nosztalgikus emlékeket ébresztettem benned :) Gyömrő valóban mintaszerűen élhető város, egy kis ékszerdoboz, Dávid fiamék (Noel unokám) élnek ott, ezért gyakori vendégek vagyunk arrafelé. Korábban csak annyit tudtam róla, hogy létezik, mostanra pedig a szívem egyik kis csücske lett. A médiában is csak a Horthy tér keresztelőjének zaja hallatszott (amit végül visszacsináltak), pedig szívmelengetőbb hely annál, hogy csak erről ismerjék.

2015. június 1. 15:27

Megjegyzés küldése

 

2009 ·TiSza by TNB