A facebook egyik fotós csoportjában olvastam először a back button auto focus, azaz a hátsó autofókuszgomb speciális használatáról.
A legtöbben úgy fényképezünk, hogy az exponálógombot félig lenyomva beállítjuk az élességet (aktiváljuk az autofókuszt), majd ha ez megvan, akkor a gombot továbbnyomva exponálunk.
A hátsó autofókuszgomb segítségével ezt a kétmenetes folyamatot másképpen is végezhetjük, ehhez azonban előbb kicsit "át kell programoznunk" a gépünket. Ez annyit jelent, hogy a menüben áthelyezzük az élességmérést (vagyis az AF működtetését) a gép hátulján lévő AF-ON gombra.
- a hüvelykujjunkkal az AF-ON gombot megnyomva élességet állítunk,
- majd a mutatóujjunkkal az exponálógombot lenyomva exponálunk.
Elsőre ez nagyon szokatlanul hangzik, magam sem értettem, hogy mire lehet jó. Hiszen milyen kényelmes, hogy egyetlen gombbal és ujjal mindkét funkciót elvégezhetjük! Miért kéne ezt másképp csinálni? A facebookon néhányan elmondták a lényeget, majd elolvastam egy erről szóló cikket is, és mindezek hatására elhatároztam, hogy kipróbálom a módszert.
Néhány hónap után elmondhatom, hogy az életlen képeim száma jelentősen csökkent. Ez engem is meglepett, mert ilyen javulásra nem számítottam, pusztán csak gyakorlati előnyöket vártam az új módszertől a fotózás során.
Lássuk, melyek is ezek az előnyök - vagyis magyarul mire jó ez az egész:
1./ Portréfotózás - több expozíció egy élességállítással
Portrézás során mindig a középső fókuszpontot használom. Élességet állítok a modell szemére, majd kissé elmozdítom a kamerát (beállítva a kívánt képkivágást) és exponálok. Egyszer-kétszer-többször egymás után. Mert ugyanazt a képet megcsinálom többször is (esetleg kismértékben változtatok a képkivágáson).
Hogy miért? Például mert a modell arca minden képen egy kicsit más, és így ki tudom választani a legjobb arckifejezést a fotók közül. Vagy azért, mert hiába állítottam be az élességet, a portrézás során alkalmazott nagy rekesznyílásnál olyan kicsi a mélységélesség, hogy néhány kép (a gép elmozdítása miatt) óhatatlanul életlen lesz. Ha többet is készítek, akkor jó eséllyel lesz közöttük egy vagy több, ami élesre sikerül.
A modell ilyenkor ugyanott marad, a távolság nem változik, tehát fölösleges újra és újra élességet állítani. A megszokott, régi módszernél azonban valahányszor exponálok, mindig újra élességet állít a gép. Az új beállítással erre nincs szükség. Egyszer beállítom az élességet, utána már csak nyomogatni kell az expógombot.
Ez persze nem mentesít az alól, hogy (már csak a biztonság miatt is) néha újra fókuszáljak - de ez még így is jóval kevesebb gombnyomást eredményez.
Számomra leginkább ez adja a módszer leghasznosabb funkcióját. Vannak azonban más szempontok is, amelyek más fotósoknak jól jöhetnek. A fenti cikk említ még néhányat.
2./ Eseményfotózás - az exponálás időzítése
Egy pódiumon álló beszélőt akarunk fotózni, aki időnként belepillant a jegyzetébe. A feje föl-le mozog, így hát az exponálógombot folyamatosan nyomva kell tartanunk, hogy elkaphassuk azt a pillanatot, amikor éppen ránk néz. A hátsó autofókuszgomb használatával a dolog sokkal egyszerűbb: csak be kell állítani az élességet, majd a kellő pillanatot kivárva bármikor exponálhatunk.
Természetesen a hagyományos módon is van lehetőség a beállított élesség eltárolására, de az egy újabb gombnyomást jelent (és persze manuálisan is állíthatunk élességet).
Sportfotózásnál előfordulhat hogy a kiszemelt akciót figyelve valaki vagy valami időlegesen a gép és a téma közé kerül (mint amikor a büntetőt végző játékos előtt keresztbe mozog a játékvezető). Ilyenkor nem lehet élességet állítani, és emiatt esetleg lemaradunk az akcióról, ha pedig félig lenyomott exponálógombbal várjuk a megfelelő időt, akkor az élességünk mászik el. Ez a hátsó autofókuszgomb használata esetén nem fordulhat elő, ha az élességet egyszer már beállítottuk.
4./ Egyéb esetek
Nyilván sok helyzet elképzelhető még. Például az FTFM-obejketívek használatánál, azaz amikor az AF-t menet közben kézzel bármikor felülbírálhatjuk. Elég elvenni a hüvelykujjunkat az AF-ON gombról, máris beállíthatjuk kézzel az élességet és (ez a lényeg) annyi képet készíthetünk, amennyit akarunk, mert az exponálógomb nem fogja újra és újra elállítani a fókuszunkat exponáláskor. Vagy makrókészítésnél, amikor először beállítjuk az élességet az autofókusz segítségével, majd előre-hátra mozogva próbálgatjuk az élességsíkot tologatni. Ezalatt persze annyi képet készíthetünk, amennyit akarunk, és nem fog közben elmászni a beállított élességünk.
A hátsó autofókusz gombja gépenként eltérő lehet. Canon gépeknél van ahol az AF-ON gombra lehet helyezni (ahogy a fenti kép is mutatja), máshol a * gombra.
Nálam a módszer bevált, már nem is csinálnám másképp. Igaz, ennek a beállításnak megvan az a hátránya, hogy a barátunk nem fogja tudni használni a gépünket, amíg részletesen meg nem magyarázzuk, hogyan működik. Biztosan idegenül hangzik majd számára, és csóválni fogja a fejét, hogy mi ez a marhaság.
De ennyit megér.
5 megjegyzés:
Nem hallottam még erről, felcsigáztál! Ki fogom próbálni!
2015. május 22. 5:36Kíváncsi leszek a tapasztalataidra, majd mesélj!
2015. május 22. 7:11Hasznos kísérletezést végeztél. Bizony én sem tudtam, hogy mire lehet jó ez és nem is vettem a fáradságot, hogy kipróbáljam. Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy menüben kell beállítani, hogy az af-l, ae-l gomb ezt az af-on funkciót kapja és ha nem állandó a tárgytávolság a fotózás alatt(pl az én esetemben a macik el-elmászkálnak) akkor gyakran újra kell állítgatni az élességet. De amint mondtad, egy próbát megér.
2015. május 27. 21:41Na de van még egy módszer arra, hogy a beállított élességet megtartsuk több expozícióra: fókuszálunk a megszokott módon, vagyis az expógomb félig lenyomásával, majd átállítjuk a gépet manuális fókuszra(bal kéznek pont kézre áll a gomb). Utána akár hányszor exponálhatunk, a gép nem fókuszál újra, addig míg vissza nem állítjuk autófókuszra. Nikonnál ezt elég könnyű alkalmazni, Canonnál nem tudom. Az én Nikonomnál(D7000) az af-l ae-l gomb amire az af-on funkciót lehet tenni pont olyan helyen van, hogy ha használni akarom akkor a szemüvegemet is eléri az ujjam, ezért spekulálok más létező megoldáson.
2015. május 27. 22:00Erzsi: "Elmászkálós" témánál használhatjuk a fókuszkövető funkciót (amelyik gépnél jól működik). Amikor folyamatosan nyomva kell tartani a gombot, akkor viszont a hátsót nyomva tartani talán kényelmetlenebb, mint az elsőt. Az MF/AF gomb kapcsolgatása nekem nagyon macerásnak tűnik (ez nem egy megnyomható gomb, hanem egy tolókapcsoló).
2015. május 29. 12:23Én nem tudok szemüvegben fotózni (ha messzire nézek nekem is kell szemüveg), ilyenkor mindig leveszem. A nézőkénél viszont használom a dioptriaállítási lehetőséget (igaz, az csak néhány dioptriáig működik, de nekem az elég).
A blogban ismertetett megoldás tényleg nem mindenható, és nem is lehet kimondani általánosan, hogy ez a jó megoldás. Nyilván annak érdemes használnia, akinek beválik.
Megjegyzés küldése