Tükröződések fotózása egy közeli tónál és egy nem túl megerőltető túra a Gutulia Nemzeti Park skanzen-jellegű régi farmépületeihez - nagyjából ennyi a mai program.
Sólyomszemünk, Miklós néhányszor felhívja a figyelmünket az éppen arra vonuló rénszarvascsordákra (természetesen mindig ő fedezi fel őket elsőként), amelyek úgy vonulnak át az utakon, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Kíváncsian bámulnak ránk, miként mi rájuk, csak ők éppen nem fotóznak le minket.
Az egyik parkban egy helyiérdekű mókust is sikerül végigkergetünk gépeinkkel. Végül egy etetőn állapodik meg - itt a vadon élő állatok békében osztoznak meg a területen az emberekkel.
Sólyomszemünk, Miklós néhányszor felhívja a figyelmünket az éppen arra vonuló rénszarvascsordákra (természetesen mindig ő fedezi fel őket elsőként), amelyek úgy vonulnak át az utakon, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Kíváncsian bámulnak ránk, miként mi rájuk, csak ők éppen nem fotóznak le minket.
Az egyik parkban egy helyiérdekű mókust is sikerül végigkergetünk gépeinkkel. Végül egy etetőn állapodik meg - itt a vadon élő állatok békében osztoznak meg a területen az emberekkel.
Norvégiának 44 (!) nemzeti parkja van, ezek közül az 1968-ban alapított Gutulia a legkisebb, mindössze 23 négyzetkilométer. Területe azonban folytatódik Svédországban, a határon túl.
Egy tó mellett vezet el az utunk, a túloldali csücskében van az úti cél. Az ott már majdnem Svédország. Süt a nap, szép idő van, kirándulásra való.
Túra közben Jenő elmondja a skandináv fenyőfák titkát. Errefelé nagyon rövid a vegetációs időszak, amit a fák törzsmérete is jól mutat: egy 70-80 éves fenyő olyan vastag, mint nálunk egy 30 éves. Emiatt az évgyűrűk is sokkal közelebb vannak egymáshoz, ezért aztán az itteni fenyő éppen olyan kemény, mint nálunk a tölgy. Ezt hallva ébredek rá az első napon feltett kérdés magyarázatára: hogy lehet puhafából házat építeni? Sehogy. Az itteni fenyő keményfa. Mindjárt másképp nézek a skandináv fenyőbútorokra is...
A skanzenszerű régi farm inkább csak a fekvése miatt érdekes. A tó melletti dombra kell felkapaszkodni, nehogy kimaradjon egy nap mászás nélkül. Kicsit szétszéled a társaság, élvezzük a napsütést.
A túra után betérnénk a helyi boltba, de lekéssük a nyitvatartást. Szombat van, korábban zárnak. Így senki nem tudja elkölteni utolsó koronáit - legalább jócskán marad az esti fürdésre. A szomszéd épületben lévő közös fürdőben ugyanis a zuhany pénzbedobással működik: 10 koronába kerül 4 perc - aztán a víz eláll.
Elfogyasztjuk utolsó itteni vacsoránkat (a Jenő szedte vargányát tojásrántottával), összepakolunk és gondolatban elbúcsúzunk az országtól.
Éjjel indulunk a 700 kilométeres útra Stockholm Arlanda repülőterére.
A skanzen vendégkönyvébe azt írtuk:
"Magyarországról hozzuk üdvözletünket a fjordoknak, a hegyeknek, a fjellvidéknek és egész csodálatos Norvégiának."
Éjjel indulunk a 700 kilométeres útra Stockholm Arlanda repülőterére.
A skanzen vendégkönyvébe azt írtuk:
"Magyarországról hozzuk üdvözletünket a fjordoknak, a hegyeknek, a fjellvidéknek és egész csodálatos Norvégiának."
Elhoztuk, itt hagyjuk.
Csak az emléket visszük magunkkal.
Csak az emléket visszük magunkkal.
__________________________________________________________________________
Következik:
15. NORVÉGIA - Epilógus
Eddig történt:
13. NORVÉGIA - 8. nap
12. NORVÉGIA - 7. nap
11. NORVÉGIA - 6. nap
10. NORVÉGIA - 5. nap
9. NORVÉGIA - 4. nap
8. NORVÉGIA - 3. nap
7. NORVÉGIA - 2. nap
6. NORVÉGIA - 1. nap
5. NORVÉGIA - az utazás
4. NORVÉGIA - a program
3. NORVÉGIA - az előkészületek II.
2. NORVÉGIA - az előkészületek I.
1. NORVÉGIA - az álom indul
7 megjegyzés:
Remek volt az egész beszámoló, nagyon jól szórakoztam.
2015. október 28. 21:46Köszönöm! :)
Köszönöm a kitartó figyelmet!
2015. október 29. 7:00A mókus hol van? Kiváncsi lettem volna, hogy sikerült-e lefotóznod. Nekem Londonban a parkban nem sikerült, pedig még etettük is. mégis mindig a popoját mutatta felénk. :-) :-)
2015. október 29. 20:04Képeid amit közreadtál megint csodásak. Fantasztikusak a kékek és a tükröződések. A rénszarvasok pedig fenségesek. :-) :-)
Gyönyörű őszi tájképek, tükröződések. Tartalmas volt fotózás terén ez a kirándulás és úgy gondolom emberi kapcsolatokban is gazdagabb lettél. Én is szeretnék az 5x-es szülinapomra majd egy fotóstúrát valamilyen számomra exotikus helyen.
2015. október 30. 8:09Köszönöm mindkettőtöknek a kitartó figyelmet. Piroska, megvan a mókus képe, de az etetőn nem olyan izgalmas.
2015. október 30. 10:26Valóban, életem egyik legnagyobb élménye volt. Kívánok neked is hasonlót, Erzsi!
Jól tettem, hogy kivártam. Szuper volt az írás, a képek, egyszóval minden. Köszönöm!
2015. december 24. 0:36Miklós, köszönöm a kitartó figyelmet és a kommenteket!
2015. december 25. 11:54Megjegyzés küldése