Szalmabálák között Vicával

Nemrégiben Petrovics Vica keresett meg egy szalmabálás fotózás ötletével. Vicával tavaly ilyen tájban fotóztunk először a Vasúttörténeti Parkban, egy régies stílusú portrézás keretében. Ezúttal kicsit póriasabb témát szemeltünk ki, ami egyúttal kissé elcsépeltebb is - de hát mi ilyet még nem csináltunk, ki kellett próbálni ezt is. 

Nem is volt olyan egyszerű a dolog, mert először is kellett találni egy táblát, ahonnan a bálákat még nem hordták el. Lakóhelyemtől nem messze sikerült is egy megfelelő szántóföldet találnom (Maglód és Gyömrő között), de B-tervként Gyömrő másik végében is nyilvántartásba vettem egy kevésbé látványos területet. Ez utóbbi nehezebben fotózhatónak ígérkezett, mert éppen egy forgalmas főút mellett helyezkedett el, ami a legtöbb nézőpontból belelátszott a képkivágásba.

A fotózást augusztus 20-ára időzítettük (egyedül ekkorra találtunk mindkettőnk számára megfelelő időpontot). Előtte való este bejártam a "tábláinkat", hogy ellenőrizzem: a bálák még a szántóföldön vannak. Nem volt szerencsénk... a "fő" helyszínről eltakarították a bálákat, így rákényszerültünk a B-tervre, ahol viszont vártak még ránk  a gurigák.

Vica sárga ruhában és sárga lufival érkezett - ezt fésültük össze a mezőgazdasági környezettel...

Ragyogó napfény fogadott minket, ami nem igazán a fotózás barátja... mert persze fény kell, de abból sem jó, ha túl sok van. Ezért igyekeztünk a tábla szélén lévő árnyékot adó erdősáv mellett kezdeni, ám alig egy óra múlva már az a rész is erős fényben fürdött.

A szalmabálás képek után maradt még egy kis időnk, ezért meglátogattunk egy közeli sárga virágos rétet, majd egy klasszikus helyszínt: a gyömrői horgásztó kis fahídját.