Wasteland - fekete-fehérben

A Wasteland-fotózások menetét és eredményeit az alábbi bejegyzések tartalmazzák:

• - werkfotók
• - Senga műhelyében készített fotók
• - a kőbányai konzervgyárban készített fotók
• 
  

A bemutatott képeken felül eljátszadoztam kicsit a fekete-fehér verziókkal is, amelyeknek eredményét itt szeretném megosztani.

Wasteland - a konzervgyárban

Az előző bejegyzésben Vadnai Ágnes (Senga) műhelyében készített fotókból válogattam, most következzenek a kőbányai konzervgyár elhagyott épületében készültek.

A műhelyben olyan kicsi volt a tér, hogy jobbára csak félalakos fotókra volt lehetőségünk, ezért a konzervgyárban szerettünk volna egész alakosakat csinálni régi gépek, csövek, tartályok között. Kicsit csalódottan vettük tudomásul, hogy jobbára csak csupasz falak meredeznek mindenfelé, mindössze néhány szállítószalag rozsdás csigamaradványai közelítették meg az elvárásainkat. A hiányosságokért némileg kárpótolt, hogy a falakon látható vizesedés maradványait utólag könnyedén vércsíkokká lehetett alakítani.  Az eredeti koncepcióból nem sok maradván azért így is több fotón ki kellett cserélnem a hátteret, hogy legyen valami Laura háta mögött is...

Wasteland - a műhelyben

A Wasteland-fotózás előzményeiről és körülményeiről az előző bejegyzésben (werkfotók) már beszámoltam, most jöjjön az eredmény első része.

A smink és a haj Budaörsön született Sminkes Gabi stúdiójában, majd onnan átnyergeltünk Vadnai Ágnes (Senga) kőbányai műhelyébe, ahol sok-sok izgalmas tárgy, szerkezet és kiegészítő várt minket. A ruházatot is ott véglegesítettük, ráaggatván Laurára a stílushoz illő rengeteg "szedett-vedett" holmit, igazi Wasteland-feelinget idéző végeredményt produkálva.

Wasteland - werk

Nemrégen egy felhívásra lettem figyelmes a facebookon: egy hölgy, Vadnai Ágnes (művésznevén: Senga) keresett olyan fotósokat, akik az általa készített szerkezeteket, ruhákat, kiegészítőket a projektjeikhez felhasználnák. A hirdetéshez felrakott és a honlapján szereplő képekből nagyon izgalmas látványvilág bontakozott elő, úgyhogy (több mint tizedmagammal) én is jelentkeztem a hirdetésre.

Először steampunk-fotózásra gondoltam, de mivel szerettem volna egy kicsit vadabb stílus felé elmenni, amolyan Mad Maxesre venni a látványt, így (mint közben megtudtam a nevét) a wasteland-fotózásnál kötöttünk ki.

Toszkána

Szeptember végén Toszkánában töltöttünk néhány napot. Bejártunk néhány kötelező "nagyvárosi" úti célt, mint Firenze, Pisa, Siena, amelyek tele vannak középkori építészeti remekekkel (amelyek egy  részét nem könnyű fényképezni, mert sokszor a hatalmas épületkomplexumok pici terekre vannak bezsúfolva), de nem maradhattak ki a jellegzetes, zegzugos, tornyokkal ékesített kisebb középkori (sőt régebbi) települések, mint San Gimignano, Lucca, Volterra, Monteriggioni és a többiek. A tengerpartot kihagytuk, mert az már nem fért volna bele az időbe.

Toszkána látványosságai közé azonban nemcsak az ódon épületekkel telezsúfolt régi települések tartoznak, hanem a jellegzetes, hullámzó dombokkal, völgyekkel ékesített toszkán táj, a távolból leselkedő Appeninekkel. Ciprusok, szőlők, ősi villák, olajfák, szőlőültetvények váltják egymást a közhelyesen gyönyörű környezetben.

Padon ülő ember - fotópályázat

A Prizma Kör pályázatán a Padon ülő ember kategóriában kiállításra kerül a Kalapban c. fotóm.

A kép egy 2016. évi fotózás során készült Molnár Mónikával.

Nappal szemben - fotópályázat

A Prizma Kör legújabb fotópályázata a "Nappal szemben" címet kapta.

Hollandiában készített (ellenfényes) Szélmalom c. képemet beválogatták a kiállítás anyagába, ami a Pestújhelyi Közösségi Házban kerül bemutatásra (XV. ker. Szűcs István u. 45.)

A téma népszerű a fotósok körépben, s valóban szép képeket lehet ellenfényben készíteni, a kiírás kikötése azonban az volt,hogy a fotón a nap látható formában szerepeljen, ami valamelyest bekorlátozta a lehetőségeket.

Retrófotózás Vicával

Amikor az unokáimmal  néhány hete meglátogattuk a Vasúttörténeti Parkot, úgy magával ragadott a hely hangulata, hogy elhatároztam, visszatérek majd egy régies stílusú portréfotózásra. 

Hamarosan meg is szerveztem a fotózást, ám néhány nappal az esemény előtt a nagy kánikula (35 fokos meleg) miatt lemondtam a találkozót. Ilyet még sosem csináltam azelőtt, kicsit szégyelltem is magam, de úgy gondoltam, hogy nincs értelme végigszenvedni a fotózást úgy, hogy a meleg rányomja a bélyegét az eredményre...

Egy héttel ezelőtt újra elérkezettnek láttam az időt, hogy megpróbálkozzam a szervezéssel. Mivel a korábbi modell nem ért rá, a facebook egyik TFCD-csoportjában hirdettem meg lehetőséget. A felhívásra Petrovics Vica jelentkezett, akivel a múlt hétvégén meg is valósítottuk az elképzelést.

Vica nagyon lelkesen látott hozzá az előkészületekhez: sminkest keresett (az enyém épp nem ért rá) és ruhát is bérelt, ami éppen megfelelt az elképzelésünknek. A kamera előtt nagyon invenciózusan mozgott, látszott, hogy nem ez az első modell-próbálkozása.

Pipacsfotók Mónikával

Az előző bejegyzésben beszámoltam a pipacsfotózás váratlan és gyors szervezésének körülményeivel, aminek eredményeképpen Nikivel és Mónikával eltöltöttünk egy másfél órát a Péteri határában felfedezett pipacsmezőn.

A fotózást a korai esti időszakra időzítettük, hogy a nagy meleget kikerüljük, de bizony így sem fáztunk... A hőségért (és a rengeteg szúnyogért) viszont bőven kárpótoltak minket a lemenő nap gyönyörű fényei. (Persze ezt könnyen mondom, hiszen a szúnyogok főleg a két lányt gyötörték meg - viszont nekem kellett kiretusálnom a nyomaikat a képről.)