Emberek fotózása - mikor kell engedély?

2010. szeptember 22., szerda

Emberek fotózásánál és a fotók közreadásánál gyakran merül fel a kérdés: kell-e hozzá a képen szereplő személy(ek) hozzájárulása, vagy sem? Ezzel a témával ma a fényérték.hu levelezőlistáján találkoztam, ahol egy ezzel foglalkozó, részletes cikkre hívták fel a figyelmet. Az írás a fotozz.hu oldalon jelent meg blúzer tollából még 2008-ban, éppen ezért nem tudom, hogy az időközben megváltozott Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendeletei még azonosak-e a régiével, amire a cikk hivatkozik. De gyanítom, hogy ebben a témában nem lehet nagy változás...



Mivel a cikk valóban hosszú és részletes (példákkal és bírósági esetekkel megtűzdelve), készítettem egy rövid összefoglalót, ami a lényeget tartalmazza. Akit pedig behatóbban is érdekel a téma, annak javaslom a fenti cikk elolvasását.

Tehát:

Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozataláról kizárólag az ábrázolt, illetve a felvételen szereplő személy jogosult dönteni. A hozzájárulásnak azonban kifejezettnek kell lennie, azt a fotóalany terhére kiterjesztően (tehát a hozzájárulásában rögzítettektől eltérő módon) nem lehet értelmezni. Vannak viszont esetek, amikor a hozzájárulásra nincs szükség (lásd később).

A főszabály azonban az, hogy a fotóalany konkrét, teljes körű hozzájárulását be kell szereznünk. Járuljon hozzá a kép elkészítéséhez és a konkrét felhasználási módhoz  (pl. egy blogra történő feltöltéshez, xy pályázat beadásához stb).  A hozzájárulás meglétét a fotósnak kell bizonyítania, ezért célszerű ezt írásban kérni. (Ha jogi útra terelődik az ügy és a bíróság megítélése szerint a hozzájárulás szükséges lett volna, de annak meglétét a fotós nem tudja bizonyítani - akár tanúkkal is -, akkor elmarasztalásra kerül.)

A képmással és a hangfelvétellel való visszaélés nemcsak az engedély nélküli nyilvánosságra hozatal útján valósulhat meg, hanem a felvétel készítésével is, ha valaki az érintett engedélye nélkül készíti. Tehát már maga a felvétel elkészítése is lehet jogszerűtlen!

Visszaélésnek minősül az engedéllyel készült felvételnek a rendeltetésétől eltérő célú felhasználása, vagy adott esetben a nyilvánosságra hozatal módja is (pl. ha az ábrázolt személyt nevetségessé teszi).


Amikor alapesetben nem kell engedély:

1./ A nyilvánosságra hozatal tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre. Vagyis amikor az ábrázolás módja nem egyéni, hanem a felvétel összhatásában örökíti meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket. A felvételen ábrázolt személy  hozzájárulására van viszont szükség, ha megállapítható a felvétel egyedisége, egyéni "képmás"-jellege. Így pl. a nyilvános helyen (utcán, kiállításon, előadáson, sportmérkőzésen stb.) megjelenő személyek nem sérelmezhetik, hogy a közönség körében az ő képmásukat is felveszik és közzé teszik. Ha viszont az alany maga a téma, vagy hangsúlyos helyet kap a kompozícióban, már szükség van a hozzájárulására.

2./ A közszereplő képmásának közzétételéhez nem kell engedély, de csak közszerepléseivel összefüggésben, annak bemutatására használható fel az érintett hozzájárulása nélkül.


A vonatkozó törvény:
Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény VII. fejezete. A fejezeten belül a képmással és hangfelvétellel kapcsolatos jogokra vonatkozó rendelkezéseket a 80. §. rögzíti.

Az összeállítás nem tér ki arra, hogy hol szabad fotózni, és hol nem. Ez már egy másik téma...

3 megjegyzés:

Nagy Krisztián írta...

Egyszer Kecskemét főterén kirakott beton sakktáblák mellett játszó idős embereket akartam fotózni. Gondoltam lövök párat tele objektívvel és ha esetleg sikerül pár felvételt készítenem, akkor odamegyek az emberhez , megmutatom neki a fotókat és engedélyt kérek tőle a felhasználásra. Addig nem akartam Őket zavarni.
Elővettem a gépet, optikát cseréltem rajt és lőttem pár tesztképet, csak úgy összevissza hogy lássam a fényeket, kompozíciókat. Ahogy nézem a tesztképeket a kijelzőn, ott termett mellettem egy felháborodott önjelölt jogvédő, hogy kértem-e engedélyt a fotózásra, meg hogy hozzájárultak-e a képen szereplők, stb.
Ekkor kissé berágtam, hogy mit pattog nekem itt ez az ember, aki ugyanúgy nézte a sakkozókat, csak éppen nem volt nála fényképezőgép. Hagytam az egészet úgy ahogy van, még a kedvemet is elvette a fotózástól a dilettáns megjegyzéseivel.
Tipikusan az az ember, aki ok nélkül belédrúg és utána örömittas hősies tekintettel igazat ad magának.

2010. szeptember 22. 11:44
TiSza írta...

Az ilyen esetek ellen nem segít se a jog, se morál. Különben is: a hülyeség állampolgári jog, mint tudjuk.

2010. szeptember 22. 12:14
orbán domonkos írta...

Ma a Kopaszi gáton alá kellett írnom egy lapot, miszerint az ott készült képek nem kerülnek kereskedelmi forgalomba. A portások látták a nyakamban a nagy obit, egyből jöttek, de legalább kultúrált módon.

2010. szeptember 22. 22:17

Megjegyzés küldése