Alig fél éven belül sor került a negyedik TFCD-fotózásomra is. Tavaly még azt sem tudtam, hogy létezik ez a fogalom, június óta viszont örömmel kapok az alkalmon, ha egy modellnek fotósra van szüksége. Persze aki pénzért dolgozik, annak az ingyen fotózás talán értelmetlen dolog - de én szórakozásból csinálom. Az őszi kollekcióhoz a Népliget szolgáltatta a helyszínt. (A modell kérésére a nevét nem írom le.) Talán az ősz egyik utolsó jól fotózható pillanatát csíptük el - a fák ugyanis már elvesztették lombjuk jó részét, s bizony keresgélni kellett a megfelelő helyeket az igazán szép őszi háttérhez. Az örökzöldekre hullott levelek színfoltjai viszont remek előteret alkottak, és sárga avarban sem volt hiány. Portrékészítéskor mindig borzasztóan vonz az arc ábrázolása, ezért rendszerint mániákusan gyártom a közeli fotókat, elhanyagolva a fél- és egész alakos képeket. Mivel őszi kompozíciókat akartunk készíteni, igyekeztem úrrá lenni magamon, és távolabb mentem a modelltől. Hogy kevésbé essek kísértésbe, a Canon 70-200/f4 helyett többnyire inkább a Canon 85/f1,8 optikát használtam, ami fix objektív lévén nem engedte meg, hogy egy mozdulattal ráközelítsek az arcra, és rögtön el is csábítson a látott kép. (Azért ettől függetlenül természetesen készítettem közelieket is.) Egyébként is éppen ideje volt a Canon 85-öt újra elővenni, hiszen nagyon jó portréobjektív, de beleszerelmesedve a 70-200-ba, eddig méltatlanul elhanyagoltam. Azért persze az alábbi válogatásban sem tudtam megtagadni magam: nem maradhattak ki belőle a közeliek sem.
Ezek a fotók tetszenek a legjobban az összes modell sorozat közül. Mintha hajszálnyit természetesebbnek tűnnének mint a többi, vagy csak az utómunka más talán... Külön nagyon tetszik a 10., 12. fotó szemcsézettsége, filmet idéző tónusátmenetei.
Köszönöm vokod. Én persze mindegyik sorozattal elfogult vagyok, szeretem mindet. De az biztos, hogy mindegyik fotózás más és más volt. Minden modell másképp mozgott, másképp ötletelt, és (merem remélni, hogy) az egyre több gyakorlásnak is volt némi eredménye.
A fotózás olyan, mint a zenélés vagy a sakkozás. Tudod, hogy nem te vagy a legjobb. Lehet, hogy még csak nem is vagy jó (még ha törekszel is arra, hogy az légy). Akkor is... élvezed és csinálod. Mert fotózni muszáj.
9 megjegyzés:
Jól sikerült képek!
2011. november 24. 15:20Négyszer néztem végig mire meg tudtam állapítani, hogy melyek tetszenek jobban(5, 8, 10, 14, 15), de mind remek portré.
2011. november 24. 16:47Krisztián, Erzsi köszönöm, örülök, hogy tetszenek!
2011. november 24. 21:43szép sorozat..
2011. november 24. 23:13Köszönöm andaluzina!
2011. november 25. 8:52Köszönöm szépen a képeket!:) Nagyon jó volt a fotózás!:) Erika
2011. november 27. 16:14Erika, örülök, hogy összeakadtunk! Én is nagyon élveztem a közös munkát, és szeretem a képeket. Sok sikert a modell-pályán!
2011. november 27. 17:22Ezek a fotók tetszenek a legjobban az összes modell sorozat közül. Mintha hajszálnyit természetesebbnek tűnnének mint a többi, vagy csak az utómunka más talán...
2012. január 2. 19:02Külön nagyon tetszik a 10., 12. fotó szemcsézettsége, filmet idéző tónusátmenetei.
Köszönöm vokod. Én persze mindegyik sorozattal elfogult vagyok, szeretem mindet. De az biztos, hogy mindegyik fotózás más és más volt. Minden modell másképp mozgott, másképp ötletelt, és (merem remélni, hogy) az egyre több gyakorlásnak is volt némi eredménye.
2012. január 2. 20:24Megjegyzés küldése