Egri fotózás Mónikával

 

Egy egri kollégával, Kovács Miklóssal már régóta terveztük ezt a fotózást, amelyet a vírusidőszak lecsengésével végül a múlt vasárnap sikerült megvalósítani.

Molnár Mónika, több örömfotózásom alanya ezúttal is szívesen mozdult a hívó szóra.

A fotózást Egerben terveztük kezdeni, de végül is úgy alakult, hogy előbb a demjéni strandon sikerült pár képpel bemelegíteni. Ezután következhetett az Érsekkert, lombos fáival, csalogató szökőkútjával. Mónika táncművészeti mozgáskultúráját ezúttal is igyekeztünk kihasználni, ami annyira látványosra sikerült, hogy egy arra járó fotós el is kérte a modell elérhetőségét.

 

 

 

 

Munkában a stáb:

Fotópályázatok: Discovery Photo Exhibition 2021

Ebben az évben eddig mindössze egyetlen nemzetközi fotópályázaton indultam, amelynek eredménye most derült ki számomra. 

A GPU (Global Photographic Union) és a PSA (Photographic Society of America) rendzésében kiírt Discovery Photo Exhibition 2021 versenyen kifejezetten olyan képekkel pályáztam, amelyeket eddig még nem mérettem meg, így külön öröm volt, hogy ezek közül 7 fotó is helyezést ("elfogadást") kapott.

The Witch

Modell és haj: Csókás Anna

Smink: Sminkes Gabi

Ride

Modell: Petrovics Vica

Smink: Orosz Ivett

Ruha: TiCCi Rockabilly Clothing

In Yellow

Modell: Petrovics Vica

In Green

Modell: Trautmann Laura

Smink és testfestés: Sminkes Gabi

Wasteland

Modell: Trautmann Laura

Smink: Sminkes Gabi

Haj: Viniczai Sára

Madness

Modell: Trautmann Laura

Smink: Sminkes Gabi

Haj: Viniczai Sára

Memory

Modell és smink: Villás Brigitta

Repcés portrék Nikivel

 

Gödöllői barátaink lányai (akiket magunk között egyszerűen csak Három Gráciaként szoktunk emlegetni) fontos szerepet játszanak az életünkben. És természetesen nem kerülhetik el a sorsukat sem: időről-időre ráveszem őket egy-egy fotózásra. 

Tavaly Diankával és Mónikával készítettünk repcés képeket, most a középső Gráciának, keresztlányunknak, Nikinek írtam egy üzenetet, hogy virágzik a repce, ha gondolja, fotózhatnánk. Az üzenet (a múlt) hétfőn ment el, kedden pedig már fényképeztünk is.

Délután 4 órakor még (sajnos) hét ágról sütött a nap. Ilyenkor mindig a napnak háttal állítom a modellt, hogy ne vakítsa el a fényözön, mert akkor csak hunyorgós képek születnek.  Ha nincs asszisztenciám, aki tartaná a derítőlapot (és általában nincs), akkor vakuval kell derítenem az árnyékban lévő arcot. Persze a hátulról jövő erős fények is megvannak a kellemetlen mellékhatásai, amik rendszerint a karok szélén, arcélen jelentkező kiégésben mutatkoznak meg. A beálláskor erre is külön oda kell figyelni... Ezúttal is jó szolgálatot tett a háromfokos kis konyhai létra, amiről fotózva a repce tölti ki a modell teljes hátterét a képen, és nincsenek nem kívánt háttérelemek. Bevetettük néhány kép erejéig Sminkes Gabitól egy tavalyi fotózáshoz kölcsön kapott  (és még mindig nálam dekkoló) színes ernyőt is.

Niki második babáját várja, aminek már látható jelei vannak. Nem akartuk erre kihegyezni a fotózást (ahhoz még nem elég látványos), de takargatni sem szándékoztuk: végül is a képek egyben kordokumentumok is. Alig egy órát töltöttünk a repcésben, hogy ne legyen  megerőltető a kismamának, bár Niki semmi jelét nem mutatta a fáradtságnak, végig remekül "állta a sarat".

Szegedi monokrómok

 

Egy eladó objektívemre a héten Szegeden találtam vevőt, ezért úgy határoztam, hogy kirándulunk egyet a feleségemmel.

Természetesen a fényképezőgép sem maradhatott ki az úti felszerelésből, így készítettem pár fotót is, amelyek  között a kötelező témák mellett néhány fekete-fehér (és a beköszönő duoton hatású) kép is született.

                                                                                                                                        

Péteri temető

 

Péteriben egy evangélikus templom és egy temető található. Nem is nagyon van szükség többre egy 2.400 lelket számláló községben.

A temető a  település szélén található ugyan, még sincs messze a központtól. 

(Frászt kapok a mégsincs kötelező különírásától azon meggondolás alapján, hogy ez a két szó még nem nőtt össze annyira, hogy egybeírjuk őket. Pedig de. Éppúgy, mint az úgysincs szavunk, amit viszont írhatunk egybe.)

"Karanténsétáink" szinte mindig a temető mellett visznek el, amely hívogat a felfedezésre és fotózásra.

Tegnap végre eljött a napja, hogy megismerkedjek a község evangélikus temetőjével.

 

2020 - Összegzés

2020 különleges év volt, sok szempontból is. Először is itt volt a koronavírus-járvány, ami nagyon átrendezte napjainkat, életvitelünket, hiszen a mindennapjainkban soha még ilyen léptékű változás nem tört ránk az elmúlt 65 évben (ha a politikai változásokat most egy kicsit félretesszük).

Számomra ez volt az utolsó munkában aktív év. A következő időszakot idén kellett megalapozni, s ebben bizony volt feladatom bőven. Mindezek miatt kicsit háttérbe szorult a fotózás - remélem, csak átmenetileg, s 2021-ben már újra egy fotózásban aktív időszak talál rám...

Nézzük, fotózás szempontjából mit hozott nekem a 2020-as év (amit mindössze 16 bejegyzés foglalt össze a blogban):

Millenáris parki absztraktok

 

A hétvégén a Millenáris Parkban jártunk, és ilyenkor mindig talál valami fotózni való apróságot az ember. Most a különböző absztrakt formák, ívek és árnyékok játéka fogott meg.