Félre most már a sok elmélkedéssel, jöjjenek végre (félregépelve majdnem azt írtam: bégre) első fotózásom eredményei.
A karácsony előtti napokban vettem a gépet, hát természetes, hogy első tétova próbálkozásaimat a szűk családi kör szenvedte el. Először fényképeztem (digitálissal) gépre szerelt (és nem beépített) vakuval. Látszik is az eredményen. Korábban vért izzadtam, mikor a szembevakuzás fényfoltjait megkiséreltem eltüntetni az arcokról (több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel), itt most szerencsére ezzel alig kellett foglalkoznom. A lakás szinte minden helységének fehérek a falai, így a vakut a mennyezetre irányítottam. Persze így is keletkeztek árnyékok, főleg az orr és a szemek alatt, de ezeket még egészen elviselhetőknek tartottam a korábbi portrékhoz képest. (Egészen addig, amíg Orbán Domonkos kiokosításának köszönhetően egy vakura szerelhető mini softboxot ki nem próbáltam... De ez egy később történet...)
Zita és Dávid
a mindig mosolygós (Ildi)
Vikó
Az utómunkánál néha elszáll a képzelet...
Az a fránya autofókusz... már megint nem sikerült a szemre irányítanom...
...de itt végre igen!
Itt a vége fuss el véle!
Mert a legközelebb még mesélek is...