LM Acoustic - 2. rész

Az előző bejegyzés a színes fotók birodalma volt, ezúttal a fekete-fehéreké a főszerep.

Az emberábrázolás sokszor kiabál ff-kidolgozásért, amelyben a színek nem vonják el a figyelmet az arcról, s ez alól a koncertfotók sem kivételek. Persze a színes színpadi látvány megörökítése más történet, de a BB'z Bár egyszerű fehér fényével megvilágított pódiuma nem az a kategória.

A fekete-fehér képek kidolgozásnál is sokféle irányba elmozdulhatunk, elég csak a kontraszt  beállításaira gondolnunk, de akár a textúrával is eljátszhatunk, és olyan ritkábban alkalmazott eljárások is rendelkezésünkre állnak, mint a "low light", amit az utolsó kép illusztrál.

A mikrofonnál az LM Acoustic énekese: Fehér Lili.

LM Acoustic - 1. rész

Az LM Acoustic két tagja: Fehér Lili énekes és Rafael Márió zongorista.

Fehér Lilivel tavaly a váci Dunaparton fotóztunk először, és megbeszéltük, hogy készítek majd néhány koncertfotót is valamelyik fellépésén. Hívott is különböző eseményekre többször, de valahogy sosem tudtam elmenni. Most végre alkalmam nyílt a formáció Valentin napi fellépését meghallgatni a Király utcai BB'z Bárban.

Könnyen hallgatható, de nagyon igényes zene, virtuóz zongorakíséret és remek ének - röviden összefoglalva ez várt a hangulatos bárban töltött estén.

Síelés Roglában

Én nem síelek. Kicsit bánom, hogy ez kimaradt az életemből, de így hatvan fölött már nem akarom elkezdeni. A barátaimat viszont néha elkísérjük egy-egy kiruccanásra, ahol ők hódolnak a téli sportoknak, mi meg a természetet és a hüttéket járjuk. Este pedig játék és banzáj dúl a szálláson.

Ezúttal a szlovéniai Roglában töltöttünk el egy hétvégét.

A hely csodálatos - mondta mindenki, aki már járt ott, mi viszont az út végi szerpentin szalagjáról letekeredve ebből semmit sem láttunk. Olyan köd fogadott, hogy 50 méterre is alig lehetett ellátni. Még egy kis eső is szemerkélt.

2018 - ÖSSZEGZÉS

Minden év végén eljön a "nagy" összegzés ideje, amikor a fotós elkészíti az elmúlt év leltárát (vagy nem).

Az előző évvel ellentétben 2018. számomra nem a fotós pályázatokról szólt. A 2017. évi 7 pályázattal és a 19 helyezett fotóval szemben az idén  egyetlen pályázaton sem vettem részt. Az év első felében egyszerűen csak elhanyagoltam a jelentkezést, később pedig lefoglalt a házeladás, -vásárlás és a költözés. Pest megyén belül ugyanis egy másik helységbe települtünk át, gyermekeink és unokáink közvetlen közelébe. 

Jegyesfotózás: Laura & Lala

2013-ban egy korábbi modellem, Feiler Krisztina szervezett meg egy fotózást két barátnőjével. Itt ismertem meg Trautmann Laurát, akit azóta többször is felkértem egy-egy közös munkára. A létrejött termés elég változatos, a fotózások között volt:

- Pin up fotózás

-  Portrézás repcében

- Őszi portrék

A legutolsó alkalommal készült képek egyikét (ami azóta is az egyik legkedvesebb portréfotóm) a Zonarama internetes fotómagazin beválogatta az Editor's Choice rovatba: 

Smink: Sminkes Gabi 

Fodrász: Viniczai Sára

Laura jelenleg is az egyik legkedvesebb modellem. Egy hobbifotósnak nagy élvezet olyan modellt fotózni, aki bár ugyanúgy amatőr, mint én, mégis megbízható, szép, jól mozog, sokféle arca van és mindemellett még öröm is vele dolgozni. Az sem hátrány, ha soha nem késik el (utálom ha valaki az én időmet rabolja), a fotózásokon pedig maximálisan bedobja magát és zokszó nélkül bevállalja a kellemetlenségeket is - a TFCD-fotózások alkalmával bizony nem könnyű ilyen modellt kifogni...

Ruhafotózás

Mónika megkért, hogy készítsek néhány fotót a barátnője, Huszár Blanka ruhájáról.

Blanka tagja volt annak a táncos csoportnak, akiket 2 éve Esztergomban volt szerencsém lencsevégre kapni Mónika "Hátrahagyva" című táncprodukciójának videófelvételén.

Blanka jelenleg a divattervezéssel kacérkodik, s egy saját tervezésű (Mónika méretére szabott) ruhájával tervezett elindulni egy válogatón, s a nevezéshez néhány fotóra volt szüksége. Természetesen örömmel álltam kötélnek. 

Táncfotók - Mónika

Mónika portréi után (végre) jöjjenek a táncfotók. Ezek kidolgozása kissé elhúzódott, részben a költözésünk miatt, másrészt meg azért, mert a nyersfotók közül Mónikának kellett válogatnia (táncszakmai szemmel), s ehhez is kellett némi idő. Végül az alábbi megörökítések maradtak "állva".

A beköszönő színes válogatáson kívüli képeket fekete-fehérben dolgoztam ki, mert úgy érzem, hogy ennél a témánál a színek nem annyira fontosak, a mozdulatok megragadása a lényeg.

Portréfotózás - Mónika

Mónika az egyik kedvenc modellem. Jól mozog, sokarcú, remek ötletei vannak és könnyű vele dolgozni. Nem csoda, hogy idén már kétszer is fotóztunk együtt. Mónika ezúttal magától jelentkezett (rendszerint én szoktam keresni), mondván, hogy levágatta derékig érő, hosszú haját, s így kellene őt megörökíteni.

Mónika Táncművészeti Egyetemet végzett táncos (a legismertebb darab, amelyben nemrég szerepelt Kander Cabaret c. musicalje Bozsik Yvette rendezésében Kaposváron), s többek között (film)szereplőválogatásokra is jár. Amikor azonban hosszú hajú fényképével való jelentkezése után félhosszú frizurával jelent meg a válogatáson, gyorsan elhajtották, mert nem úgy néz ki, mint a fotón.

Szóval a munkájához is kellettek a képek, de azért nem ragadtunk le az egyszerű dokumentálásnál. Egy napsütéses késő délutánon célba vettük a Margitszigetet, hogy aztán a nap végén Aszód mellett kössünk ki egy naplementében fürdőző napraforgótáblában.

Egy fotóm a Zonerama-ban

2017. a pályázatok éve volt, az idén azonban még egyetlen fotópályázatra sem küldtem képeket. Valahogy nem volt rá ingerenciám...

Ennek ellenére "beválogatásra" került egy fotóm...

Válogatott képeimet a zonerama.com oldalra töltöm fel, ahol a Zonerama Magazin szerkesztője Editor's choice rovatában kiemeli az általa értékesnek talált képeket. Tegnap az én egyik fotóm került a főoldalra, címe: Napfénytető.

A kép a zalakarosi MenDan hotel absztrakt hatású üvegtetejét ábrázolja.